Eső után szivárvány

Part 12

-Igaz ez? Anthoine a bátyád volt?-tette fel a szívszaggató kérdést.

-Igen, az volt.-feleltem.

-Mégis miért nem mondtad el?-kérdezte kicsit magasabb hangon.

-Mert én is ma tudtam meg.-éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe.

-És szerinted nem kellett volna tudnom? Vagy, ha meg tudom, akkor mikor? Hónapokkal, vagy évekkel később?-szemei szikrákat szórtak.

-Pierre! Ma reggel tudtam meg, mikor Anyámnál rá kérdeztem, mert már egy ideje ezen gondolkodtam!-kiabáltam rá.

-Mióta?-kérdezte kiabálva már ő is.

-2 hete!-éreztem, ahogy a könnyek lefolynak az arcomon.

-2 hete. Miért nem mondtad vagy valami?-kérdezte nyugodtabban.

-Mert eddig én sem tudtam, csak ismerős volt a neve és, mikor még láttam azon a képen, akkor kezdett kirajzolódni valami. Ma reggel hívtam Anyámat és rá kérdeztem.-mondtam.

-Elmondhattad volna, eddig is itt voltam melletted. Támogattalak Rose.-lép közelebb és ölelésbe húz.

-Sajnálom.-ennyit tudtam mondani és vállaim rázkódni kezdtek a sírástól.

-Nincs semmi baj. Nézz a szemembe.-csúsztatta ujjait állam alá.

Nem tudtam ki olvasni a szeméből semmit se, de látszott, hogy ő is elmorzsolt pár könnycseppet és ezután még rosszabbul éreztem magam.

-Ezt is megoldjuk közösen. Eddig is itt voltam és itt is leszek melletted. Nem tudod elhinni mennyire sokat jelentesz nekem, még azután is, hogy nem kerestelek. Teljesen megváltoztattál és megőrülök, ha nem vagy mellettem. Egyszerűen nem lehet elmondani, mit is érzek irántad. Szeretlek Rose. Szeretem a mosolyod, a nevetésed, a hangod. Minden apró dolgot szeretek benned!-csillogó szemekkel nézett le rám.

-Én is szeretlek Pierre. Köszönöm, hogy vagy nekem.-ezután megcsókolt, ebben benne volt minden érzelem, gyengéd volt mintha féltene, hogy rosszat tesz, de nem így volt.

-Gyere menjünk vissza. Lassan kezdődik a verseny.-mondta, de kezemet nem engedte el.

-Rendben.-mosolyogtam, majd elindultunk.

Pierre a 6.helyen végzett, de a versenyt nem fejezték be az időjárás miatt, mert szakadni kezdett az eső, olyannyira, hogy látni nem lehetett. Így egy gratuláció után vissza indultunk együtt a hotelbe. Pihentünk estig, amikor is kitalálta, hogy ne a hotelben együnk, hanem menjünk el egy étterembe. Ezért készülődni kezdtem és a választásom egy fehér kosztümre esett, amihez egy fekete magassarkút és táskát választottam.

-Csodásan nézel ki.-jelent meg Pierre a fürdőszoba ajtajában.

-Te sem panaszkodhatsz.-néztem végig rajta. Fekete farmer és egy fehér ing volt rajta, ami piszkosul jól állt rajta.

-Tudom.-mögém lépett és nyakamon éreztem meleg lehelletét.

-Ha nem lennél ki kéne téged találni.-fordultam felé szemforgatva, arcunkat pár centi választotta el.

-Ebben igazad van.-lágy csókot lehelt ajkaimra.

-Indulhatunk?-kérdeztem miután elváltunk.

-Persze, de előtte ezt vedd fel.-nyújtott felém egy piros bársony dobozt.

-Ez micsoda?-néztem rá értetlenül.

-Ezt a randinkon akartam oda adni, de teljesen elfelejtettem szóval most kapod meg.-nézett rám mosolyogva.