𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟔. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Reggel 6-kor már nem bírok tovább feküdni az ágyban. Ledobom magamról a takarót, felülök, majd a fürdőbe megyek. A tükörben egy vigyorgó arc néz vissza rám, amit nem is csodálok. Tegnap este rengeteg gondolat kavargott a fejemben, így alig tudtam elaludni és ez hajnalban tovább folytatódott. Körülbelül 4 óra lehetett, amikor kiment minden álom a szememből. Azóta csak forgolódtam.

Elég csak arra gondolnom, hogy Jimmy elhívott reggelizni, azaz randizni, és a szívem máris hevesebben kezd el verni. Míg Franciaországban voltam, az egyik szaktársammal néha beültünk valahová enni, de az nem volt kimondottan randi, inkább amolyan baráti időtöltés. De az előttem álló meghívás viszont már attól sokkal komolyabb.

A fürdőből visszatérve átkutatom az egész ruhatáramat, hogy megtaláljam a legtökéletesebbet. Ugyan a nagyi is vett nekem új holmikat és előtte sem panaszkodhattam, hogy kevés cuccom van, de most mégis úgy érzem, mintha nem lenne egy darab sem. Eddig sosem érdekelt különösebben, hogy mit vegyek fel, csak leakasztottam valamit a vállfáról. Ma reggel azonban úgy érzem, egyiben sem vagyok szép. Kérhetnék kölcsön Giától is, de őt nagyobb mellekkel áldotta meg a sors, így az ő ruhái kifejezetten hülyén állnának rajtam. Meg amúgy sem egy a stílusunk. Végül ötszöri nekifutásra találok egy egyszerű szoknya-blúz kombinációt, amit elfogadhatónak ítélek meg.

A konyhában síri csend honol, hiszen a szüleim még alszanak. Készítek nekik kávét, hogy majd csak le kelljen főzni, de még így is van időm 7-ig. Legszívesebben írnék Jimmynek, hogy jöjjön most azonnal, mert nem bírok tovább várni, de az kizárt, hogy ilyen helyzetbe hozzam magamat. Egy nő őrizze meg a becsületét, nem igaz?

Időtöltés gyanánt a fiókban lévő evőeszköztartóból kipakolom az összes kanalat és villát, hogy aztán szépen sorban visszarakjam őket.

- Te meg mit csinálsz, Cami? – sétál be anyu a konyhába, csinosan, mint mindig. Apu néhány lépéssel lemaradva követi őt, szintén munkának megfelelő öltözetben.

- Á, semmit – felelem, miközben pakolom vissza a kanalakat és a hátam mögé intek. – El van készítve a kávé.

- Mióta vagy fenn? – kérdezi apu, aztán bekapcsolja a kávéfőzőt.

- Túl régóta – válaszolom egy sóhajtás kíséretében.

- De azért aludtál, ugye? – ül le velem szemben az anyám, gyanakvó tekintettel.

- Igen, aludtam, de ezek szerint elég volt az a pár óra is.

- Emlékszem, amikor apád elsőnek elhívott randizni, ugyanilyen izgatott voltam. Ha hallgatsz öreganyádra, akkor nem stresszelsz rá, hanem önmagadat adod, és nem lesz gond. Különben is, már aludtál nála, ami általában a randi után szokott jönni.

- Anyu! – kiáltok fel. – Csak ezt ne!

- Most mit mondtam? – fordul az apám felé, aki jelezvén, hogy fogalma sincs róla, mi folyik itt, a levegőbe emeli mindkét kezét.

És ekkor egy pillanatra megfagy körülöttem a levegő, ahogy megszólal a csengő.

- El fogok ájulni – szólalok meg hirtelen.

- Ülj le, majd én beengedem – szalad anyu az ajtóig, aztán kinyitja. – Jó reggelt, Mr. Morelli!

- Önnek is, Mrs. Rossi! Milyen csinos ma reggel. Ezt ajándékba hoztam – hallom Jimmy hangját távolabbról, mert a konyhából nem lehet egyenesen az ajtóra látni, de nagyon örülök neki. Van pár másodpercem, hogy összeszedjem magamat, mielőtt elér hozzám.