Eső után szivárvány

Part 7

3 hónappal később

Lassan 3 hónap telt el mióta utoljára beszéltem a fiúval. Azóta nem kerestem, igaz ő millió üzenetet hagyott és hívott is egy jó párszor, de 1 hónapja már nem kapok semmilyen üzenetet tőle. Nem mondom azt, hogy a mai napig nem gondolok rá, mert az hazugság lenne. Az elején piszok nehéz volt, hogy ne hívjam fel vagy írjak neki. Rengeteg éjszakát alvás helyett sírással töltöttem. Nem tudtam mi lett volna a helyes döntés, de most így vissza nézve sem tudom mi a jó. Charles párszor hívott és váltottam vele pár szót. Mondta, hogy most jön az olasz nagydíj Imolában. Emellett Pierre is szóba került. Ő sincs jól, de valahogy csak feldolgozta az elmúlt 3 hónapot.

Reggel Anya hívására ébredtem.

Igen?-kérdeztem álmosan.

-Szia Drágám! Csak azért hívtalak, mert Május 15.-én indulunk nyaralni.-mondta élettel teli hanggal.

-Mi? Hova?-nem értettem az egészet.

-Hát Monacoba. Mondtam, hogy idén oda megyünk. Már mindent elintéztem, szóval ezzel sincs több bajunk.-mondta édes hangján.

-Öhm oké és akkor 14.én jössz és innen megyünk tovább?-csoszogtam a fürdőbe.

-Pontosan. Még aznap este utazunk tovább. Szóval úgy pakolj és készülj el időben.-mondta el tervét.

-Jólvan Anya. Majd még beszélünk. Most megyek készülődni.-indultam a kávéfőzőhöz.

-Rendben. Szeretlek Rose!-mondta.

-Én is szeretlek.-bontottam a vonalat.

Elkészítettem a kávém, majd a kanapé felé vettem az irányt és írtam egy üzenetet Charlesnak.

Rose💫
Szia Charles
Mikor is lesz Monacoban futam?

Charles🏎
Szia Rose
Május 20.-23. Miért?

Rose💫
Csak kérdeztem, anyám nyaralást tervezett Monacoba és pont akkor leszünk ott mikor az ottani futam lesz.

Charles🏎
Tényleg?😳

Rose💫
Igen, lehet a futamra is megyünk.
Nem tudom még a programjainkat.

Charles🏎
Szuper! Akkor ott találkozunk majd!

Ezután elfogyasztottam a maradék kávém és vissza mentem a fürdőbe elintézni a reggeli rutinomat, majd megnéztem az értesítéseket és üzeneteket. Aztán tanulni kezdtem. Lassan 3 órája tanultam mikor rezegni kezdett mellettem a telefonom. Pierre hív! Egy kevés tétovázás után rányomtam a zöld kis ikonra.

-Szia Pierre.-szinte suttogtam.

-Szia Rose! Nem hittem volna, hogy válaszolsz.

-Én se hittem, de ha már így alakult, miért hívtál?-kérdeztem közben kikapcsoltam a gépem.

-Charles mesélte, hogy itt lesztek Monacoban és gondoltam találkozhatnánk, mert őszintén hiányzol Rose! Hiányzik a mosolyod, a nevetésed és a törődésed.-mondta komolyan.

-Te is nekem, de ezt majd megbeszéljük, ha ott leszek.-mondtam lehet kicsit fagyosan.

-Rendben. Azon kívül minden rendben van veled?-kezdett érdeklődni.

-Igen, most fejeztem be a tanulást és megyek főzni. Veled minden rendben van?-kérdeztem vissza.

-Mondhatni. Rettenetesen fáradt vagyok a versenyek és az edzések miatt, de ezeken kívül mostmár minden rendben.-gondoltam, hogy mosolyog miközben mondja.

-Ennek örülök.-kezdtem én is mosolyogni.

-Örülök, hogy újra hallhattam a hangod, de sajnos rohannom kell edzésre. Később beszélünk!-ezzel bontotta a vonalat.

Ezután megcsináltam az ebédem és ettem mikor végeztem elmosogattam és megint a kanapén feküdtem. Gondolkodtam mit kéne csinálnom, de aztán eszembe jutott, hogy elmegyek vásárolni a Monacoi nyaralásra. Gyorsan felvettem egy krém színű kosztümöt, hozzá egy fekete magassarkút és egy fekete táskát, majd indultam is. Nos igen, lassan 2 hónapja elegánsabban kezdtem öltözködni. 10 perc séta után már a bevásárlóközpontban voltam és nézegettem a kirakatokat mikor megakadt a szemem egy gyönyörű földigérő sötétkék szatén ruhán. Bementem az üzletbe és szerencsém volt, mert ez volt az utolsó darab belőle.

4 órával és 10 zacskóval később már úton voltam haza. Mikor közelebb értem a házhoz egy fekete Ferrari parkolt mellette pedig egy ismerős állt.
Gyorsan oda siettem hozzá.

-Szia! Hát te mit keresel itt?-kérdeztem miközben megöleltem.

-Szia. Erre jártam a környéken és gondoltam meglátogatlak. Látom jókor jöttem.-kacsintott és elvette a csomagokat

-Köszönöm. Gyere be, főzök egy kávét.-mondtam és mutattam az ajtó fele.

Előkerestem a kulcsot és kinyitottam az ajtót, majd beljebb léptem, hogy a fiú is be tudjon jönni.

-Azokat tedd csak le a kanapéra majd elpakolom őket.-mondtam és a konyha fele vettem az irányt.

-Na és miújság? Lassan 3 hónapja nem láttalak.-jött utánam és leült egy székre.

-Minden rendben. Tanulok, dolgozok és nagyjából ennyi.-mondtam a pultnak dőlve.

-Ennek örülök. Tudod Pierre nagyon hiányol téged. Miután beszéltetek ma nagyon boldog volt.-mondta előre hajolva.

-Tudom. Örülök, hogy újra hallhattam a hangját.-mosolyodtam el és a fiú elé toltam egy bögrét.

-Köszönöm.-mondta és inni kezdte a kávéját.

-Gyere üljünk ki a teraszra.-mondtam és a kertbe vezető ajtó fele biccentettem.

-Megyek.-állt fel és indult utánam.

Szinte az elmúlt hónapokat részletesen átbeszéltük, hogy mik történtek. Emellett Pierre is fő témánk volt. Megtudtam, hogy nem csak nekem voltak szörnyű heteim hanem a fiúnak is. Teljesen megértettem, de fájt amit tett. Igaz, hogy a megbocsájtás is fontos egy ilyen "kapcsolatban". Szóval mondhatni megnyugtatott Charles kis beszéde és már tisztábban láttam a dolgokat is. Rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el mikor ott hagytam. Ráébresztett, hogy szeretem a fiút és mindig is így volt, csak magamnak se mertem bevallani.

Miután Charles elment átnéztem a ruhákat és kimostam őket egyből. A gyönyörű kék ruhát felvettem és csináltam benne pár képet amiket elküldtem Celnek és Anyának is. Mindketten imádták a ruhát. Ezután elmeséltem Anyának azt, hogy Pierre találkozni akar Monacoban és ezért vettem ezt a ruhát. Meglepődtem mikor támogatni kezdte az ötletet, szerinte tökéletes páros lennénk, akik mindig támaszt nyújtanak a másik számára és kitartanak egymás mellett bármi is történne. Nos igen, Anya tipikus szerelmi terapeuta, ha rólam van szó. Miután lejárt a mosás és megszáradtak a ruhák elpakoltam őket és mentem a konyhába vacsorát főzni közben vissza néztem a legutóbbi szabadedzéseket és a futamot is. Majdnem éjfél volt mikor ágyba kerültem. Gyorsan írtam Celnek majd elaludtam.