𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟑. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Mi is lehetne jobb hangulatjavító, mint a muffin sütés? Elárulom, semmi. A sikertelen, sőt, mi több, kiborító pékséges incidens után kétségtelenül jól fog esni egy kis édesség.

Amikor hazaértem, akkor egy cetli volt a konyhapultra ragasztva, miszerint az anyámnak erősítésre volt szüksége, ezért apu csatlakozott hozzá, szóval ne is várjam őket estig haza. Ezzel pedig szabad utat kaptam, hogy elfoglaljam a konyhát, hogy egy hétre is elég muffint süssek.

A recept már évek óta a fejemben van, a hozzávalók meg a kamrában vagy a hűtőben, magyarán semmi sem akadályozhat meg abban, hogy kicsit felvidítsam magamat. A telefonomon megnyitom a zenelejátszót, mert egy kis zenei aláfestés mindig jól jön a konyhában. Ezt követően egy laza kontyba fogom a hajamat a fejem tetején és kezdődhet a móka.

●・○・●・○・●

Később, amikor az utolsó adag is bekerül a sütőbe, elkezdek rendet rakni. A mosogatógépet sikeresen telepakolom, letörlöm a konyhapultot, majd fel is sepregetek, mert egy kis liszt került a járólapokra is.

Ugyan eredetileg muffinnak indult a süti, de mégiscsak készítek hozzá egy kis habot a tetejére. Ha már csinálom, akkor legyen minél finomabb. Bekapcsolom a mixert, hogy felverje a tejszínt, közben pedig öntök bele egy picike porcukrot is. A gép dolgozik, amikor megszólal a csengő. Végig pillantok magamon, hogy nem lettem-e lisztes esetleg, mert az nem venné ki jól magát, ha úgy nyitnék ajtót. Tudom, hogy létezik kötény és volt is rajtam, de mégiscsak előfordulhat, hogy nem tudtam kivédeni a balesetet.

A gyors ellenőrzés után az ajtóhoz sétálok, aztán kinyitom. A levegő a tüdőmbe szorul, ahogy belenézek abba a zöld szempárba.

- Szia! – szólal meg Jimmy egy mosoly kíséretében.

- Szia! – köszönök vissza remegő hangon.

- Apukádhoz jöttem, hoztam neki néhány papírt.

- Ö... izé...nincs itthon, anyunak segít valamiben, de leteheted az asztalára – válaszolom végül.

- Rendben, az jó lesz. Akkor mutasd az utat!

Egy szó nélkül hátat fordítok neki és elindulok az dolgozószoba felé. Hallom, ahogy mögöttem lépked, így nem kell visszanéznem, hogy lássam, követ-e.

- Itt is volnánk – mondom, aztán kitárom az ajtót.

Ő bemegy, én pedig gyorsan eliszkolok, vissza a konyhába. Ahogy látom, pont jókor, mert ha a habverő tovább dolgozik, akkor összeesik a hab, így ki is kapcsolom. Belenyúlok az elkészült habba az ujjammal, hogy meg tudjam kóstolni. Becsukott szemmel hümmögök egyet, mert tökéletes lett az íze. Csakhogy amikor kinyitom a szemeimet, James Morellit látom meg. Engem néz. Az ujjam pedig a számban van. Gyorsan kiveszem, de közben érzem, ahogy elönti a pír az arcomat. Nagy nehezen elszakítom tőle a tekintetemet, és tudom, nagyon gyorsan ki kell találnom valamit. Meg is van! Az előttem tálcán sorakozó süteményekre nézek.

- Kérsz a muffinomból? – kérdezem rögtön tőle.

A szemében megvillan valami, majd a következő másodpercben a falnak szorítva találom magamat. Megint olyan közel vagyunk, mint tegnap. A mellkasom őrült tempóban emelkedik fel és le, a szívem kalapál és úgy érzem magamat, mint aki egy sivatagban van és szomjazik.

- Cazzo! – szitkozódik olaszul és átszeli a köztünk lévő távolságot. Megcsókol. Apró mozdulatokkal becézi kiszáradt ajkaimat, aztán először a felsőt, majd az alsót szívja meg.