Eső után szivárvány

Part 14

2 hónappal később

Reggel nem éreztem jól magam, így Pierre a fiúkkal ment reggelizni, majd a pályára. Én még aludtam egy kicsit miután elment, de 10 óra körül már egy pohár vízzel a kezemben ültem a kis teraszon és onnan csodáltam Brazília utcáit. Úgy gondoltam, hogy iszok egy kávét, mikor is kopogtattak az ajtón, így arra vettem az irányt.

-Jó reggelt Rose néni.-ütközött valaki a lábamnak.

-Jó reggel Penelope! Jól aludtál?-kérdeztem puszit nyomva kicsi arcára.

-Igen, Anya kitalálta, hogy jöjjünk át készülődni.-mondta aranyos kis hangján.

-Hova készülünk?-néztem Kelly-re.

-A pályára édesem.-nézett rám mosolyogva.

-Én ma szerintem nem megyek.-mondtam ahogy a konyha fele sétáltam.

-Hogy hogy?-kérdezte helyet foglalva a kanapén.

-Két napja nem érzem jól magam és, csak pihenni szeretnék.-mondtam fáradtan.

-Mit szólnál ahhoz, ha rendelnénk reggelit, te addig fürödj le és készülj össze.-küldött felém egy bátorító mosolyt.

Miután ott hagytam őket a hálószoba fele vettem az irányt, hogy keressek valami ruhát mára. Az idő kellemes volt, szóval egy sötétkék combközépig érő ruhát választottam, hozzá pedig egy szandált. Össze szedtem minden olyan dolgot ami kellhet a fürdéshez és el is foglaltam a helységet. Ruháim levétele után beálltam a kellemes langyos vízzuhatag alá. Felüdülés volt, mikor a bőrömet érte és kicsit jobban is lettem utána. A fürdés végeztével magamra kaptam a kiválasztott ruhát, feltettem egy halvány sminket és a hajamat felkötöttem. Mire végeztem a reggeli is megérkezett, így a kanapén elfogyasztottuk, közben beszélgettünk minden témáról ami eszünkbe jutott. Kelly ment kávét főzni, de mikor elém rakta a gőzölgő fekete italt a gyomrom nem bírta és futva indultam a fürdőszobába, ahol mindent kiadtam magamból. Szerencsére barátnőm egyből jött utánam és segített, miután jobban lettem a kezembe nyomott egy pohár vizet és eltűnt. Akkor tudtam, hogy vissza jött mikor hallottam az ajtó csukódását.

-Ezt csináld meg a biztonság kedvéért.-nyújtott át egy tesztet.

-Miért kéne?-néztem rá hatalmas szemekkel.

-Hogy biztosak legyünk benne.-mondta bíztatóan.

-Biztos, hogy nem vagyok terhes! Az kizárt!-emeltem feljebb a hangom.

-Jólvan, mikor volt meg utoljára?-kérdezte gondolkodva.

-Nem tudom, talán 1 hónapja.-mondtam és megittam az utolsó korty vizemet is.

-Rendben Rose. Itt hagylak, de szerintem érdemes lenne megcsinálnod.-ezzel be is csukta az ajtót.

Nem akartam belátni, hogy lehet igaza van, de nem bíztam a véletlenben és megcsináltam. 5 percig csak fel-alá járkáltam a hideg kövön. Nem tudom, hogy inkább ideges voltam vagy örültem annak, hogy lehet lesz egy kicsi babám. Már kezdtem türelmetlen lenni, de akkor választ kaptam mindenre.

Pozitív

Ez az egy szó állt ott. Hirtelen ki is ejtettem a kezeim közül. Nem tudtam elhinni, hogy egy gyermeket, Pierre gyermekét hordom a szívem alatt. Sosem került szóba ez a téma, így nem is erőltettem. Úgy voltam vele, hogy majd idővel szóba kerül vagy hasonló. Erre itt állok egy pozitív teszttel a kezemben, de ahogy átgondoltam, örömkönnyekkel a szememben vettem az irányt a nappali felé. Kelly értetlen tekintettel vizslatott, de mikor látta, hogy boldog vagyok és látta az eredményt, hozzám lépett és megölelt.