𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟓. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

Sᴢɪᴀsᴢᴛᴏᴋ, ᴅʀáɢᴀsáɢᴏᴋ! Eɴɢᴇᴅᴊéᴛᴇᴋ ᴍᴇɢ, ʜᴏɢʏ ᴀ ʀésᴢ ᴇʟőᴛᴛ sᴢóʟᴊᴀᴋ ʜᴏᴢᴢáᴛᴏᴋ ᴘáʀ sᴢóᴛ! 

Eʟősᴢöʀ ɪs, ʜɪʜᴇᴛᴇᴛʟᴇɴüʟ ʜáʟás ᴠᴀɢʏᴏᴋ ɴᴇᴋᴛᴇᴋ ᴀᴢéʀᴛ, ʜᴏɢʏ ᴏʟᴠᴀssáᴛᴏᴋ Cᴀᴍɪ és Jɪᴍᴍʏ ᴛöʀᴛéɴᴇᴛéᴛ. Mɪɴᴅɪɢ ʙᴏʟᴅᴏɢᴀʙʙ ʟᴇsᴢᴇᴋ, ᴀᴍɪᴋᴏʀ ᴍᴇɢʟáᴛᴏᴍ ᴀ ᴍᴇɢᴛᴇᴋɪɴᴛésᴇᴋᴇᴛ és ᴠᴏᴛᴇ-ᴏᴋ sᴢáᴍáᴛ. 

Másᴏᴅsᴢᴏʀ ᴘᴇᴅɪɢ, ᴇɢʏ ᴋéʀᴅéssᴇʟ ғᴏʀᴅᴜʟᴏᴋ ʜᴏᴢᴢáᴛᴏᴋ. Eᴅᴅɪɢ ᴋɪ ᴀ ᴋᴇᴅᴠᴇɴᴄ sᴢᴇʀᴇᴘʟőᴛöᴋ és ᴍɪéʀᴛ? Kíᴠáɴᴄsɪᴀɴ ᴠáʀᴏᴍ ᴀ ᴠáʟᴀsᴢᴏᴋᴀᴛ.

A ʀésᴢʜᴇᴢ ᴋᴀᴘᴄsᴏʟóᴅóᴀɴ ᴍᴏsᴛ ᴇɢʏ ᴋɪᴄsɪᴛ ᴛöʙʙ sᴢᴇᴍsᴢöɢᴠáʟᴛás ʟᴇsᴢ, ɪʟʟᴇᴛᴠᴇ ᴀᴢ ᴇʟőғᴏʀᴅᴜʟó ᴏʟᴀsᴢ sᴢᴀᴠᴀᴋᴀᴛ, ᴋɪғᴇᴊᴇᴢésᴇᴋᴇᴛ ᴀ ᴠéɢéɴ ᴏʟᴠᴀsʜᴀᴛᴊáᴛᴏᴋ ᴍᴀɢʏᴀʀᴜʟ ɪs.Jó ᴏʟᴠᴀsásᴛ ɴᴇᴋᴛᴇᴋ! Aᴍᴇʟɪᴀ xx

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Kinyújtózok, akár egy macska, az ágynemű érintése azonban nem hasonlít a sajátomra. Ez sokkal kifinomultabb, sokkal puhább és selymesebb. És egészen biztosan nem ilyen illatú. Na, nem mintha panaszkodnék.

Lassan kinyitom a szemeimet. Az én szobám plafonja eddig nem volt fekete, hacsak egy éjszaka alatt valaki át nem festette. A magyarázat viszont nagyon egyszerű; nem otthon vagyok. Ülésbe tornázom elgémberedett testemet, hogy jobban körbe tudjak nézni. Tegnap nem voltak adottak a körülmények a hely feltérképezésére. A szoba belmagassága valami elképesztő, ahogy a lelógó csillár mérete is. Gondolom, az ára is pontosan olyan magasan van, mint ahová fel kell néznem. Az ágy mellett két oldalon egy-egy éjjelilámpa felszerelve, illetve mindkét oldalon van éjjeli szekrény is.

A jobb oldalamon egy kétszárnyú, majdnem padlótól plafonig érő ablak. Képtelen vagyok parancsolni a gyermeki énemnek, így kimászok a meleg takaró alól, hogy megcsodáljam a kilátást. Meg kell, hogy mondjam, nem csalódtam. A város mesés panorámája ilyenkor reggel, a napfelkelte után nem sokkal, lélegzetelállító látvány. Tovább lépkedek, a mezítelen talpaim alatt pedig igazán kellemes érzés a puha szőnyeg. Nekem kell egy ilyen otthonra. Végig simítok a fekete falon, aztán a következőkben megcsodálom a kifüggesztett festményt. Egy ménest ábrázol. A lovak a végtelen pusztán legelnek, a nap verőfényesen süt le rájuk, távolabb pedig egy férfi vigyáz rájuk lóháton ülve. Lábujjhegyre kell állnom, hogy jobban meg tudjam nézni a lovast. Kék színű az öltözéke, kalapot visel, viszont a ló hátán nem olyan nyereg van, amilyet én is ismerek. Sosem láttam még ehhez foghatót korábban.

A szoba felfedezését tovább folytatom. A sarokban egy hosszú, nem meglepő módon feketére festett polc helyezkedik el. Azon néhány könyv, egy porcelán váza és egy bekeretezett kép található. Kezembe veszem, hogy megnézzem, kiket ábrázol. Nem is kell sokat törnöm a fejemet, hogy felismerjem a három személyben Christinát, Salvatorét és a kis Jimmyt. Még gyerek volt a kép készültekor, de a szemei mit sem változtak azóta. Végig simítok az üvegen, aztán visszateszem oda, ahonnan elvettem.

Néhány lépéssel arrébb egy fekete, földig érő függönnyel találom szemben magamat, pedig nyilvánvaló, hogy nincs mögötte ablak. Felnézek, hogy megállapítsam, el tudom-e húzni, és amikor úgy ítélem, hogy igen, egyik kezemmel kicsit félre húzom. Csakhogy magamat látom meg. Ez egy tükör! Egy hatalmas nagy tükör.