Eső után szivárvány

Part 24

Egy átforgolódott éjszaka után nyúzottan keltem ki az ágyból és féltem tükörbe nézni nehogy összetörjön látva az arcomat. Hajam kócosan össze-vissza állt így muszáj voltam rendbe szedni magam, hiszen péntek van ami azt jelenti, hogy ma kezdődnek első szabadedzések. Egy gyors fürdés és hajmosás után már a ruháimat válogattam mikor a francia fiú mocorogni kezdett az ágyban.

-Jó reggelt!-sétáltam az ágyhoz.

-Jó reggelt! Hogy aludtál?-kérdezte reggeli rekedtes hangján.

-Hát nem aludtam valami sokat, de majd pihenek napközben.-rántottam vállat.-Na és te, hogy aludtál?-kezdtem el simogatni borostás arcát.

-Nem jól, de nem is rosszul.-mondta és ülő helyzetbe tornázta magát.

-Legalább az egyikünk legyen kipihent.-mondtam keserű mosollyal az arcomon.

-Rose! Hidd el idővel minden rendben lesz. Tudom, hogy csalódtál Charlotte viselkedésén, de nem tudsz vele mit kezdeni. Nem becsülte meg mindazt amit Charles adott neki az évek során.-mondta teljes nyugodtsággal.

-Tudom és igazad van, de ez akkor is rosszul érintett. Meg sem próbálták úgy, hogy ne bukjanak le vagy legalább ne az első hétvégén csinálja ezt mikor a barátja is itt tartózkodik úgy, hogy elvileg szereti őt.-mondtam könnyes szemekkel.

-Kérlek ne sírj. Charles se ezt szeretné látni. A kedvéért próbálj meg mosolyogni és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Elég lesz neki, ha a média darabokra szedi emiatt.-mondta lágyan.

-Mindent megteszek ennek érdekében, de megyek készülődni, mert lassan ideje reggelizni aztán indulni a pályára.-indultam el a fürdőbe.-Ja és lesz még egy edzésed és három interjúd az első szabadedzés előtt.-mondtam felé fordulva.

-Te honnan tudod ezeket?-nézett rám értetlenül.

-Maradjunk annyiban, hogy nem nehéz megjegyezni.-kacsintottam rá.

Elkezdtem szárítani a hajam és közben azon gondolkodtam, hogy milyen kiszámíthatatlan is az élet. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, de egyenlőre senki sem tud erről a titkomról. Pedig lassan fény derül rá és sokan a miértjét fogják kérdezni maguktól. Miért cselekedtem úgy ahogy, miért nem mondtam el. Egyszerű a válasz. Nem akarom, hogy mindenki ezen aggódjon és nem akarok fájdalmat okozni azoknak akiket szeretek, de úgy érzem meg fogják érteni a helyzetemet. Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomról, de emlékeztettem magamat, hogy ennek nem most van itt az ideje ezért gyorsan felöltöztem és egy kis sminket is feltettem, hogy vállalható legyen az arcom. Mikor kiléptem a szobából Pierre már az ágy szélén ülve várt rám. Mikor meglátott elmosolyodott és felém lépkedve szoros ölelésbe vont, már amennyire ez lehetséges ekkora pocak mellett.

-Gyönyörű vagy!-mondja pár perc némaság után.

-Köszönöm.-bújtam hozzá még jobban.

-Indulhatunk?-kérdezi hátamat simogatva.

-Persze, megkeresem a táskám és utána mehetünk, mert kezdek éhes lenni.-gondolkodtam hangosan.

-Gondoltam.-nevetett fel ő is majd előre engedve kiléptünk a szobánkból.

Mikor beléptünk az üvegajtón egyből megtaláltuk a szokásos reggeli kis társaságunkat így egyből feléjük vettük az irányt. Daniel és Charles egy-egy kávés bögrét szorongattak a kezükben míg Lando, Carlos és George komótosan ették a reggeli rántottájukat.

-Jó reggelt mindenkinek!-mosolyogtam az asztalnál ülőknek.

-Jó reggelt!-köszönt Charles mosolyra húzva ajkait.