Eső után szivárvány

Part 13

Hétfő reggel van. 8 óra környékén már fent voltam az ablakon beszűrődő napnak köszönhetően, hátamra fordultam és az éjszaka képei jelentek meg előttem. Minden egyes apró részletre emlékeztem. Lehet korai volt, de utólag nem bánom, hogy így alakult. Szeretem a fiút és ő is engem, valami ok folytán most kellett megtörténnie. Nagy gondolatmenetem közepén eszméltem fel, hogy nem a saját szobámban vagyok, hanem a fiúnál. Finoman tapogatni kezdtem magam mellett az ágyat, de az üres volt, hirtelen pánikolni kezdtem, hogy csak kihasznált és már el is tűnt, csak én lehetek ekkora hülye gondoltam magamban.

-Jó reggelt mon trésor!-lépett ki a fürdőből derekán egy töröközővel.

-Jó reggelt Pierre!-mosolyogtam és egy kicsit időztem kidolgozott felsőtestén.

-Hogy aludtál?-nyomott csókot ajkaimra.

-Régen aludtam ilyen jól.-néztem fel rá.

-Mit ne mondjak én is.-ült le mellém.

-Mikor indul a gépünk?-dőltem vissza.

-Pontosan 11kor, szóval öltözz gyorsan és megyünk reggelizni a fiúkkal.-adta ki a parancsot.

-Fiúkkal?!-torpantam meg a fürdőben.

-Igen, Lando, Daniel, Carlos, Max és Charles. Miért?-kérdezte az ajtónak támaszkodva.

-Mondhattad volna hamarabb is.-forgattam meg szemeimet.

-Legalább tudod, siess nem akarok késni.-fejét csóválva hagyott készülődni.

20 perccel később már indultunk is. Egy egyszerű fekete farmert vettem fel Pierre egyik AlphaTauris pulcsijával, aminek vanília illata volt, míg a fiú is egy farmert vett fel pulcsival, így kézen fogva indultunk az étterem fele. Mikor oda értünk hangos nevetést hallottunk bentről, ki gondolta volna, hogy nem a fiúk azok. Ahogy megláttak minket egy emberként kezdtek tapsolni és fütyülni. Nem tudtam mit reagáljak így, csak nevettem tettükön.

-Szép jó reggelt a szerelmespárnak!-köszöntött Daniel ezer wattos mosolyával.

-Jó reggelt mindenkinek!-mondtuk a francia fiúval egyszerre.

-Milyen nagy az összhang.-bólogatott Max elismerően.

-Miről maradtunk le?-kérdezte Carlos.

-Semmiről se maradtatok le.-nyugtattam.

-Én azt nem hiszem, hát látom!-mutogatott hisztérikusan hol rám, hol a fiúra.

-Röviden annyi, hogy tegnap este vacsorázni mentünk és megkérdeztem, hogy lenne-e a barátnőm.-mondta Pierre.

-És te igent mondtál?-fintorodott el Lando.

-Hát mivel nem volt más.-nevettem fel, ahogy mindenki más is.

-Ez nem volt szép!-játszotta a sértett gyereket.

-Tudom, de hozzá kell szoknod.-kacsintottam rá.

-Ezt majd megbeszéljük.-suttogta nyakamra a szavakat.

-Mi is itt vagyunk.-forgatta meg szemét Charles.

-Tényleg?-kérdeztem ironikusan.

-Tényleg!-forgatta szemeit.

A fiúk ezután elmondták a pincérnek mit is kérnek, vagyis mit ír az étrendjük, én pirítóst kértem avokádókrémmel és mellé egy kávét. Elment a pincér mi addig folytattuk az eddigi beszélgetést. Pozitív csalódás volt ez a társaság, azt hittem, hogy arrogáns és beképzeltek, de rá kellett jönnöm, hogy nem igaz. Mindannyian nagyon jófejek és nem utolsó sorban viccesek. Nagyjából 1 órával később mindenki befejezte a reggelijét, így utána elbúcsuztunk, de csak egy kis időre, mivel kiderült, hogy innen egyből mennünk kell tovább a holland versenyre, így a kis csapattal itt maradunk még két napot és kitalálták, hogy menjünk le a wellness részlegre fürdeni.

-Melyik fürdőruhám vegyem fel?-álltam tanácstalanul a fiú előtt, aki már indulásra készen állt.

-Tudod, ha kettesben lennék nem kéne felvenned semmit se.-húzta pimasz mosolyra ajkait.

-Tudom, de akkor elkésnénk és a fiúk meg fognak ölni.-hajoltam oda egy csókra.

-Had várjanak.-húzott vissza magához.

-Max 10 percet adok.-jelentettem ki két csók között.

15 perccel később már fürdőruhában az ajtó előtt álltunk, mikor Pierre vissza húzott egy csókra, amit egy kopogás zavart meg. A fiúk már türelmetlenül vártak ránk csalfa mosollyal arcukon

-Nem akarom tudni mi tartott eddig.-grimaszolt Lando.

-Én viszont igen.-kacsintott mosolyogva Daniel.

-Inkább induljunk!-tereltem a témát és indultunk is.

-Ne térj ki a kérdés elől!-kiabált utánam a fiú.

Csend volt mikor oda értünk a medencékhez, sehol sem volt senki, csak a mi kis társaságunk. Lepakoltunk az ágyakra és a fiúk egyből rohantam a vízbe, míg én összefogtam a hajam, mivel nem akartam, hogy vizes legyen. Kellemes volt a víz, nem túl hideg, nem túl meleg. Jól esett mikor bőrömet érintette. Kitalálták, hogy ők vizi csatát akarnak játszani, kivételesen Dan nem, ő a medence szélén ült, így oda úsztam és óvatosan kimásztam. Kicsit felszisszentem mikor leültem és egyből fel is tűnt a fiúnak.

-Ennyire hosszú volt az este?-húzogatta szemöldökét mosolyogva.

-Ha nem maradsz csöndben megtapasztalod te is.-néztem rá unottan.

-Jólvan jólvan, nem kell egyből fenyegetőzni, csak érdekelt.-védekezően emelte fel kezeit.

-De amúgy nem csak az este volt hosszú, hanem a reggeli utáni öltözködés.-kacsintottam rá.

Azt hittem megfullad mellettem annyira nevetett és ez a fiúknak is feltűnt mivel visszhangzott az egész hely. Ezután egyszerűen csak bele löktem a vízbe, de arra nem számítottam, hogy engem is ránt magával.

-Kapsz 5 másodpercet menekülni.-jöttem fel a víz alól.

-Ajaj.-kezdett el úszni a fiúk felé.

-Várd meg még elkaplak!-kiáltottam, de egy kéz a derekamnál fogva rántott magához.

-Mi a nevetés tárgya?-kérdezte Pierre.

-Semmi, csak nem bír magával.-néztem szúrósan Daniel irányába, aki Carlos és Lando mögött bújt el.

-Az a helyzet, hogy én sem.-suttogta fülembe.

-Pierre ne most. Itt van mindenki.-csaptam mellkasára.

-Nem nagyon érdekel.-vont vállat.

-Azt tudom, de tűrtőztesd magad!-motyogtam halkan.

-Jólvan Anya.-forgatta meg szemeit.

Miután a fiúk kifürödték magukat, a szaunák fele vettük az irányt. Kellemes volt belépni a párás, meleg helyre. Jól esett kicsit relaxálni. Ennek köszönhetően át tudtam gondolni az elmúlt napokat, amiket a fiúval töltöttem. Rájöttem, hogy az érzéseim amiket tápláltam iránta nagyon erősek voltak. A szívembe lopta magát pár hónap alatt és, ha bármi is történne vele abba belepusztulnék, de tudom, hogy vigyázni fog magára és mellette leszek amikor csak tudok. Még mindig nem hittem el, de Szerelmes vagyok Pierre Gaslyba és végre a barátnője vagyok.

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□

3 nappal később már Hollandia utcáin sétáltunk a fiúkkal. Minden egyes helyen, ahova megyünk muszáj 1 napot eltöltenünk a városban, mivel ez a fiúknak kikapcsolódás nekem meg városnézés. Titokban mindegyik fiú evett 1-1 gombóc fagyit és meg kellett ígérnem, hogy nem mondom el edzőjüknek. Miután megígértem az összes fiúnak tovább indultunk felfedezni a várost. Összességében gyönyörű hely tele kedves emberekkel. Lehetett este 9 mire vissza értünk a szállodába. Egy gyors zuhanyzás után már aludtunk is, mivel a fiúval nem akartunk külön szobát foglalni, így nála vagyok a hétvégén. Arra még emlékszem, hogy Pierre mondott pár szót, majd csókott nyomott homlokomra és álomba merültünk egymást ölelve.