𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏𝟓. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

Habár nem terveztem az elejére is írni, de ezt feltétlenül muszáj. Nincs értelme minden helyen jeleznem, ahol trigger warning várható, mert abból van sok most, gyakorlatilag az egész fejezet az. Szóval ennek figyelembevételével olvassátok!

Öveket bekapcsolni, kedveskéim!

○•○•○•○•○

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Nem akarom kinyitni a szemeimet.

A testem teljesen el van lazulva, mondhatni, belesüppedve a puha ágyneműbe. Minden mozdulat nehezemre esik, mintha az egész tegnapomat futással vagy valami komoly fizikai munkával töltöttem volna. Habár mozogtam rendesen, ezt meg kell hagyni. Életemben nem táncoltam még ennyit, mint az előző napon, így nem lep meg az izomláz. Azonban történt még más, amiért sajog a testem, különösen egy bizonyos helyen.

Az emlék felidézése hatására mosolyra húzódik a szám annak ellenére, hogy félig alszom. Meglehet, hogy még mindig álmodom, de őszintén nem érdekel. Szükségem van a pihenésre, hiszen elég rohanósra sikeredtek az utóbbi napok, és örültem, hogy képes vagyok a lábaimon állni anélkül, hogy elbuknék bennük.

A hátamra fordulok, hiszen már kicsit zsibbadt a jobb oldalam, amikor a matrac a kelleténél jobban megsüllyed. Az álomvilág és a valóság között félúton próbálom kitalálni, mi történhetett, de rögtön megkapom a választ a kérdésemre.

Ujjak kezdik el cirógatni a csípőmet, de csak alig érezhetően. Aztán haladnak egyre fentebb az oldalamon, egyenesen a mellem széléig. A fejemet önként hajtom oldalra egy kisebb sóhaj kíséretében, mire az ujjak megtalálják a mellbimbómat és simogatni kezdik. Annyira azért ébren vagyok, hogy érezzem, amint azonnal megkeményedik az érintés hatására, ezzel elérve, hogy kissé összébb szorítsam a lábaimat. Jobban mondva, csak szeretném, mert valami megakadályoz. Valaki beférkőzött közéjük.

- Jó reggelt, Mrs. Morelli - A halk suttogás közvetlenül a fülem mellől érkezik, a hátamon meg azonnal végigszalad a jóleső bizsergés.

Picit megemelem a mellkasomat, hiszen az ujjak áttérnek a másik mellbimbómhoz, hogy ezúttal azt cirógassák. Egy újabb sóhaj szökik ki az ajkaim közül, csak ez alkalommal hangosabban az előzőtől. Erre válaszul apró csókok követelik maguknak a figyelmemet, amint beborítják a nyakamat.

- Mit csinálsz? - kérdezem alig hallhatóan, miközben az egyik kezemmel a mellettem támaszkodó karján végigsimítva eljutok a vállain található izomkötegig, a másikkal pedig megragadom a párnám szélét.

- Csak kedveskedek a feleségemnek - feleli két csók között, majd gyengéden megszívja a vékony bőrt a nyakamon, amitől azonnal fészkelődni kezdek alatta. - És ahogy látom, tetszik neki.

A hangjából érezhető az elégedettség. Mintha nem tudná, hogy minden egyes alkalommal elveszítem az eszemet, amikor hozzám ér. Fel nem foghatom, hogyan lehetséges, hogy tényleg csak egy apró érintésre van szüksége ahhoz, hogy átlépjem a józan ész határát és a karjaiba vessem magamat anélkül, hogy átgondolnám vagy esetleg megbánnám. Lehet, hogy túl jól ért a csábításhoz, vagy csak szimplán az én nullához közelítő tapasztalatom és naivitásom miatt történik mindez, de azt hiszem, ez már nem számít. Nem, mert tegnap este én voltam az, aki végre a tettek mezejére lépett annak érdekében, hogy mindketten megkapjuk azt, amire már olyan régóta várunk.

Valószínűleg a romantikus hangulat megteremtése is nagyban hozzátett a végeredményhez, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem imponált a dolog. Miattam rakta tele az egész szobát gyertyákkal, amitől még inkább meseszerűvé vált az egyesülésünk, hiába éreztem fájdalmat közben.