𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝐄𝐏𝐈𝐋𝐎𝐆𝐔𝐄

CAMILLA

Megnyalom az ajkaimat, amint végignézek az izmos felsőtesten, amin sok kis vízcsepp gördül le. Követem az útjukat egyenesen a sötétkék fürdőnadrágig, és pontosan tudom, mit takar a ruhadarab, mert a napokban elég sokat volt hozzá szerencsém.

Nyilván nem panaszkodom, mivel szégyentelenül könyörögtem érte többször is, ami miatt évekkel ezelőtt magamra sem ismertem volna, de ez is én vagyok, bármennyire hihetetlen, csak a megfelelő férfi kellett hozzá, hogy bátran előjöhessen ezen énem.

Amikor azt mondta nekem tavaly, hogy be kéne pótolni az elmaradt nászutat, sejtettem, hogy nem azonnal kerítünk sort rá, mert olyan fennforgás maradt az események után, amit időbe tellett helyrehozni. Na meg rengeteg munka, ami jelentősen leszívta az energiakészletünket, hiába az újjászületésem után – ahogyan én szeretem hívni – pár héten belül olyan lettem, mint azelőtt. Illetve majdnem, mert a tüdőm nem gyógyult meg száz százalékosan, így azt néha megérzem, de szerencsére nem olyan mértékű károsodást szenvedett, amivel ne lehetne élni.

Vagy élvezni az életet.

Ezért van az, hogy immáron februárt írunk, és még New Orleans nem éppen vakációnak megfelelő hőmérsékletű, addig Honolulu tökéletesen alkalmas egy kis kikapcsolódásra.

Én főként poénból mondtam, hogy Hawaii fővárosába akarok menni, de Jimmy komolyan vette, szóval még aznap lefoglalta nekünk a hotelszobát és a repülőjegyet, no meg bejelentette a kis családunknak, akik lelkesedtek az ötletért. Úgy egy hónappal ezelőtt Matt viccesen megjegyezte, hogy túl sokáig majd azért ne maradjunk a turistaparadicsomban, mert utána ők következnek, mi meg pislogtunk, mint hal a szatyorban, és Gia ekkor húzta le a kesztyűt a kezéről, megmutatva az ujján csillogó gyűrűt.

A legjobb barátnőm nyilvánvalóan nyáron szeretné megtartani az esküvőt, aminek szerintem semmi akadálya nem lesz, bár ezt a társaságot ismerve inkább nem mondok semmit. Lényeg a lényegben, hamarosan már a szőkeség is feleség lesz, az első olyan a famigliában, aki beavatott, a férje szintén.

A kedélyek lenyugvását követően kissé megint meg lett kavarva az állóvíz, amikor Darla önként jelentkezett, hogy szeretné követni a legjobb barátnőm példáját, így még karácsony előtt ő is letette az esküt. Curtist a rövid ismertségünk óta nem láttam még ennyire boldognak és büszkének, jóllehet a szülők ezt meghallva végképp elhatárolódtak a két gyermeküktől, de ez legyen az ő bajuk. Nem tudják, micsoda kincset veszítettek el ebben a két személyben.

A gondolataim kusza hálójából visszaránt a valóságba a férjem egyre közeledő alakja, amint beletúr a víztől csöpögő hajába.

Ahogy a zöld szempár belefúródik az enyémbe, begörbülnek a lábujjaim.

Másodpercekkel később megáll előttem, én pedig szinte földbe gyökerezem, annyira az arcát figyelem, bár nem mintha amúgy is távol akarnék lenni tőle. Sőt.

– Szerencséd volt, mia cara, de legközelebb nem lesz az.

A hangja halk, mély, amitől összébb kell szorítanom a combjaimat lehetőleg úgy, hogy ne vegye észre, ám mind tudjuk, ez lehetetlen küldetés.

Önelégült vigyorra húzódik a szája, és teljesen közel hajol, az ajka szinte érinti a fülemet.

– Ha nem lenne itt senki, lecibálnám rólad ezt a falatnyi kis bikinit, aztán addig szaladnék utánad, míg utol nem érnélek, hogy megmutassam, milyen az, amikor felbőszíted a bennem szunnyadó vadállatot.