𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟐𝟕. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

Amaranthe - 21

CAMILLA

Kissé megremegnek a lábaim, ahogy felállok az ágy széléről, de abba gondolok bele, hogy máskor is kibírtam már, ez az alkalom nem fog ki rajtam – vagy inkább nem foghat ki rajtam, mert túl nagy a tét ahhoz, hogy ilyen apróságokon akadjak ki.

Őszintén szólva kisebb gondunk is nagyobb az én szerencsétlenségemnél.

Éppen ezért inkább belenézek még egyszer a tükörben, hogy megbizonyosodjak róla, minden passzol. Először nem értettem, Gia miért erőltette rám annyira ezt a ruhát, de az összeképet tekintve teljesen megérte belebújnom. Alapvetően sötét piros színben pompázik, már-már bordó, a szoknya részén viszont fekete tüllel, és a lábbelim a ruha hosszából adódóan csak akkor látszik, ha a nagy szoknyát megemelem. Be kell vallanom, kissé úgy érzem magamat, mint aki a végzős báljára készül ebben a ruhában, sőt, még az esküvőnk is eszembe jut az öltözetem hercegnős stílusa miatt.

Most kivételesen egy halvány sminket is készítettem, jóllehet, Luisa volt segítségemre videóhívás keretén belül, a hajamat pedig előtte megmostam, befontam, így pár órával később, azaz mostanra kissé hullámos lett.

Annyira azon csodálkozom, hogy mennyire másképp nézek ki a hétköznapokhoz képest, amikor egy szívemhez túlságosan közel álló hang vonja magára a figyelmemet.

– Lélegzetelállítóan gyönyörű vagy, mia cara!

A pillantásom megtalálja a zöld szempárt, majd elmosolyodom, és a tükörbe sem kell nézzek, hogy lássam, az arcom jelentősen megváltoztatta az árnyalatát – a ruhámhoz hasonlatos szín irányába.

– Köszönöm! – felelem megilletődve. – Viszont te sem panaszkodhatsz.

Valóban, mivel újból a fekete öltönyét viseli színben hozzá passzoló cipővel, fehér inggel és a ruhámat idéző mélypiros nyakkendővel, én meg nem vagyok vak, főleg, ha ilyen elegáns öltözetben láthatom. Ahogy feszül az egyébként izmokkal tarkított felsőtestére az anyag, a szívem határozottan dobban egy nagyot.

Jimmy közelebb lép hozzám, így veszem észre a kezében lévő hosszúkás, bársony borította dobozkát. Értetlenül kapkodom a tekintetemet, de ő szerencsére megkímél és egyszerűen felnyitja a kezében tartott tárolónak a fedelét.

Automatikusan kapom a tenyeremet a szám elé a látványtól. Egy mesés nyakéken csillan meg a lámpa fénye, és biztos vagyok benne, hogy egy vagyonba kerülhetett. Szinte meg sem lepődöm azon, hogy apró gyémántok díszítik, illetve de, meglepődök, csak hamar belátom, ebben a családban ez teljesen természetes. Nemrég volt szerencsém megcsodálni Christina gyűjteményét, és nem kicsit tátottam a számat, az az igazág. Ha bármelyik tolvaj lenne olyan bátor – és nem mellesleg egészen idióta –, hogy betörjön ide és megléptesse az ékszereket, abból olyan luxusotthont vehetne, amivel a Forbes leggazdagabbak listájára simán felkerülne.

Rájöttem, hogy néha jobb bele sem gondolni, a Morelli család mennyi vagyonon csücsül.

Gyorsan elhessegetem a gondolatot, mikor Jimmy mögém lép, hogy a nyakamba tegye a drágaságot. Segítek neki megfogni a hajamat, így hamar helyére kerül a szemkápráztató ékszer.

– Csodás – mondom megbabonázva.

– Valóban – mondja a férjem, és a nyakam azon részére ad egy csókot, ami szabad a hajamtól.

Azonnal eszembe jut a tegnap, vagy talán ma hajnal, ebben nem vagyok biztos, amikor teljesítette a kérésemet, és segített emlékeznem rá, hogy már nem a Charity hátborzongató falai között vagyok, hanem a karjaiban. Olyan gyengéden és óvatosan szeretkezett velem, amitől még néhány könnycsepp is kigördült a szemeimből, bár ő ezt nem látta.