𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

- HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB -

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Hiába voltam itthon minden karácsonykor, mégis olyan, mintha legalább 10 évvel ezelőtt ültem volna fel a repülőre, hogy Párizsban folytassam le az egyetemi tanulmányaimat. Egyik nyáron, a második szemeszter után még a nővérem is meglátogatott, csak hogy anyuék megnyugodjanak. Bár azért titkon biztosan örültek neki, hogy csak az övék volt a ház.

A nővérem, Luisa 21 éves korában, tehát annyi idősen, mint most én, Szicíliába költözött. Ez egy elég érdekes történet, mert annak idején, egészen pontosan James és Valentina esküvőjén, a nővéremre szemet vetett Dario Sorrentino. Másnap beszélt apánkkal, és annak rendje-módja szerint engedélyt kért arra, hogy elvehesse feleségül Luisát. Na, nem mintha szükség lett volna erre, mert Dario pontosan az az ember volt, akinek már akkor a lába előtt hevert egész Olaszország. Vagy legalábbis az olasz alvilág és mindazok, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak velük. Még azon a nyáron megtartották az esküvőt Palermo városában, így a nővérem hivatalosan is a Cosa Nostra királynője lett. Kezdetben azt hittem, hogy Luisa csak bele lett kényszerítve ebbe az egészbe, de azóta már jól tudom, hogy fülig szerelmes a férjébe, ahogyan Dario is őbelé.

Amikor apu leállítja a kocsi motorját, megkönnyebbülök. Végre itthon vagyok. Kiszállok, ahogy a szüleim is, hogy aztán bevigyük a három bőröndöt. Mert az lehet, hogy csak kettővel indultam el, de a nagyi annyi mindent vásárolt nekem, hogy azokat csak egy harmadik bőrönben tudtam hazahozni.

Beérve a szobámba, azonnal behuppanok az ágyamba. A jetlag máris érezteti a hatását. Na, mindegy. Holnapra már jobban leszek.

●・○・●・○・●

Talán egy órán keresztül bámulom a plafont, amikor egy kopogás hallatszódik az ajtómon.

- Gyere be! – kiáltom.

- Kicsim, látogatód érkezett – közli anyu, és nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy kiről beszélhetett.

- Máris megyek – ugrok ki az ágyból, majd miután sikeresen kikerülöm a bőröndöket anélkül, hogy eltaknyolnék bennük, leszaladok a lépcsőn.

Éppen csak, hogy belépek a nappaliba, Gia máris a nyakamba ugrik. – Jaj, de jó, hogy visszatértél! Annyira hiányoztál!

- Te is nekem, csajszi! – szorítom magamhoz, mert tavaly láttam őt utoljára az ünnepek alatt.

- Bánhatod, hogy kihagytad az idei Mardi Gras-t. Annyira jól éreztem magam, hogy nem is akartam onnan hazajönni. Végül Matteónak sikerült meggyőznie – feleli enyhén elpirulva.

- Még most sem hiszem el, hogy egy pár vagytok – rázom a fejem csodálkozva. – Három évvel ezelőtt még csak hozzá szólni sem mertél, most meg a barátnője vagy.

- Tudod, azért van ennek nagyon sok pozitív következménye – kacsint rám Gia pimaszul.

- Azt hiszem, mi itt is hagyunk titeket, beszélgessetek csak nyugodtan – szólal meg anyu, majd apura pillant. – Nekünk úgy is van egy kis elintézni valónk.

- Így igaz – erősíti meg apu. – Ha van valami, hívj és már itt is vagyunk!

- Úgy lesz – bólintok egyet.

- Ja, és van kaja a hűtőben! – kiált még vissza az édesanyám, aztán becsukódik utánuk a bejárati ajtó.

- Most elüldözted őket – jegyzem meg, játszva a sértődöttet, de persze hamar elnevetjük magunkat.