𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟐𝟏. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

CAMILLA

– Én el sem tudom mondani, mennyire örülünk neki!

Gia széles mosolya viszont eredményesebbnek bizonyul a szavainál, már ha azoknál nem jár szerencsével. Amióta itt van nálunk – azaz bő egy órája –, másról sem áradozik, csak hogy mennyire könnyebb lett az életük az apja új munkaköre miatt.

Megértem. Szinte első sorból néztem végig az évek során, hogy Gabriele Esposito hányszor maradt le fontos családi programokról azért, mert a munkája máshová szólította, általában az állam másik felébe, ha nem egyenesen egy másikba. A legjobb barátnőm sokszor volt padlón emiatt, mert valamiért mindig is az apjával volt közvetlenebb a viszonya, neki mondott el mindent elsőnek. Kivéve persze annak idején azt, hogy összejött Matt-tel, mivel a férfi húga, Felicity az egyik összejövetelen – amin én nem voltam jelen, lévén a francia fővárosban tengettem mindennapjaimat – hogy úgy mondjam, leleplezte a fiatalokat. Magyarán esélye sem maradt a lánynak színt vallani.

Bár utóbb kiderült, Gabriele sejtette a dolgot, csak látta, a lánya mennyire kivirult Romano társaságában, így ez volt az egyetlen, amiért nem kevert le neki egy pofont a lánya megrontásáért.

No de Felicity kiborította a bilit, aztán már nem volt értelme titkolózni.

Federica eléggé kiakadt, mert valami magasabb rangúnak szánta Giát, de be kellett látnia, a szőkeség makacs teremtés.

Ráadásul Matt volt az oka, hogy a legjobb barátnőm felhagyott az önbántalmazással, noha ezt az anyja nem tudta, meg úgy alapból a tényt, miszerint a lány csuklóját akkor már pár heg díszítette.

Lényeg a lényegben, ezzel az új munkakörrel Gia újabb biztos pontot tudhat az életében.

Nagyvonalakban említettem Jimmynek, mennyire helyén valónak látom az ötletét, és ezután nem is volt kétséges, mit tesz.

– Tudom, tudom, elmondtad már párszor – nézek rá mosolyogva, miközben begépelem az újabb tételt. A férjem volt olyan kedves, hogy átengedte nekem az irodáját, míg megcsinálom a Paradiso havi zárását, így a mai napi beszélgetésünkre itt kerül sor.

– Csodálod? – vonja fel a szemöldökét. – Ha valami bajom van, szólok Raynek, kocsiba ülünk, aztán legtöbb egy óra alatt ott vagyunk a raktáraknál. Mi ez, ha nem áldás?

Szemléltetésképpen széttárja a karjait, én meg megforgatom a szemeimet.

– Inkább azt mondd – terelem át a témát más mederbe –, hogy milyen testőrrel mászkálni? Sokat nem beszéltem még Rayjel, de normálisnak tűnik.

– Ó, mert az is, csak éppenséggel harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót – tájékoztat a szőkeség. – Komolyan veszi a „szem nyitva, száj zárva" szabályt, már ha van ilyen egyáltalán. Egy pillanatra sem félek mellette, viszont sokszor zavar a csend.

Mintha nem is Gia lenne! Á, dehogy!

– Feltételezem, beszélsz helyette is eleget – vetem oda visszafojtva a nevetést, mire a lány összehúzott szemei néznek rám. – Igazam van, vagy nem?

Felesleges kérdés, mivel ismerem nagyon jól, ő ezzel tisztában van, szóval nem értem, minek ez az egész.

– Néha zavar, hogy ennyire nyitott könyv vagyok előtted.

– Én meg előtted, nem? – pillantok fel a laptop monitorjából. – Szerintem nemigen van olyan, amiről nem tudsz.

– Na persze! Akkor mondd csak, milyen a férjed az ágyban? Vagy inkább azt, hogy melyik a kedvenc pózod, amiben a szoktatok szexelni?