𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏𝟒. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

Amaranthe – Endlessly

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Kopogásra ébredek.

Nyújtózkodom, hogy minden végtagomat ébredésre bírjam, közben próbálom felidézni a tegnapot. Pár másodpercig úgy emlékszem, mint ha egy átlagos nap lett volna, aztán minden beugrik.

A szentségit, hiszen ma megházasodok!

A felismerés hatására kipattanok az ágyamból, azonban a nagy lendület hatására sikerül megbotlanom, ezáltal a padlón kötök ki egy nagy puffanás és egy kisebb sikítás kíséretében. Nem kell sokat várnom, mert gyakorlatilag ezt követően azonnal kinyílik az ajtó és az anyám aggódó arckifejezésével találom szembe magamat.

– Camilla, itt meg mi történt? – kérdezi felém rohanva.

– Azt hiszem, visszább kellene vennem a lelkesedésemből – válaszolom, aztán megtámaszkodok a jobb kezemen, hogy a ballal végig simítsak a fenekemem, ami elszenvedte a kis balesetet. – Viszont jól vagyok, semmi bajom. Mármint a becsületem parányit sérült, de ezen felül nincs probléma.

– Az remek, mivel ideje elkezdeni a készülődést – jelenti ki az anyám, miközben körbenéz a szobámban. Most így nappali fényben valóban szokatlan a látvány, mivel az este szinte az összes cuccomat elpakoltam, szóval úgy fest az egész helyiség, mint ahol nem laknak. Nos, az én esetemben, mint ahol nem fognak lakni. – Menj, zuhanyozz le, a többiek már alig várják, hogy munkához láthassanak.

Ezt követően összecsapja a tenyereit, megajándékoz egy mosollyal és magamra hagy. Egy hangos sóhajjal dőlök le az ágyamra, aztán pár percig a plafont bámulva sorba veszem a történteket. Valójában ugyanígy indult minden akkor, amikor hazajöttem Franciaországból. Akkor szintén a fehér plafonomat néztem és próbáltam túltenni magamat az időeltolódás okozta fáradtságon, aztán nem sokkal később gyökeresen megváltozott az életem. Ez aztán igazán déja vu érzés, én mondom.

Habár az határozottan nem volt része a visszatérésemnek, ami tegnap éjjel történt. Nem sokkal később, hogy a kis huncutkodásom után elaludtam, valami mégis felriasztott. Először azt hittem, hogy álmodok, de hamar rájöttem, hogy minden a valóság. Természetesen nem mehettem ki a házból, de az ablakból, a függöny mögül hatalmas vigyorral néztem a férfitársaságot, amint letáboroztak a ház előtt, aztán a vőlegényem a legnagyobb meglepetésemre rákezdett az éneklésre. Olaszul. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek a hamis énekhangja miatt, mert az enyém sem jobb, sőt, de gyanítom, a szomszédoknak az első gondolatuk az lehetett, hogy rendőrt hívnak, mintsem tovább hallgassák azt, amit a férfi művelt.

Az indíttatást teljesen megértem, mert tudom, hogy az apám ugyanezt tette annak idején, de mégis megmosolyogtatott, hogy Morelli miattam képes volt a nem éppen profi hangján szerenádot adni nekem.

Hatalmas vigyorral zárom a szívembe az emléket, hiszen ilyet még senki sem tett értem.

Ezt követően lezuhanyzok és megmosom a fogaimat, majd amint visszamegyek a szobámba, egy tálca fogad, azon egy tányérban rántotta és mellette találok egy pohár teát. Ágyban reggelizek, addig is kiélvezve az utolsó reggelemet a Rossi vezetéknévvel, mert holnap ilyenkor már Morelliként ébredek majd.

Az étkezés befejezte után vészesen felgyorsulnak az események. Gianna Esposito megcsinálja a körmeimet, de ezalatt a telefonja végig a fülén van és bőszen szervezkedik, közben Tessa – merthogy a legjobb barátnőm áthívta segíteni – az arcomra tesz mindenféle kencét, amitől majd szebb lesz a bőröm, vagy mi a fene. Nos, neki elhiszem, hiszen ez a munkája, azonban azt be kell valljam, hogy különösen jól esik, amint becsukott szemekkel élvezem a kényeztetést. Majdnem azzal egyidőben, hogy a két lány elkészül a munkával, megérkezik a varrónő a megigazított ruhával.