𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏𝟖. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

WARNING! Az eleje nagyon kinky lett, szóval csak saját felelősségre olvasni. Aki pedig ezt várta, annak nagyon szívesen.

***

CAMILLA

A szám belsejét harapdálom, miközben azt várom, hogy Jimmy befejezze azt a telefonhívást. Egész nap a témán rágódtam, még el is rontottam Paradiso előző havi kimutatását, annyira nem azon járt az eszem, hanem valami olyanon, ami már egy ideje foglalkoztat.

A férjem elköszön a hívott féltől - ha jól tippelek, az egyik capótól -, aztán leül mellém az ágy szélére. Kint már sötét van, a közvilágításon és a közlekedő járműveken kívül a telihold ad némi fényt a városban.

- Jimmy? - veszek erőt magamon, hogy végre merjek beszélni róla.

- Mi az, Cami? - fordul felém rögtön.

- Tudom, hogy azt kérted, az idén ne legyen semmi extra a születésnapodon, és így is volt, mert mindenki tartotta magát a kérésedhez, de mégis lenne valami, amit én szeretnék adni neked - hadarom el egy szuszra. Jézusom, pedig még el sem jutottam a lényegig.

- És mi lenne az?

Még egyszer utoljára meggyőződöm róla, hogy van elég bátorságom a dologhoz, aztán az időközben lehajtott fejemet felé fordítom. Ég az arcom, valószínűleg pirosabb már nem is lehetne, ám mégis kimondom azt, ami eredetileg a tervem volt.

- Azt szeretném, hogy úgy szexelj velem, ahogyan igazán akarod - bököm ki. - Teljesen rád bízom magamat és azt tehetsz velem, amit csak akarsz. Mutasd meg, hogy mi az, amitől eddig óvtál.

- Tessék?

Látom rajta, hogy kissé értetlenül áll a kijelentésem előtt. Nem gondolta, hogy ez lesz az ajándékom a számára.

- Kiszolgáltatom neked magamat és azt fogom tenni, amit kérsz. Mint a liftben, de még attól is jobban. A testem a tied, Jimmy.

A férfi feláll az ágyról, a szoba egyik pontjából a másikba sétál, oda és vissza, az egyik keze ökölbe szorítva a szája előtt, a másik a csípőjén. Ádámcsutkája látványosan mozog, a teste feszült.

Biztosan rosszat mondtam.

Vagy nem akarja velem úgy.

Mielőtt még ezt is túlelemezném, mint a nászéjszakánkat, elém lép, a pillantását az enyémbe fúrja. A zöld szempár egy árnyalattal sötétebb, mint nemrég.

És akkor megszólal.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezi az arcomat kémlelve. Tudom, hogy mondhatok nemet, de bassza meg, annyira nagyon akarom. Nem azért keltem fel reggel gyakorlatilag tócsával a combjaim között, hogy ne kapjak egy kis kóstolót abból, amiről fantáziáltam álmomban.

- Száz százalék - bólintok egyértelműen.

Jézusom, hiszen már csak a gondolatra is összébb kell szorítanom a lábaimat.

- Akkor jó - jegyzi meg Jimmy, majd elhagyja az ágyat, hogy a szekrényhez sétáljon.

Kinyitja az egyik ajtót, ott, ahol az ő cuccai vannak, majd féltérdre ereszkedik előtte. Van azon a részen két fiók, ami nem ér meglepetésként, mivel volt már lehetőségem oda bepakolni a kimosott zoknikat, de a világért sem hittem volna, hogy van még ott valami. Jobban mondva, alatta.

A fiók alatti, szintén fiók nagyságú bútorlapon nincs semmiféle jel arra, hogy rejtene valamit, mégis rögtön megváltozik a véleményem egy pillantásra. Én eddig abban a tudatban éltem mindeddig, hogy az csak a szekrény egyik díszítése, de nem, hát persze hogy nem az.