𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝟏𝟑. 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

Ariana Grande - Dangerous Woman

.・。.・゜✭・.

𝙹𝙸𝙼𝙼𝚈

A kezeimet összekulcsolva nézem az összegyűlteket. Már napok óta minden reggel nyolckor a tárgyalóban kezdünk, hogy megpróbáljam velük megértetni, hogy miért kellenek a reformok. Nos, nem mondanám nagy sikernek az eddig elérteket, de gyanítom, lesz ez még rosszabb, tekintve a résztvevőket. Mindegyikünk egytől-egyig régi motoros a szakmában, szóval tényleg nincs könnyű dolgom.

– Signore Morelli, hogy érti azt, hogy vége? – néz rám Enzo kikerekedett szemekkel. Ezek szerint kezdi már kapizsgálni a lényeget, csak valószínűleg nem tudja még úgy igazán feldolgozni. – A bevételünk nagy részét...

Felemelt kézzel szakítom félbe.

– Pontosan tudom, hogy hány százalékát teszi ki, de nem érdekel – rázom meg a fejemet. – Az viszont annál inkább, hogy a legutóbb kórházba került gyerek Milo is lehetett volna, szóval befejeztük. Nincs több drog árusítás ezentúl.

– És mi lesz a mai szállítmánnyal? – szólal meg Dante. Alig mer rám nézni, pedig nem is vagyok ideges. Habár valószínűleg pontosan azt akarják elkerülni, azért ilyen óvatosak. – Sötétedéskor kellene befutnia.

– Elég, ha annyit mondok, hogy az NOPD kapott egy lenyomozhatatlan és természetesen névtelen bejelentést – Ezzel a karórámra pillantok, majd újra az asztaltársaságot tisztelem meg a figyelmemmel. – Ha a számításaim helyesek, akkor éppen most foglalják le az egészet, úgyhogy az már nem fog az utcára kerülni.

A mondandómat kisebb sokk követi. A bent ülő férfiak arcán két kivételével a teljes megdöbbenés egyértelmű jelei ülnek ki. Az előző napokban csak kisebb változtatásokat jelentettem be, persze kezdve mindent azzal, hogy ha nem támogatnak, akkor élek azon jogommal, amit még anno Caesar Morelli alkalmazott; azaz kivételes – például háborús – helyzetben nem kell a tanács támogatása, dönthetek a véleményük nélkül is. Az utolsó szó nyilvánvalóan mindig az enyém, de általában megkérdezem őket az aktuális dolgokról.

Ezt meghallva nem volt kérdés, hogy együttműködnek velem, csak kicsit nehéz nekik megemészteni, hogy sok év gyakorlatát akarom a sutba dobni.

Matteo Romano – az árnyékom, ahogy sokan hívják – ezzel szembe egy elégedett mosollyal nyugtázza a hallottakat. Jóideje rágja már a fülemet azért, hogy vérfrissítés kellene a famigliába, és be kell lássam, igaza van. Amióta Camillával sikerült kibékülnünk és haladunk azon az úton, hogy visszanyerjem a bizalmát, teljesen átértékeltem a pozíciómat, mint az alvilág koronázatlan királya. Arról nem beszélve, hogy megosztottam vele a gondolataimat, ami jó ötletnek bizonyult, mivel akadt néhány észrevétele a szervezettel kapcsolatban. Mindent mérlegelve jutottam el addig a listáig, ami előttem hever az asztalon és felsorolást tartalmaz.

A másik kivétel Gabriele Esposito, aki az asztal túlsó oldalán ül. Szerencsére már nem kell bottal mászkálnia, de egyelőre nem engedtem vissza az eredeti munkakörébe. Legalább addig átesnek a járművek egy alapos vizsgálaton, ami már úgyis esedékes volt. Nem mellesleg pedig az utóbbi időkben a férfi nagy segítségemre volt néhány dologban, ezáltal nem áll szándékomban egy ideig még visszaküldeni az utakra. Ezen felül az asztaltársaság tagjai közül ő az egyetlen Lazzaro mellett, akiben teljes mértékben megbízom.

– Ha már ilyen szépen összegyűltünk, lenne még egy téma, amit szeretnék megbeszélni – ragadom magamhoz a szót, majd felállok a székemből és bekapcsolom a kivetítőt. A fehér vásznon megjelenik egy sötétszőke hajú lány képe. – A hölgy neve Amber Williams, 21 éves és a Black Velvet egyik táncosa. Cirka két hónapja senki sem hallott róla és Darla nagyon aggódik érte, a többi lány szintén. Mauro már keresi, de eddig semmi nyomát nem találtuk. A szüleivel személyesen beszéltem, akik elmondták, hogy néha elvonul pár napra, de amint egy hét elteltével sem tért haza, hozzám fordultak – foglalom össze az eddigi információkat. – Azt tudjuk, hogy elindult dolgozni, de nem érkezett meg.