Eső után szivárvány

Part 4

Pierre

Miután hazavittem Rose-t siettem a reptérre régi jó barátomért. Egész úton gondolkodtam a lányon és, hogy vajon jó ötlet volt-e ez a találkozó. Nagyjából 20 perccel később már a reptéri parkolóban vártam Charles-t, mikor láttam közeledni. Láttam, hogy fülig ér szája a maszk alatt. Bárcsak én mosolyognék így...

-Szia Pierre.-ért közelebb barátom.

-Szia Haver.-köszöntöttem.

-Na mizu a csajjal?-szemöldökét huzogatva.

-Semmi, elmentünk kávézni és ennyi.-mondtam lazán.

-Naa, valami biztos volt.-mondta elnyújtva az utolsó szót.

-Beszélgettünk, jól éreztük magunkat.-idegesen dobolva mondtam, mert tudom mire megy ki ez a kis játéka.

-Jólvan Haver, csak kérdeztem. Amint oda érünk muszáj lesz beszélnünk erről!-mondta gesztikulálva.

-Tudom, de nem most fogunk erről beszélni.-néztem rá egy pillanatra.

Erre csak egy szemforgatást kaptam válaszul. Próbáltam lassan menni vagy kerülni valamerre, de nem úszom meg úgy érzem. Két órával később már a ház előtt áltunk. Charles már kiszállt, mikor üzenetet kaptam Rose-tól. Megnéztem mit írt, de inkább nem válaszoltam rá, mert bűntudatom lenne szegény lány mit sem tudva. Drága Barátom kopogott az ablakon mire összerezzentem és kapkodva pattantam ki a kocsiból.

-Azta, nem apróztad el ezt a házat.-mondta Charles ahogy körbenézett

-Úgy érzem megengedhetem magamnak.-indultam a konyhába, hogy igyak valamit.

-Néha még túl sokat is.-jött mögülem a hangja.

-Mármint?-fordulok felé értetlenül.

-Rose-ra gondolok.-mondta alig hallhatóan.

-Charles, ha erről kell beszélgetnem veled, akkor ahhoz innom kell.-mondtam szemforgatva.

Ezután elterültünk a kanapén és valami filmet vagy focimeccset néztünk. Közben rendeltünk pizzát is, mert üres volt a hűtő és kedvünk se volt bárhova is menni. Közben megittunk majdnem 2 üveg bort és mindenről beszélgettünk. Azt hittem mára megszabadulok a Rose témától, de elhamarkodott voltam.

-Na, de térjünk át Rose-ra.-fordult felém komoly tekintettel.

-Mit akarsz tudni?-kérdeztem unottan.

-Mindent?!-mondta és lyukat égetett a mellkasomba.

-Véletlenül találkoztunk aznap reggel, majd kiderült, hogy ugyanoda megyünk és közösen lesz fotózásunk. Utána bemutatkoztunk egymásnak aztán bekövettem instán. Másnap reggel láttam, hogy vissza követett és írtam neki. Ne kérdezd miért, én sem tudom. Aztán ugye kávéztunk meg csomó mindenről beszélgettünk és megismertük egymást. Mielőtt eléd mentem volna felajánlottam hogy haza viszem és így is volt. Ennyi.-hadartam el az egészet.

-Azta. Erre nem számítottam, hogy ilyen gyorsan elcsavarja a fejed.-világosult meg.

-Mi? Miről beszélsz?-őszintén tényleg nem tudtam mire gondol.

-Pierre. Amikor róla beszélsz elmosolyodsz vagy elkalandozol. Arról nem is beszélve, hogy csillog olyankor a szemed.-mondta rezzenéstelen arccal.

-Charles. Tudod, hogy nem lehet vele semmi komoly ügyem.-gondoltam végig.

-Azért, mert minden hétvégén másik országban vagy és egy 300km/h-val hajtó négykerekű koporsót vezetsz?-komolyan megöl ezzel a nyugodtsággal.

-Ez a legkisebb baj az egészben. Őt így is ide köti a munkája, szóval nem is tudna velem utazgatni. Az meg a másik, hogy Ő nem az a fajta, aki azt akarja, hogy eltartsák és ne kelljen dolgoznia.

-Értem, de akkor mi a gond?-még mindig nem érti a helyzetet.

-Az Isten szerelmére Charles. Tudod nagyon jól.

-Ki?-kérdezi ujjával dobolva a kanapén.

-Katerina.-szinte már üvöltöttem.

-Mi van köztetek?-kérdezte lefagyva.

-Együtt vagyunk.-suttogtam a szavakat

-Szóval, ha jól értem. Együtt vagy egy csajjal és mégis más fele húz a szíved, de nem akarod elhagyni Kate-t.-rakta össze a képet.

-Nincs igazad. Rose iránt nem érzek semmit és nem tudom miket beszélsz, de nem vonzódok hozzá és csak barátilag találkoztunk.-mondtam ujjaimat tördelve.

-Jó nagy hülyeséget csináltál az biztos. Ezt neked kell eldönteni, hogy ki is az akivel elképzeled a jövőd. Tudod, hogy mindig támogatlak, de most kimaradok.-mondta már az előszobából.

-Most mégis hova mész?-kérdeztem.

-Elmegyek sétálni, nemsokára jövök. Addig gondold át.-mondta és csukódott utána az ajtó.

Mikor sétáltam vissza a nappaliba megálltam a tükör előtt és undorodom attól az embertől aki vissza néz rám. Dühömben bele ütöttem egyet. Mire észbekaptam a szilánkok össze-vissza hevertek. Néhány kisebb rész az öklömbe fúródott ezzel elérve azt, hogy vérezni kezdjen a kezem. Ezután magamba zuhanva ültem le a fal mellé és néztem ahogy a piros folyadék lassan csöpög a fehér parkettára. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem írtam Rose-nak így vissza billegtem a nappaliba és előkerestem a telefonom. Láttam, hogy Kate is hívott vagy ötször, így előbb őt hívtam.

-Haló?-alig hallottam a dübörgéstől a hangját.

-Kate, én vagyok az Pierre.-mondtam halkan.

-Ohh szia. Miért hívtál?-még mindig alig hallottam.

-Szükségem lenne rád most!-mondtam és már forgott velem a szoba.

-Barátokkal vagyok, de holnap be tudok ugrani.-mondta a zenét túl kiabálva.

-Szuper.-mondtam, majd bontottam a hívást.

Ezután inkább Rose-t hívtam hátha tud segíteni, de mire bele szólt volna minden elsötétült és zuhanni kezdtem a mélybe.