Eső után szivárvány

Part 17

Szombat reggel szokásosan 7 órakor jelzett az ébresztő, hogy ideje kelni és készülődni. Igaz szinte semmit sem aludtam, de próbáltam ez minél jobban ellensúlyozni egy kevés sminkkel és mit ne mondjak sikerült is. Mivel kint gyönyörű idő volt, ezért egy fehér bő nadrágot és egy fehér szatén felsőt választottam kivételesen egy edzőcipővel párosítva. Ezután gyorsan reggeliztünk és pontban 8 órakor átléptük a paddockba vezető kaput is. Az AlphaTauri garázsában Pierre az ott kialakított kis szoba fele vette az irányt, hogy átöltözzön. Unalmasan telt az a 20 perc ameddig vártam rá, addig megnéztem, hogy kaptam-e valami fontosabb üzenetet vagy emailt. Egyszer csak barátom edzője vágódott le mellém.

-Jó reggelt Rose.-mosolygott rám.

-Jó reggelt Pyry. Hogy vagy?-tettem el telefonom, hogy rá tudjak figyelni.

-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem.-nézett rám mindent tudó arccal.

-Mire gondolsz?-remélem nem arra amire gondolok.

-Pierre mesélte, hogy apuka lesz.-suttogta a szavakat, hogy csak mi halljuk.

-Igen, az lesz.-mosolyodtam el a gondolatra.

-Gratulálok! Na és hány hónaposak?-kérdezte nézelődve.

-Most nagyjából három hónaposak.-simítottam meg gömbölyödő hasam.

-Ezek szerint májusi babák lesznek?-suttogta tovább.

-Pontosan.-bólintottam és ekkor Pierre jelent meg mellettünk.

-Remélem nem könyörgött azért, hogy keresztapa legyen.-forgatta meg szemeit.

-Nem volt semmi ilyesmi.-mosolyodtam el kedvesen.

-Jólvan fiatalok! Később még látjátok egymást, de neked most edzésed lesz.-mutatott a franciára.

-Akkor menjünk. Vigyázz magadra Rose!-nyomott puszit arcomra.

-Szeretlek!-öleltem magamhoz.

Miután elmentek indultam is a Red Bull garázs felé, hogy drága barátnőmet megkeressem. Útközben találkoztam még pár versenyzővel akikkel beszéltünk pár szót. 10 perccel később már Kellyvel az oldalamon igyekeztem a VIP részleg fele, hogy igyunk valamit.

-Hogy vagy?-kérdezte, ahogy megkapta a kávéját.

-Minden rendben van. Már nem vagyok rosszul és enni is tudok meg szedem ezeket a vitaminokat is.-nyitottam ki a vizes palackot.

-Nálam is így volt, utána semmi bajom se volt szerencsére.-nevetett fel.

-Akkor megnyugodtam. Mondjuk neked szerencséd volt, hogy csak egy gyereked született.-húztam el a számat.

-Jaj Rose! Pont, hogy te vagy a szerencsés.-fogta meg asztalon pihenő kezem.

-Tudom tudom, de ne mondj ilyeneket, mert képes vagyok elsírni magam.-nevettem és megtöröltem a szemem.

-Értettem.-tette fel kezeit nevetve.

Beszélgettünk még egy keveset, majd vissza mentünk a helyünkre, mivel kezdődött a harmadik szabadedzés. Pierre nagyon jó köröket ment és így jutott el a 4.helyre. Mindössze 0,525-el maradt el az élen autózó Bottastól. Utána interjúkat adtak a fiúk és még volt időnk egy gyors ebédre is. Utána viszont kezdődött az időmérő. Végig izgultam az egészet, hogy egy jó helyről tudjon indulni és így is lett. Mivel Max és Valtteri büntetést kaptak, így barátom holnap a 2.rajtkockából indul. Nagyon örültem, hogy így alakult. Igaz sajnáltam a két fiút, de hát ebben a sportban ez a szó nem ismert. Miután vége lett menniük kellett interjúkat adni, ezért megkerestem a lányokat és meg is találtam őket egy asztalnál beszélgetve.

-Sziasztok!-ültem le Charlotte mellé.

-Rose, minden rendben van?-kérdezte Isa vizslató arccal.

-Persze, csak elfáradtam ma.-támasztottam meg a fejem.

-Azt elhiszem.-bólintott Charlotte.

-Kérsz valamit?-kérdezte Kelly ahogy szemembe nézett.

-Csak egy hideg vizet.-adtam választ.

-Rendben.-bólintott és a pulthoz sétált majd egy üveg vízzel tért vissza.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

Megint legalább 1 órán keresztül beszélgettünk vagyis ők beszélgettek én egy kicsit furcsán éreztem magam, de úgy voltam vele, hogy biztos csak a melegtől. Barátnőimnek is feltűnt, hogy valaki nem oké, de nem akarták szóvá tenni mivel sok ember volt körülöttünk. Ezért csak hallgattam ahogy különböző dolgokról beszéltek.

-Mindjárt jövök, elmegyek mosdóba.-álltam fel a székről.

-Menjek veled?-kérdezte Kelly és láttam, hogy aggódik.

-Nem kell. Minden rendben van.-mosolyogtam és ott is hagytam őket.

5 perccel később Isa lépett be és hirtelen ijedtség és pánik tükröződött arcán

-Rose mi történt?!-kezdett el pánikolni.

-Nem éreztem jól magam és egyszer csak fájni kezdett a hasam.-mondtam erőtlen hanggal.

-Be kell mennünk a kórházba!-jelentette ki és nyúlt a telefonjáért.

-Kérlek Pierrenek ne szólj erről!-néztem fel rá.

-A gyerekeitekről van szó, muszáj szólnom neki!-térdelt vissza mellém.

-Kérlek ne, majd ha végeztünk akkor elmondom neki.-néztem rá könyörgően.

-Rendben, de gyere segítek felkelni és megyünk!-nyújtotta felém kezét.

20 perccel később már a kórházban ültünk és vártuk az orvost. Egy szőke harmincas éveiben járó mosolygós nő lépett be a szobába.

-Üdvözlöm! Dr. Stoffel vagyok!-nyújtott kezet.

-Jó napot! Rose Dubois!-viszonoztam gesztusát.

-Miben segíthetek kedves Rose?-kérdezte és helyet foglalt az asztalnál.

-3 hónapos terhes vagyok és ikreket várok. Ma délután nem éreztem jól magam és hirtelen fájni kezdett a hasam majd arra lettem figyelmes, hogy vérzek.-magyaráztam el röviden.

-Rendben, elvégzünk pár vizsgálatot és kiderítjük mitől volt ez! Addig is fogyasszon sok folyadékot!-kezdett el gépelni valamit.

Tanácsát megfogadva vettem egy üveg vizet és azt kortyolgattan ameddig a vizsgálatok zajlottak és az eredményre vártunk. 1 óra várakozás után már választ is kaptunk a történtekre.

-Na mi volt?-kérdezte Kelly, ahogy kiléptem az ajtón.

-Minden rendben van a kicsikkel csak egy egyszerű kis vérzés volt semmi komoly.-nyugtattam meg.

-Végre valami jó hír!-ölelt magához.

-Indulhatunk vissza?-kérdeztem mikor elváltunk.

-Persze, de előtte elmegyünk kajálni. Gondolom éhes vagy.-nevetett

-Ez nem kérdés!-nevettem fel.

Nos végül egy mekiben kötöttünk ki és hazudnék, ha azt mondanám, hogy keveset ettem, de a legjobb része a fagyi volt. Sose szerettem, de ezek szerint a picik igenis imádják. Este 8 óra volt mikor a franciával közös szobánkba értem. Mivel nem volt ott gondoltam, hogy a fiúkkal van ezért nem hívogatom. Gyorsan megfürödtem és kerestem valami filmet a laptopomon. 10 perc keresgélés után a spongyabob mellett döntöttem, így azt kezdtem el nézni. Imádom ezt a mesét! Mióta megszülettem azóta nézem és sosem unom meg. 3 rész után már sikeresen el is aludtam. Arra eszméltem fel, hogy mellettem az ágy besüllyedt és két erős kar ölel magához. Fejét nyakhajlatomba fúrta és szuszogott.

-Szeretlek Rose!-hallottam halk hangját.

-Én is szeretlek Pierre!-mosolyodtam el és közelebb bújtam hozzá.

Sziasztook💞
Remélem eddig tetszik a történet minden kedves olvasónak, ha esetleg van pár ötletetek vagy megjegyzésetek írjátok le nyugodtan.
Legyen szép napotok!😚