𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏𝟏. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

– Imádom a nagyidat, Cami – lelkesedik Gia, miközben becsatolja a magassarkú szandáljának a csatját a bokáján. – Ha nem tudnám, hány éves, el sem hinném, amilyen fiatalos és pörgős.

Őszintén nem csodálom a legjobb barátnőm szavait, hiszen a nagyanyámról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy öregszik. Persze azért vannak ráncai, mert hát 68 évesen kinek nincsenek, de egyébként letagadhatna legalább tíz évet a korából. A nővérem mindig is mondta, hogy reméli, ennyi idősen ő is így fog kinézni, ilyen fiatalosan.

– Látnád, amikor valaki elcsesz valamit a pincében. Tavaly nyáron, amikor itt voltam, alaposan kiosztotta az egyik munkást. Mi tagadás, a férfi meg is érdemelte, de François-ról inkább el tudtam volna képzelni ezt a fajta viselkedést, mint a nagyiról – jegyzem meg kicsit elgondolkodva. A mostohanagyapám elég karakán személyiség, szóval ténylegesen meglepett az, amit láttam.

Közben kilépünk a szobából teljes menetfelszerelésben, aztán elindulunk lefelé a lépcsőn. Mivel a rajtam lévő ruha bőven bokáig ér, így meg kell emelnem a szoknya részét, nehogy rálépjek, aztán lezuhanjak. Nem áll szándékomban kitörni a nyakamat, úgyhogy jobb az elővigyázatosság.

– Én azt mondom, az a legjobb, ha egy párkapcsolatban a nő hordja a nadrágot – közli Gia a gondolatait a lefelé vezető úton. – Vagy ha mégis a férfi, akkor legalább a nő kezelje a cipzárt. Nem igaz, Alberto?

A megszólított személy azonnal felénk kapja a tekintetét, ahogy meghallja a nevét. A tegnapelőtti megérkezésünk óta amikor nem azt nézi, hogy milyen eszement ötletbe akar belerángatni a legjobb barátnőm, akkor egy angol-francia szótárt búj, mert mint kiderült, egy árva szót sem tud ezen a nyelven.

– Nézze, signorina Esposito – szólal meg a férfi egy torokköszörülést követően. – Signor Romanót kellene inkább erről kérdeznie.

Tehát a diplomatikus válasz mellett döntött. Valahogy gondoltam.

A repülőút alatt az egyik légiutaskísérő szemmel láthatóan nagyon próbálta felhívnia magára a figyelmet, de Alberto úgy tett, mint akit egyáltalán nem érdekel. Pedig én láttam, amikor néhány lopott pillantás erejéig a hölgyemény után nézett, mikor az nem vette észre. Párszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy miért nem nősült még meg, de ha tippelnem kellene, túl elhivatott a munkájával kapcsolatban.

– Semmiképpen sem! – legyint egyet Gianna. – Férfiból van, így már csak azért is direkt az ellentétjét mondaná, hiába tudjuk mindketten nagyon jól, hogy nekem van igazam.

– Ahogy azt is, hogy milyen szerény vagy – húzom fel a szemöldökömet, éppen akkor, amikor elérem az utolsó lépcsőfokot is. – Gyanítom, már volt rá eset, hogy ellent mondott neked, te pedig hoztad a girl boss formádat. Nem is tudom, hogy van-e olyan férfi, akit nem ennél meg reggelire már csak a puszta létezéseddel.

– Ugyan, kérlek! Én csak azt mondom, hogy egy kapcsolatban legyenek minimum egyenlőek a felek. Pocsék egy világ a miénk, ahol csak egy trófea lehet a feleség, amit körbemutogatnak a férjek, ezzel is jelezve, hogy mekkora hatalmuk van. Legszívesebben mindnek letörölném az önelégült vigyort a képéről egy életre.

– Tehát nem mennél feleségül Matteóhoz, ha megkérné a kezedet? – hallom meg a nagyanyám hangját a nappali felől. Nem kell sokat várnom, mert pár lépéssel az előtérben terem, kezeit csípőre teszi, úgy mér végig mindhármunkat.

– Én nem ezt mondtam – rázza meg a fejét a szőkeség. – Matt különben sem olyan, mint a többiek. Ő tisztel engem és pontosan úgy tekint rám, ahogyan azt egy férfinek illik – közli teljes magabiztossággal, aztán egy kis hatásszünet után még hozzáteszi: – Teljes imádattal.