Eső után szivárvány

Part 16

Rose

Péntek reggel 7 órakor csörgött az ébresztő, ami azt jelentette ideje kelni, de én úgy döntöttem alszok még egy picit.

-Jó reggelt hercegnőm!-fonta karjait derekam köré.

-Jó reggelt!-mondtam a párnába.

-Ideje lesz kelni, 8-kor indulnunk kell.-engedett el és kimászott az ágyból.

-Nem akarom felkelni.-kezdtem el durcázni.

-Muszáj lesz, különben itt hagylak és nem kapsz csokit.-mondta, majd belépett a fürdőbe.

-Csokit?!-pattantak ki egyből a szemeim.

-Pontosan, tegnap említettem a fiúknak és mondták, hogy vesznek neked valami csokit. Szóval készülődj!-tolt ki a fürdőből.

-Jólvan Apa!-szemforgatás kíséretében leültem a bőröndöm elé.

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, de végül egy sötétkék kosztüm nadrágot, Pierre egyik fehér AlphaTauris pólóját és mellé egy szandált. Mivel már kezdett látszódni a pocakom emiatt nem akartam semmi tapadósat felvenni, se magassarkút, mert egy idő után úgyis fájna benne a lábam. Már a tükör előtt álltam, mikor a fiú is megjelent teljes öltözetben.

-Mehetünk?-kérdeztem táskámat felvéve.

-Persze. Hé! Az az én pólóm!-nézett rám csúnyán.

-Tudom, de nem akarjuk, hogy bárki is tudja a kicsiket.-oldalra döntöttem a fejem és úgy mosolyogtam rá.

-Jó igaz, de induljunk, mert el fogunk késni.-nyitotta ki az ajtót előttem.

Rajtunk kívül már minden barátunk ott ült és nevetgéltek valamin. Mikor megláttak intettek és mi egyből elindultunk hozzájuk.

-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntöttem barátainkat.

-Jó reggelt a gerlepárnak!-mosolygott ránk Max.

-Hogy vagy Rose?-kérdezte Carlos.

-Minden rendben szerencsére. Tegnap este megettem egy rakat csokit miattuk.-nevettem el magam.

-Irigyellek.-könyökölt az asztalra Lando.

-Szerintem ezt te sem gondoltad komolyan.-csapott tarkójára Carlos.

-Hé most miért? Egész nap ehet csokit!-kezdett el hisztizni.

-Lando, ha ilyen egyszerű lenne egyet értenék, de nem az szóval ne hisztizz!-néztem rá unottan.

-Miért, mi olyan nehéz abban, hogy gyereked lesz?-nézett értetlenül.

-Nos hol is kezdjem. Reggelente rosszul vagy és bármit eszel nem marad meg benned, folytonos láb-és hát fájás, minden féle kaját kívánsz és eszel is. Mikor eljött az idő meg kell szülnöd a gyereket, az én esetemben kettőt és ez nem úgy van, hogy 5 perc alatt meg is van, hanem itt órákról van szó.-világosítottam fel pár dologról.

-Jó igazad van. Tényleg nem könnyű, de akkor is ehetsz csokit.-mondta unottan.

-Tényleg ennyi maradt meg?-nézett rá Danny.