Eső után szivárvány

Part 5

Rose

Miután Pierre autójából kiszálltam egyből elindultam a lakásba. Ezután átöltöztem és mentem is a konyhába főzni. Közben zenét hallgattam és dúdoltam a dallamot. Nem vittem túlzásba, így csak egy carbonarat csináltam. Mikor kész lett szedtem egy tányérral és úgy gondoltam nézek egy filmet is miközben eszek.

Végül megnéztem két filmet is, mikor vége lett elmentem mosogatni és elpakolni a konyhában. Majd felmentem fürdeni, most inkább a kádat választottam kikapcsolódás gyanánt. Már lassan 1 órája áztatom magam és már a víz is hideg volt. Magamra kaptam a köntösöm és megcsináltam az esti rutinomat, majd a szobám felé vettem az irányt. Nem tudtam egyszerűen aludni folyton a fiún és a mai napon gondolkodtam. Senki iránt sem éreztem még ilyet és ez nekem is furcsa volt, de lehet Pierre, csak barátként tekint rám. Nem mintha 2 nap alatt meg lehet ismerni egy embert, akinek gyorsan telnek napjai. Míg nekem egy nap is örökkévalóság.
Már kezdtem volna aludni, mikor is rezegni kezdett telefonom a szekrényen, így oda vánszorogtam és felvettem. Pierre hív.

-Szia Pierre.-mosolyogtam, de nem láthatta.

-Pierre! Itt vagy?-kezdtem aggódni.

-Hahoo, ha direkt nem válaszolsz akkor miért hívsz?!-nem tudtam, hogy ideges vagyok vagy aggódok.

-Pierre. Kérlek szólalj meg!-könnyeim mardosták a szemem.

A hívás megszakadt...

Nem tudtam mihez kezdjek, így Charles-t hívtam.

-Igen, kivel beszélek?-kérdezte unottan

-Szia Charles. Rose vagyok Pierre barátja, és az előbb hívott, de nem szólt bele aztán megszakadt a hívás. Nem tudod mi van vele?-kérdeztem könnyeimet vissza fojtva.

-Á! Szia Rose! Nem tudom, kicsit össze kaptunk és eljöttem kiszellőztetni a fejem.-mondta kicsit idegesen.

-Kérlek Charles, menj vissza Pierrehez! Azóta hívtam többször is, de nem veszi fel. Félek hülyeséget csinált.-itt már elsírtam magam.

-Rendben, úgyis itt vagyok már az utcában. Majd hívlak.-ezzel bontotta a vonalat.

Mintha megállt volna az idő körülöttem. A percek óráknak tűntek és, csak fel-alá járkáltam a lakásban. Nem tudtam megnyugodni, igaz nem olyan régóta ismerem, de valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába, mert nem tudtam mi lehet a francia pilótával. Gondolataimból Charles üzenete szakított ki.

Charles🏎
1 óra és ott vagyok, pakolj össze néhány ruhát.

Ezután gyorsan összepakoltam egy táskámba a pénztárcámat, irataimat és pár ruhát. Hátha nagy baj van. Írtam Cel barátnőmnek, hogy pár napig nem leszek elérhető, de amint tudok írok neki. Lassan már eltelt egy óra, mire hallottam valaki dudált. Így cipőmet és kabátomat felvéve indultam ki a fiúhoz.

-Mi van vele?-kérdeztem idegesen.

-Nincs jól, mikor hazaértem a földön feküdt vérző kézzel. Gondolom szét törte a tükröt dühében és a vérveszteség miatt ájult el.-mondta a kormányon dobolva.

-Ez mind az én hibám.-mondtam sírva.

-Nem a te hibád, ő hibázott ebben. Te csak áldozata voltál ennek.-mondta és megszorította ölemben lévő kezemet.

Várt ránk még egy 1 órás út Pierre házáig. Beszélgettünk is, de többnyire csak a rádióból szóló halk zene miatt nem volt kínos csend. Mikor oda értünk az ajtóhoz és Charles megállított.

-Nézd Rose. Nem tudom mi fog történni bent, de tudd, hogy Pierre téged választana.-nem értettem mire mondja, de nem akartam most ezzel foglalkozni.

Sietősen elindultam be aztán fel az emeletre. Pierre az ágyban feküdt és a plafont nézte. Az ajtó csukódására kapta fel a fejét és meglátott. Közömbös érzések voltak a szemeiben, leginkább boldogság, szomorúság és fájdalom. Amint láttam, hogy elmosolyodik pár könnycsepp lefolyt az arcomon.

-Szia.-mondta rekedtes hangon.

-Szia Pierre.-léptem hozzá közelebb és leültem az ágy szélére.

-Sajnálok mindent.-csak ennyit mondott, de nem tudom mire érti.

-Mégis mit?-kérdezem és a takaró szélét birizgálom.

-Ezt az egészet, hogy látnod kell így.-suttogta a padlót nézve.

-Most nem ez a fontos. Hanem az, hogy itt vagy.-mondtam, mire a fiú közelebb húzott.

-Igazad van. Itt maradsz velem?-könyörgött csillogó szemeivel

-Persze, hogy itt maradok veled.-ezután felhajtotta a takarót, hogy feküdjek be mellé.

-Jó éjt Rose.-mondta és átölelt.

-Jó éjszakát Pierre.-ásítottam egyet és el is nyomott az álom, de azt még hallottam ahogy azt mondja Köszönöm.

Így történt, hogy aznap este a francia pilóta karjaiban aludtam el. Igaz nem voltam nyugodt az állapota miatt, de nem akartam szóba hozni. Láttam, hogy fáradt volt így inkább hagytam pihenni. Álmaimban is rajta gondolkoztam és, hogy mi lehetett az a nagy baj, ami miatt ezt csinálta. Úgy voltam vele, ha akar róla beszélni elmondja.

Akkor még nem gondoltam semmi rosszra, de ami reggel történt az maga volt a pokol....