𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇

𝐀𝐔𝐓𝐇𝐎𝐑❜𝐒 𝐍𝐎𝐓𝐄

Sziasztok, drágák! ❤️

Először is, nem lehetek nektek elég hálás, amiért még mindig itt vagytok, olvassátok ezeket a sorokat, miután végig követtétek a történetet. Millió ölelés nektek ezért! ❤️️

Szeretnék néhány szót írni a kezdetekről, csak hogy lássátok, mi volt a könyv alfája.

Annak idején, 2021-ben fogant meg az ötlet a fejemben, miszerint írni akarok egy olyan könyvet, ami a maffia világában játszódik. Akkor még csak egy jelenet volt a lelki szemeim előtt, egészen pontosan az, amikor a főszereplőink találkoznak, de az sem a ma ismert formában. Camilla szőke volt, egyáltalán nem szűz, és bizony abban a verzióban szinte rögtön a magáévá tette Jimmy, ott az asztalon a kaszinó irodájában. Lényegében teljesen más fordulatot vett a sztori, és őszintén szólva nem bánom.

Az általatok ismert Camilla és jómagam között sokkal több közös vonás van, ami egyrészt jelentősen megkönnyítette az írást, ugyanakkor meg is nehezítette, mert azt hiszem, egy írónak tudnia kell, mennyit vihet egy történetbe, egy karakterbe magából anélkül, hogy azzal átlépne egy határt. Nem egyszerű az egyensúly megtartása, az tény.

Lényeg a lényegben, hogy az a kezdeti aprócska mag, amiből a Royal Flush kifejlődött, távolabb nem is állhatna a véglegestől.

Szinte fel sem tudom fogni, hogy közel három év alatt mennyi minden történt. 🥹

Voltak időszakok, mikor sikerült viszonylag rövid időn belül hozni a fejezeteket, aztán akadt olyan is – főleg ez volt a jellemző –, hogy beálltam a havi egy részre, mert képtelen voltam gyorsabban haladni. Aztán ott volt a tavaly év vége, amikor a Vespertine című fantasy könyvem miatt a RF kissé háttérbe szorult, ám aztán ebben az évben kicsit erőre kaptam és sikerült megírnom az epilógusig bezárólag, ezzel lezárva egy jelentős korszakát az életemnek – mind írás terén, mind magánügyileg, hiszen én ezekkel a karakterekkel ébredtem, velük feküdtem és velük voltam szinte 24/7-ben.

Mivel tudtam már egy ideje, hogy a 2024-es december a Vespertine második kötetéről fog szólni, tudatosan készültem, írtam minden lehetséges alkalommal, hogy Camilla és Jimmy története méltó lezárást kapjon. Hogy ez így lett-e, azt mondjátok meg ti, én nyilván elfogult vagyok. Na meg maximalista, de ez szerintem most számotokra nem lényeges, inkább csak nekem.

Ami viszont meglepetés lehet nektek – ennyire sosem voltam még őszinte veletek, te jó ég –, az az, hogy számomra az írás egyfajta terápia, mert sajnos volt tizenhét éves koromban egy olyan esemény, amit évekig nem igazán sikerült feldolgoznom és hiába nem akarom, nem tudatos a dolog, de máig napig kihatással van az életemre. Maria történetét ez ihlette, habár velem szerencsére olyanok nem történtek, de amikor egy hatalommal bíró, tőlem jóval idősebb férfi azt gondolja, azt tehet velem, amit akar, ott csak az égieknek köszönhető, hogy mégsem lett több, mint szimpla próbálkozás, hiába ez pontosan elég megrázó volt nekem akkor. ❤️‍🩹

Ennek fényében talál nem lehet már váratlan, ha azt mondom, a könyv női karaktereit szándékosan igyekeztem igazán badass-nek megalkotni – Camilla 30. fejezetben tanúsított viselkedését, Gia beavatottá válását, Darla múltját és még sorolhatnám. Mindenkinek van az életében olyan esemény, amit örökké magával visz, hol könnyebben, hol nehezebben, de legfőképpen állandóan.

A másik dolog, amit feltétlenül le akartam szögezni, hogy a család fogalma nem véletlenül játszik ilyen nagy szerepet, mivel nekem megadatott az a fantasztikus lehetőség, hogy a szüleim mellettem vannak, mindketten támogatnak jóban és rosszban, amiért míg élek, hálás leszek nekik. ❤️️