Eső után szivárvány

Part 6

Rose

Reggel hatalmas kiabálásra keltem. Hirtelen felkeltem és a fiút kerestem magam mellett, de nem volt ott. Így gyorsan felvettem az egyik pulcsiját és egy melegítőt, majd elindultam lefele, hogy megnézzem mi történik lent. Megtorpantam a lépcső tetején és tudom nem szép szokás, de hallgatóztam.

-Tegnap lett volna szükségem rád nem most!-kiabálta Pierre.

-Csak azért mondod, mert nem tudod elviselni, hogy vannak barátaim!-kiabálta vissza egy ismeretlen hang.

-De el tudom viselni. Pont, hogy örülök neki az ég szerelmére!-egyre dühösebb volt hangja.

-Tudod mit? Felesleges tovább itt lennem. Ez az egész kapcsolat felesleges volt!-ezzel becsapódott az ajtó és csönd lett.

Hallottam, hogy valami összetört így gyorsan szaladtam a konyhába, ahol egy szilánkjaira tört váza hevert a fehér kövön. Pierre a konyhapulton támaszkodott nekem háttal. Így halkan és óvatosan mögé álltam és átöleltem. Izmai összerándultak érintésem hatására, de pillanatok múlva elengedte magát és éreztem, hogy kezd megnyugodni. Egy gyors mozdulattal megfordult, így egy csodaszép szempárral találtam szemben magam. Hosszú percekig csak néztük egymást csendben. Nem az a kínos csend, hanem az a kellemes. Nem kellettek szavak, se cselekedetek. Csak mi ketten voltunk ott. Mintha egy burokban ragadtunk és megállt volna az idő kereke. Kék íriszeivel fürkészte arcom, majd megállapodott az ajkamon, majd a szememen, de nem csókolt meg, csak magához húzott egy szoros ölelésre. Fejét a nyakamba fúrta és úgy húzott magához közel. Addig én szorosan tartottam és a haját birizgáltam.

-Szerintem valamiről beszélnünk kell.-húzódott el és tekintete komoly volt.

-Szerintem is.-mondtam suttogva.

-Tudod, mikor aznap találkoztunk a kávézóban, akkor volt egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzésem, de nem tudtam mi az. Sokat gondolkodtam rajta, de semmi. Ezután hirtelen felindulásból írtam, hogy találkozzunk és nagyon élveztem. Szeretek veled lenni, mert melletted nyugodt lehetek és úgy érzem senki se tud bántani.-szemei könnyel teltek meg.

-Jaj Pierre. Nem is tudom mit mondjak.-egyszerűen lefagytam.

-Még semmit kérlek. Azt nem mondtam, hogy ez idő alatt volt egy barátnőm. Katerina. Igaz, lassan már 1 hónapja nem volt az igazi a kapcsolatunk, de azt hittük meg tudjuk oldani. Rosszul hittük, azután találkoztam veled és minden megváltozott.-gördült le egy könnycsepp az arcán.

-Szóval azt akarod mondani, hogy kapcsolatban voltál valakivel, miközben velem találkoztál?! Ezt nem akarom elhinni. Érzéseket tápláltam irántad és képes voltam álmodozni és rád gondolni. Miközben volt valaki az életedben?-telt meg könnyekkel a szemem.

-Rose kérlek. Ne hagyj el! Szükségem van rád!-emelte rám könnyes szemeit és meg akarta fogni a kezem, de nem hagytam.

-Nekem időre van szükségem!-meredtem előre megsemmisülve, majd fel szaladtam a szobába és beledobáltam a táskámba cuccaimat.

Valaki kopogott a zárt ajtón, ezért oda sétáltam és kinyitottam. Charles volt az, arrébb álltam és biccentettem, hogy jöjjön be. Lassan 20 perce ülünk egymás mellett az ágyon és senki nem mondott semmit, így én ezt megtörtem.

-Tudtál róla?-kérdeztem suttogva.

-Tudtam, de soha sem volt boldog mellette. Mikor Katerina nem volt ott látszott, hogy felszabadult és nyugodt. Nagyjából 1 hónapja mondta el, hogy véget akar ennek az egésznek vetni.-mondta és közben a falat szugerálta.

-Értem. Haza tudnál vinni?-kérdeztem semlegesen.

-Persze, 10 perc és indulunk.-mondta, majd sietett ki a szobából.

10 perccel később táskámmal a kezemben indultam el felvenni a cipőm és a kabátom. A francia pilóta a kanapén ült és semlegesen meredt maga elé. Mikor Charles is lejött mondta, hogy haza visz, majd lépett is ki az ajtón. Én is mentem volna, de vissza fordultam a fiú felé, aki szólásra nyitotta száját, de nem hagytam neki.

-Ég veled Pierre Gasly!-válaszát nem vártam meg, majd lépkedtem az autó felé.

2 órával később beléptem az ajtómon. Ledobtam minden cuccom a kanapéra és a fürdőbe vettem az irányt, ahol a kádba engedni kezdtem a forró vizet. Mikor az megtelt bele feküdtem. Elkezdtem gondolkodni az elmúlt pár nap eseményeiről, de nem találtam semmi logikus dolgot benne. Összességében hittem Pierrenek, de ez sok volt egyszerre, így időre volt szükségem, hogy átgondoljam és megemésszem a dolgokat, amik velem történtek. Miután kihült a víz kiszálltam és egy köntöst felvéve csoszogtam le a konyhába, hogy főzzek egy teát. Mikor az kész lett a kanapén feküdtem és filmet néztem. Vagyis akartam nézni, mivel a gondolataim nem hagytak nyugodni, így csak háttér zajnak volt jó.

Nem tudom mennyi lehetett az idő, mikor felkeltem és realizáltam, hogy a kanapén aludtam. Ezután felmentem és átöltöztem, majd elvégezve a reggeli rutinomat mentem a konyhába, hogy főzzek egy jó erős kávét. Miközben azt ittam felmentem instára és átnéztem az értesítéseket is.

5 nem fogadott hívás: Pierre🖤
10 nem fogadott hívás: Anya❤
2 nem fogadott hívás: Cel💫
1 olvasatlan üzenet: Pierre🖤

Csodás. Pierre nem adja fel könnyen. Úgy voltam vele, hogy majd idővel válaszolok neki, de nem most. Miután beszéltem Anyával és Cellel is. Vissza mentem a konyhába és kerestem valami reggelit, amit a pultnál ettem meg, majd elmosogattam a tányért és a poharat.

Délután elkezdtem olvasni egy könyvet. Mikor is újabb üzenetet kaptam a francia fiútól. Megnéztem mit írt, de bár ne tettem volna.

@pierregasly

Szeretlek Rose