𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟐𝟗. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

/Szerintem most nagyon fogtok utálni. Egek!/

• ───────────────── •

I.

Everybody Loves An Outlaw – Give 'Em Hell

JIMMY

Még bőven sötét van odakinn, mikor a tokjába mélyesztem az arany színű fegyvert.

Ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetnem, mert rohadtul elegem van az állandó hátam mögé nézésből, és leginkább abból, hogy vajon éppen melyik családtagomat rabolják el. Számomra elég nyilvánvaló, hogy ez az egész csak rám és Renóra tartozik, mert ő az én pozíciómat akarja, mégis előszeretettel környékezi meg a közvetlen közelemben élőket.

Camilla elrablásával és beteggé tételével kibaszottul túl messzire ment, de nem baj, örömmel fogom darabokra szedni érte.

Tegnap este, amikor megérkezett Gérard a vérvizsgálat eredményével, majdnem térdre borultam imádkozni, de mégsem tettem. Azt meghagyom inkább az anyámnak és a feleségem szüleinek, én pedig addig nem állok meg, míg golyót nem eresztek Reno fejébe, hiszen ez teljes mértékben az ő hibája, az ő műve.

Mivel nem vagyok szakértője az orvosi hivatásnak a saját sebeim összevarrásának kivételével, ellentmondást nem tűrő hangon kértem a férfit, hogy magyarázza el nekem érthető nyelven, mi van a papíron, mert a latin sem az erősségem, hiába az olasz nyelv nagyon közel van hozzá. Sajnos a doki apjának elmélete igaznak bizonyult, éppen ezért nem szóltak rögtön, hanem igyekeztek összeszedni minden információt, amit csak lehetséges. Ezen keresgélés miatt kiderült, hogy annak az egykori tanítványát, aki eredetileg megalkotta a betegség formuláját, egy ideje nem találja a családja, s immáron eltűntként kezelik.

Nem volt nehéz összerakni a képet.

Túl egybevágott az egész.

Ám amint még többet tudtam meg a betegségről, úgy mordult el a kedvem, hiába nem volt valami fényes már alapból sem. Az elmélet szerint a vírus csak arra veszélyes, akinek a DNS-ét felhasználják a megalkotásánál, és a tünetek napokig nem jönnek elő, de amikor igen, onnan nagyon rövid időn belül visszafordíthatatlan károsodást okoznak a megfertőzöttnek. Főként a tüdőt támadja, de legvégül az egész szervezetet leállítja, ahogy elterjed a testben a betegség. Elvileg ki lehet dolgozni rá ellenszert, de hogy milyen hamar, azt senki sem tudja, lévén a vírusnak léteznie sem kellene, még sosem alkotta meg senki.

Nos, eddig.

Azonnal hívtam Romanót, hogy az új beosztottjával és persze némi erősítéssel nyomban menjenek vissza a Charity-be, hátha találnak valamit, amit mi nem vettünk észre. Gia egyáltalán nem ellenkezett, sőt. Matt szerint meg sem rezzent az arca, mikor kezébe vette a neki szánt fegyvert.

Szerencsére hamar érkezett a jelentés tőlük, hogy rábukkantak egy laboratóriumra, de nyilván fogalmuk sem volt, mi van a helyiségben, ezért riasztottam Gérardot, aki szintén egy szó nélkül ült kocsiba egy olyan megbízható ismerősével, aki a vírusokra van szakosodva. Állítólag mélyen a zsebembe kell nyúlnom majd, ha sikerrel jár az ellenszerrel, ha nem, de szart érdekli, ha ez az egyetlen esélyünk Camilla felépülésére.

A pénz nem számít, csak az egészség.

Egyre csak azon kattog az agyam, hogy Cami folyton-folyvást többet köhög, ráadásul véreset, szóval a tüdője máris sérült. Rettegek minden pillanattól, mert egyre csak a lehető legrosszabbat hallom és látom magam előtt, amitől még jobban vérre szomjazik a rosszabbik énem. Ha így haladok, teljesen elveszítem a józan eszemet.