Prológus

2.4K 50 0
                                    

Rose Dubois
21 éves, Párizs

Reggel 6:30kor csörgött az ébresztőóra, takarómat a fejemre húztam hátha ezzel tompíthatom a hangos zenét, de nem lett igazam. Lassan felültem és a telefonért nyúltam, hogy végre abba maradjon a zaj forrása.

Miután végeztem a reggelivel és elkészültem elindultam a közelben lévő kis kávézóba, ahol tanulni vagy olvasni szoktam. A pultban álló ember nem más mint a barátnőm Celia. Barna göndör haja volt, ami kiengedve omlott a vállára, ez kiemelte a gyönyörű világos zöld szemét és a szeplőit.

-Jó reggelt Cel!-köszöntöttem mosolyogva.

-Jó reggelt Drágám!-köszönt, miközben felnézett a kis füzetéből.-Mivel szolgálhatok?-közben egy mosolyt varázsolt arcára.

-Szeretnék kérni egy karamellás lattét és egy csokis süti.-mindig lattét iszok, viszont sütit csak ritkán eszek.

-Rendben, máris viszem addig ülj le nyugdtan.-mondta, majd eltűnt a kis füzetével együtt.

Leültem egy ablak melletti kis kétszemélyes asztalhoz, ami a híres Eiffel toronyra nézett. 3 éve élek itt és mindennap beleszeretek ebbe a városba. Anyukámmal azóta tartjuk a kapcsolatot és minden hónapban eljön egy-egy hétvégére meglátogatni, apukám kicsi koromban elhagyott minket a munkája miatt. Így anyával egymásra számíthattunk azóta.
Nagy elmélkedésemet Cel szakítja meg, aki hozta a rendelésemet.

-Tessék szívem, remélem ízleni fog.-mosolygott és élettel teli szeme megcsillant a beszürődő fényen.

-Köszönöm Cel!-mondtam mosolyogva és elkezdtem kortyolgatni a kávémat.

Barátnőmmel pár szót váltottunk aztán vissza kellett mennie dolgozni. Addig én elkezdtem olvasni egy könyvet, ami eddig a táskám mélyén lapult.

Már olvashattam egy ideje, mire egy helyes fiú leült mellém és gondolom várta a kávéját. Szőkésbarna haja össze vissza állt, arcát borosta fedte és egészen jól állt neki.-nem is néz ki rosszul.-gondoltam magamban, de inkább az olvasásnak szenteltem a figyelmemet. Mire megcsörrent a telefonom Anya hívott.

-Szia Anya!-köszöntem mosollyal az arcomon, de tudom, hogy nem láthatja.

-Szia Aranyom! Mesélj, minden rendben van veled?-hangját átjárta a melegség és a kíváncsiság.

-Minden rendben van, eljöttem a kávézóba és olvasok, azon kívül minden rendben van nemsokára indulok az újsághoz. Veled mi újság?

-Minden a legnagyobb rendben, készülődök a munkába és gondoltam addig felhívlak. Milyen munkát kaptál mára?-kérdezte.

-Valami sportolóval kell interjút adnom meg lesz valami fotózás asszem az AlphaTaurival.-mondtam unottan.

-Biztos, hogy jó lesz. Hátha valami helyes fiú lesz az.-hallottam, hogy mosolyog közben. Gyorsan az órámra pillantottam és indulnom is kellett.

-Viszont most leraklak Anya, mert indulnom kell!

-Jólvan szívem, vigyázz magadra Puszi.-ezzel bontottam is a vonalat
Ezután összekészülődtem és már álltam is volna fel, mire a fiú megállított.

-Várj! Itt hagytad a könyvet.-mondta és átnyújtotta az említett tárgyat.

-Ohh tényleg, köszönöm!-mosolyogtam rá és belenéztem jégszürke szempárral, mire pillangók repkedtek a hasamban.

-Igazán nincs mit.-került egy féloldalas kis mosoly a szájára.

Ezután elindultam és 10 perc alatt oda is értem. Mikor beléptem mindenki sürgött forgott körülöttem. Megkerestem a helyem és leültem, pár perc múlva elkészítették a sminkem, a hajamat és megmutatták mit vegyek fel.

Lassan 3 órája fotóztunk, amikor megérkezett az említett sportoló. Mikor megláttam teljesen lefagytam.-Ez a fiú a kávézóból!-csapott belém a felismerés.
-Hello idegen.-köszönt és a mosolya megint ott volt a szája sarkában.

-Szia!-köszöntem cérna vékony hangon és egy kicsit bele is pirulhattam, de mély levegőt vettem és folytattuk a fotózást.

1 órával később már végeztünk is. Felkaptam a kabátom és a táskám, már léptem volna ki az ajtón, ha nem hallottam volna meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Lassan megfordultam és ugyanazzal a szempárral találtam szembe magam akivel reggel is.

-Várj meg idegen!-szólt utánam.-erre csak bólintottam egyet és így tettem.

-Szia megint.-nevetett fel halkan.

-Szia, Bocsánat elfelejtettem bemutatkozni, Rose Dubois vagyok!-nyújtottam felé kezem.

-Pierre Gasly!-elfogadta felé nyújtott kezem, ami elveszett az övében...






Sziasztook
Itt is van az első bemutatkozó rész. Remélem tetszeni fog nektek!
Csodás napot kívánok mindenkinek! K<3

Eső után szivárványWhere stories live. Discover now