𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟗. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

˜"*°•.˜"*°• SZIASZTOK! TUDOM, EZER ÉVE NEM VOLT RÉSZ, DE VOLT EGY KIS NEHÉZSÉG AZ ÉLETEMBEN, ÉS HIÁBA ÜLTEM NEKI MINDEN NAP, VALAHOGY NEM AKART SIKERÜLNI AZ ÍRÁS. ELLENBEN VÉGRE SIKERÜLT BEFEJEZNEM EZT AZ ELÉGGÉ ÉRZELMES FEJEZETET - EGYSZER MÉG SÍRTAM IS KÖZBEN -, ÚGYHOGY MÁR CSAK TI HIÁNYOZTOK, KEDVES OLVASÓK! REMÉLEM, TETSZENI FOG EZ A RÉSZ IS. PUSZI, AMELIA XX •°*"˜.•°*"˜

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Számomra mindig is a családom volt a legfontosabb. Amióta csak az eszemet tudom, senki másra sem számíthattam, csak rájuk, ezért cserébe pedig én is minden egyes alkalommal mellettük álltam, ha szükségük volt rám. Meg sem fordult a fejemben, hogy megtagadjam tőlük a segítségnyújtást, hiszen magam is tisztában voltam vele, milyen jó már csak az is, ha valaki meghallgat.

Egy időben a nővérem volt a mindenem, neki számoltam be mindenről, ami velem történt. Aztán Luisa átlépett a lázadó korszakába, egyre kevesebbet volt itthon, szóval nem meglepő módon az anyám lett az, akinek bármikor bármit elmondhattam.

Nos, most viszont a nővéremmel osztozunk egy olyan titkon, amit az anyánk nem tud. Pedig, ha jól sejtem, akkor hamarosan rá fog jönni, ha nem máris tudja. Bár akkor – őt ismerve – a fiatalabb kiadásának nem sok nyugta lesz a rázáporozó kérdésektől.

Így történhetett meg az, hogy amíg Luisa a vécé felé hajolva kiadja magából a tegnapi vacsorát, addig én tartom a haját.

– Biztos nem akarod még elmondani nekik? – kérdezem, miután úgy tűnik, elmúlt a rosszulléte.

– Biztos – feleli, aztán feltápászkodik, hogy megmoshassa az arcát.

– Azt még el is tudom képzelni, hogy apu csak akkor jöjjön rá, amikor már hatalmas a pocakod, de jobb, ha nem felejted el azt az aprócska tényt, miszerint anyu kétszer volt terhes. Előle nem sokáig titkolhatod tovább. Darióról nem tudok nyilatkozni, de tekintve, hogy nemsokára találkozol vele, szerintem már az ő esetében is rezeg a léc.

– Tisztában vagyok vele, hogy anyu mindent megtud, de valahogy képtelen vagyok elmondani. Szerintem csak a megfelelő időpontot várom – sóhajt fel, majd kezébe veszi a fogkeféjét. – Meg ne kérdezd, hogy az mikor fog eljönni, mert halvány lila gőzöm sincs róla, de még nem állok készen rá.

– Te tudod, de amióta itt vagy, minden reggel rosszul voltál. Sokáig nem titkolhatod tovább, Lu.

Nem válaszol, de látom rajta, hogy tisztában van az igazsággal. Mondanám, hogy tudom, milyen érzés neki, de akkor hazudnék. Már csak azért sem tudhatom, mivel nyilvánvalóan nem voltam még terhes, és nem is veszítettem el gyereket. Nem vagyok az ő helyében, viszont van nekem is éppen elég dolog, ami nyomja a vállamat. Példának okáért ott a temetés, ami ma lesz, mégsem állok rá készen, holott nem is az én apámat kell az utolsó útjára kísérnem. Bele sem merek gondolni, milyen lehet most Jimmynek.

A tegnapi virrasztáson nem engedett el maga mellől. Az első pillanattól az utolsóig fogta a kezemet. Láttam a szemében, hogy legszívesebben elmenekült volna, minél messzebb ettől a szörnyűségtől, mert vérzett a szíve a fájdalomtól, azonban pontosan az apja iránt érzett szeretete és tisztelete miatt nem tette meg. Salvatore mélyen vallásos ember volt, ezáltal fel sem merült, hogy ne legyen virrasztás. Jimmy kevésbé tartotta fontosnak, de szerintem, ha még nem is osztozott teljes mértékben az apja által annyira fontosnak tartott hitben, mégis legalább abban bízott, hogy a nyilvánvaló okok ellenére az egykori Don nem a pokol tüzén ég a halála után.

Míg én Jimmy lelkét próbáltam egyben tartani, addig a szüleim és a nővérem Christinára és Milóra figyeltek. Mindenkinek nagyon nehéz volt a tegnapi nap, mégis úgy érzem, hogy a mai lesz csak igazán szívet törő.