Eső után szivárvány

Part 23

Az idő fénysebességgel telt és mire észbe kaptunk már Március 14.-e volt vagyis indulnom kellett Bahreinbe az első versenyre. Ezalatt a 3 hónap alatt Pierre sokat volt bent a cégnél, tesztelni volt vagy éppen edzett, de azért velünk is töltött pár hetet Évreuxban. Igen sikeresen átköltöztünk az ottani kis házunkba és már be is rendezkedtünk így mindig kellemes a hangulat mikor belépünk az ajtón. Az ikrek is szépen növekednek és már csak két hónap van hátra az érkezésükig így volt két hét mikor itt voltak a fiúk és a gyerekszobával foglalatoskodtak, de ahhoz képest gyönyörű lett, de térjünk is vissza a jelenbe. Március 16.-án fáradtan szálltam le a gépről mivel Pierre már több, mint egy hete itt van a tesztek miatt. Este 10 óra van itteni idő szerint. Igaz csak 1 óra az eltérés, de hosszú volt az út. Bőröndömet fogva indultam el az engem váró fiú felé. Egy gyors köszönés és ölelgetés után a hotel felé vettük az utat és szerencsére hamar oda is értünk. Mikor felértünk egy gyors zuhanyzás után már aludtunk is.

Másnap reggel Pierre jól ismert ébresztőjére keltem amit egyből ki is nyomott majd felém fordult és átkarolt.

-Jó reggelt!-dünnyögte a nyakamba.

-Jó reggelt!-fordultam felé.

-Jól aludtál?-kérdezi arcomat kémlelve.

-Tudtam volna még aludni, de muszáj lesz felkelnünk.-birizgáltam haját.

-Pontosan és sajnos ma média nap van.-nyöszörgött.

-Tudom, hogy nem szereted, de gondolj arra, hogy új szezon és új esélyek.-mondtam bíztatásképp.

-Pontosan! Ezért ideje lesz kelni, mert szeretnék nyugodtan reggelizni.-kelt ki a meleg takaró alól.

-Kérek még öt percet.-mutattam fel az egyik kezem.

-Gyorsan össze készülök, de utána már muszáj lesz neked is kelni szívem.-nyomott puszit hajamba.

-Rendben.-szép lassan ébredezni keltem.

Mire a fiú végzett már én is összeszedtem a mai dolgaimat és már csak rá vártam, hogy el tudjak menni öltözni. 20 perccel később már a liftben álltunk teljes harcidíszben és az étkező fele igyekeztünk. Mikor leértünk még alig volt lent valaki így nem kellett kapkodnunk. Nyugodtan megreggeliztünk és közben beszélgettünk. Erre már hosszú ideje nem is volt alkalmunk mivel Pierre nem volt otthon vagy épp más dolga volt és sietett ezért minden egyes percét élveztük.

-Meddig tudsz még velem jönni a futamokra?-kérdezte rám emelve kék szemeit.

-Az Ausztrál nagydíj lesz az utolsó ahova el tudok menni szerintem.-húztam el a számat.

-Nem baj szívem. Legalább addig is magam mellett tudhatlak.-fogta meg asztalon pihenő kezem.

-Tudom és ennek örülök is, de így csak 3 versenyen leszek ott.-mondtam szomorúan.

-Rose az is több, mint a semmi.-mosolyodott el aranyosan.

-Tudom.-mosolyogtam már én is.

-Szeretlek.-mondta csillogó szemekkel.

-Én is szeretlek.-mondtam mélyen szemébe nézve.

-Befejezted a reggelit?-kérdezte pár perccel később.

-Igen, felőlem mehetünk is.-álltam fel az eddigi helyemről.

-Rendben.-kelt fel a fiú is majd a parkoló fele vettük az irányt.

-Izgulsz?-kérdeztem már a pályára vezető úton.

-Egy kicsit igen .Nem lett annyira erős az idei autónk és nem tudjuk, hogy a többi csapat mennyire jó, de a tesztelések alapján a Red Bull és a Ferrari nagyon a toppon vannak. Mi meg valahol a középmezőny közepén vagyunk.-mondta a végét kicsit szomorúan.