Eső után szivárvány

Part 25

Szombat délelőtt már a Paddockban sétálgattam mivel Pierre és a többi fiú is megbeszéléseken vannak is fogtam magam és elmentem egy kávéért majd leültem egy asztalhoz és átpörgettem minden média oldalt majd posztoltam egy képet is mivel elég rég sikerült egy normális képet készítenem magamról. Ezután elraktam a telefont és vissza indultam az AlphaTauri garázsába mivel láttam, hogy pár pilóta már sétálgat így gondoltam barátom is szabad már. Mikor megérkeztem láttam, hogy a szerelőkkel nézegeti az autót azért nem zavartam meg csak mosolyogva néztem ahogy magyaráz és közben mutogat össze-vissza, mint akit megtámadott egy bogár.

-Mit nézel annyira?-kérdezi a hátam mögül Pyry.

-Basszus Pyry! A szívbajt hoztad rám!-tettem kezeimet a szívemre.-Amúgy csak nézelődtem...-forgattam a fejem minden irányba.

-Persze én is ezt mondanám.-mondta sunyi mosollyal az arcán.

-Hova tűnt Pierre?-fordultam oda ahol eddig állt.

-Itt vagyok!-kapott fel és megpörgetett.

-Ti tényleg a halálomat akarjátok?-néztem rájuk tettetett haraggal.

-Mi ugyan nem!-mondta barátom mosolyogva.

-Remélem is különben ezt a két kis tündért.-mutattam a hasamra.-Rátok fogom uszítani aztán futhattok!-mutogattam rájuk felváltva.

-Ezt miből gondolod?-kérdezi barátom edzője.

-Abból gondolja, hogy már most sokat mocorognak a kicsik, ami azt jelenti, hogy olyanok lesznek, mint én.-mondta Pierre.

-Előre sajnállak Rose!-vereget vállon Pyry.

-Én is magamat. Nem elég, hogy rá kell vigyáznom.-mutattam barátomra.-De belőle lesz még kettő csak kicsibe.-nevettem fel.

-Azért ennyire szörnyű nem vagyok!-sipítozott a francia fiú.

-Azt csak hiszed.-mondtuk egyszerre edzőjével.

-Jólvan ezt megjegyeztem! Megyek is inkább készülődni, mert lassan ideje autóba ülnöm.-mondta majd el is ment a pihenőjébe.

-Jaj mi lesz itt velem nélküled!-csapott homlokára a fiú.

-Csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert és vegyél valami nyugtatót.-veregettem vállon majd leültem egy székre.

-Ha tudnád, hogy hány éve szedek azt.-nevetett fel és helyet foglalt mellettem.

-Most már biztos kelleni fog.-mondtam fejemet csóválva.

-Miért?-nézett rám értetlenül.

-Múltkor vacsorát csináltam magunknak és neki nem tetszett az a tészta amit kifőztem így este 9 órakor kiment a konyhába és főzött magának másmilyen tésztát. Mikor megkérdeztem, hogy mi a baj a másikkal azt mondta, hogy az neki nem tetszett.-mondtam hitetlenkedve.

-Fabiana! Hol is van a táskám?-forgatta a fejét a fiú.

-Miért is?-került elő az említett nő.

-Meg kell keresnem a nyugtatómat!-mondta majd felpattant és eltűnt.

-Miért is kell neki gyógyszer?-nézett rám furán Fabiana.

-Elmeséltem neki, hogy Pierre mennyire kibírhatatlan néha.-mondtam rezzenéstelen arccal.

-Mit meséltél neki?-foglalt mellettem helyet kíváncsi tekintettel.

Elmeséltem neki is a történetet majd beszélgettünk még egy picit, de utána kezdődött a harmadik szabadedzés ami már izgalmasabban telt. Max végzett az első helyen míg barátom megint csak a 13.lett, de így is boldog voltam miatta. Ezután a fiúkkal közösen elmentünk kajálni, mert szinte mindenki éhes volt. Utána még beszélgettünk egy kicsit majd mindenki ment készülni az év első időmérőjére. Mit ne mondjak izgultam mikor elkezdtek kimenni a pályára a csapatok autói, de a kivetítőn csak egy nevet kerestem egyfolytában. Mivel Seb covidos lett ezért Nico vette át a helyét és csodával határos módon a 17.helyen végzett. Dan miatt kicsit szomorú voltam, de gondoltam majd, ha vége lesz megkeresem és beszélgetek vele egy kicsit, szinte olyan mintha a bátyám lenne. Képes mindig mosolyogni annak ellenére is, ha rossz helyezést ér el vagy igazából bármi rossz történik ilyenkor is ott van az arcán azaz ezer wattos mosoly. Q2-ben már egy fokkal izgalmasabb dolgok történtek Mick a 12.helyet szerezte meg és eszméletlenül büszke vagyok rá és örülök, hogy végre az autójuk is jobb lett. Ellentétben a Mclaren autóival, nem tudom mi történt, de gyengébbek, mint az előző évben így csak a középmezőny vége fele autózott mind a két pilóta és látszik Lando eredményén is mivel szegény fiú a 13.helyet érte csak el a papaya színű autóval. Aztán jött a legmeghatározóbb forduló a Q1 szinte követni se tudtam ki milyen szektorokat megy és ki áll az élen. Nagyon gyorsan telt az idő és a vége előtt 5 perccel eszméltem fel így onnantól kezdve szugeráltam a képernyőt. Szorítottam azért, hogy a fiúk minél jobb helyezéseket érjenek el, mert azért az első hétvégén derül ki mit is alkottak az egyes csapatok. Mikor vége lett hihetetlen módon Charles kapta a pole pozíciót, utána Max és Carlos. George a 9.helyen ért célba és örültem a sikerének így is, hogy eddig bejutott. Barátom pedig a 10 helyre kvalifikálta magát és szerintem ennek örültem a legjobban. Ezután sietős tempóval indultam el a Mclaren garázs felé, hogy megkeressem a mi méhészborzunkat.