𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟐. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

A nap sugarai tökéletes ébresztőként szolgálnak, így reggel meglepően frissen ébredek. Egészen addig tart a jó kedvem, ameddig meg nem pillantom a tegnap viselt bordó ruhámat a székre lökve. Az emlékek azonnal megrohamozzák az agyamat. Így, hogy aludtam rá egyet, talán még kínosabbnak érzem a történteket, mint közvetlenül utána.

Gyorsan megrázom a fejemet, mintha azzal meg nem történté tehetném az estét, aztán gyorsan felöltözök. Ma még el kell küldenem az önéletrajzomat néhány helyre, ha munkát akarok. Márpedig akarok. Ha van saját keresetem, akkor végre a saját lábamra állhatok ahelyett, hogy a szüleim pénzéből éljek. Ráadásul a történtek után erősen kétségbe vonom annak a pénznek az eredetét, ami havonta megy a szüleim közös számlájára.

Leérve a konyhába aput találom a konyhapult mellett ülve, kezében egy csészével, amiből száll felfelé a gőz. Koffein. Amire most leginkább szükségem van.

- Szia, drágám – köszönt, miután meglát. – Kávét?

- Szia! Igen, kérek.

- Azt hittem, hogy a nagyanyád már elvette a kedvedet tőle – feleli mosolyogva, miközben önt nekem is egy csészébe a forró italból. – Két cukorral, ugye?

- Még mindig – válaszolom. – Egyébként meg én nála is csak reggel ittam. Egyszerűen nem értem, hogy tud egy nap ötször kávézni. És mindezek ellenére olyan nyugodt, hogy az már ijesztő.

- Gondolom, a cigit sem hanyagolja – hozza fel a nagyanyám másik káros szenvedélyét, majd átnyújtja a csészét.

- Köszönöm. Ó, ismered őt. Egy nap, egy dobozzal. Szerintem jobb, hogy nem tudom, hogy néz ki a tüdeje. De inkább beszéljünk valami kevésbé lehangolóról.

- Támogatom. Nem is meséltem neked, mi történt a múlt héten Mercedes Forbes kiállításának a megnyitóján.

- Csupa fül vagyok – mondom és még a kávémat is félre teszem, hogy tudjak figyelni. Ha az arisztokráciáról lesz szó, akkor azon nevetni fogok. Nem is kicsit.

- Délután ötkor megtartotta a nyitó beszédét, aztán pont, amikor koccintottunk volna a sikerére, Serena Lombardo kissé ittas állapotban elkezdte ócsárolni a képeket. Szerinte ízléstelenek voltak, pedig semmi kivetnivaló nincs bennük, de mindegy is. Persze Mercedes sem hagyta magát, aztán addig fajult a vita, hogy ordibáltak egymással, majd Serena pofon vágta Mercedeszt. Ő visszacsapott, aztán meg szó szerint elkezdték tépni egymás haját.

- Ezt nem mondod komolyan! – vágom rá, és kitör belőlem a nevetés, amint elképzelem a két ötvenes nőt, ahogy a flancos kiskosztümjükben cicaharcolnak.

- Gustavo és Fabio szedték széjjel őket, így aztán a megnyitó hirtelen jött gyorsasággal befejeződött.

- Milyen jót nevettem volna, ha élőben láthatom.

- Ó, láthatod is. Valaki felvette videóra az egészet és feltette a netre. Még az újságban is írtak róla, ráadásul címlapon.

- Akkor meg kell keresnem.

- Miről folyik a társalgás, ha szabad megkérdeznem? – csatlakozik hozzánk anyu most is makulátlan kinézetével, ahogy már megszokhattuk tőle. Végtére is, a Dahlia Bianco tulajdonosától pontosan ezt várják az emberek. Akinek szépségszalonja van, annak szépnek is kell lennie.

- Most meséltem el Caminek a kiállítás-megnyitón történteket – avatja be apu az anyámat.

- Sajnálhatod, hogy kihagytad, kislányom, mert az volt az év botránya.