Eső után szivárvány

Part 1

Pierre Gasly szemszöge
25 éves, Rouen

Reggel 7 óra környékén keltem. Nem aludtam valami jól és kedvem se volt a mai interjúhoz és fotózáshoz, de muszáj ott lennem. Komótosan ki keltem az ágyból és első utam a fürdőbe vezetett, ahol gyorsan lefürödtem és elkészültem.

8 órakor elindultam Párizsba mivel ott lesz ma munkám. Beültem az autóba és másfél óra múlva már leparkoltam egy kis kávézó elé mivel volt még fél órám gondoltam megengedhetek magamnak egy kávét és egy kis nyugalmat. Felvettem a baseball sapkámat és egy napszemüveget, majd elindultam a kávézóba.

-Jó reggelt!-köszöntem és egy erőltetett mosolyt virítottam a pultban álló lányra.

-Jó reggelt! Mivel szolgálhatok?-kérdezte ő is mosolyogva és rám emelte zöld íriszeit.

-Egy lattét szeretnék kérni.-mondtam és levettem a napszemüveget.

-Rendben, máris viszem. Addig foglalj helyet nyugodtan!-mondta és mosolyogva eltűnt a konyhában.

Kinéztem egy ablak melletti helyet, de ott egy lány ült és valami könyvet olvasott ezért inkább leültem a mellette lévő asztalhoz és elővettem a telefonom. Elkezdtem átnézni az értesítéseket, mire a lány kihozta a kávém.

-Itt is van a latte! Hozhatok még valamit?-kérdezte és egy kicsit elpirult mikor a szemébe néztem.

-Nem köszönöm!-biccentettem és levettem a sapkámat.

Ezután elsétált a mellettem lévő lányhoz.Váltottak pár szót, majd vissza ment a pult mögé és a lány folytatta az olvasást. A szemem sarkából rápillantottam és láttam, hogy szög egyenes szőke haja a füle mögé volt fésülve és izgalmasan olvasta a sorokat. Nemsokára megrezzent a telefonja és az anyukája hívta. Csak foszlányokat hallottam, de valami fotózásról és interjúról beszélt. -Lehet vele kell majd dolgoznom?-gondoltam magamban. Pár perc múlva letette és indult volna el, ha nem szólok utána.

-Várj! Itt hagytad a könyvet.-mondtam és átnyújtottam az említett tárgyat.

-Ohh tényleg, köszönöm!-mosolygott rám és szemkontaktust tartottunk pár másodpercig.

-Igazán nincs mit.-került egy féloldalas kis mosoly a számra. Valami megmagyarázhatatlan érzés keringett bennem, mikor belenéztem kéken csillogó szemeibe. Ezután csörögni kezdett a telefonom, legjobb barátom nevét láttam a kijelzőn így felvettem.

-Szia Charles, mizu?-kérdeztem miközben megittam a maradék kávémat.

-Csao haver, minden rendben. Nemrég végeztem az edzéssel. Veled mizu?-mondta kicsit meggyötört hangon.

-Minden rendben, úton vagyok egy fotózásra és interjúra.-feleltem unottan.

-Milyen fotózás?-kérdezte és tudtam hogy közben húzogatja a szemöldökét.

-Alphatauri fotózás, ha minden igaz.-lassan bekanyarodtam az utcába és leparkoltam.

-Hátha valami csajjal kell lenned, gondolj erre.-jelentette ki és gondoltam ott van az a pimasz mosoly az arcán.

-Nagyon vicces vagy, de mennek kell mert már itt vagyok.-mondtam és levettem a napszemüveget.

-Jólvan, aztán majd írj, hogy mi volt Csao!-ezzel bontotta is a vonalat.

Miután felértem elkészítették az interjút, ami kicsit hosszúra sikeredett. Így két óra elteltével át kellett mennem egy nagyobb terembe, ahol a ruhák voltak és átöltöztem majd elmondtak mindent. Valakit nagyon fényképeztek, mikor megláttam kicsit lefagytam, de magabiztos elindultam felé.

-Hello idegen.-köszöntem és megint ott volt a mosoly a szám szélén.

-Szia!-köszönt vékony hangom és egy picit el is pirult, ha jól láttam.

Folytattuk a fotózást és 1 órával később végeztünk is. Felkaptam a cuccaimat és megláttam a lányt, aki már lépett volna ki az ajtón, ha nem szóltam volna utána. Lassan megfordult és ugyanazzal a szempárral találtam szembe magam akivel reggel is.

-Várj meg idegen!-szólaltam meg, Ő csak bólintott egyet és így tett.

-Szia megint.-felnevettem egy picit.

-Szia, Bocsánat elfelejtettem bemutatkozni. Rose Dubois vagyok!-nyújtotta felém kezét.

-Pierre Gasly!-elfogadtam felém nyújtott kezét, ami elveszett az enyémben...

Valami furcsa érzés kerített hatalmába, mint reggel és beleborzongtam a kézfogásba. Mintha egy villámcsapás haladt volna át a testemen, izmaim megfeszültek.

-Nagyon örülök Pierre, de most rohannom kell. Örülök, hogy megismerhettelek!-mondta mosolyogva ezután eltűnt.

-Én is örülök Rose.-mondtam suttogva magamnak.

Mikor már a kocsiban ültem felhívtam Charlest és a harmadik csengetés után felvette.

-Na mizu?-kérdezte már jobb kedvvel.

-Nem volt rossz, találkoztam egy lánnyal a fotózáson.-mondtam és keringtek bennem az érzések.

-Naa gratulálok haver, végre valami jó is történik veled.-mondta nevetve.

-Köszi, jófej vagy.-feleltem sértődötten.

-Hogy hívják?-kérdezte egyből és hallottam a kíváncsiságot a hangjában.

-Rose, Rose Dubois.-mondtam szinte suttogva.

-Hmm ismerős a neve valahonnan.-mondta majd egy kicsit később megszólalt.-Figyelj haver mennem kell még van pár dolgom a városban, de estére Rouenben leszek, majd találkozunk!-ezzel bontotta a vonalat.

Szuper! Magamra hagyott az egyre jobban cikázó gondolataimmal. Vettem egy mély levegőt és elindultam haza...

Sziasztook
Itt is van a második rész.
Csodás napot kívánok mindenkinek! K<3