Eső után szivárvány

Part 28

Miután reggel felkeltem bejött egy orvos és elvégzett pár rutin vizsgálatot majd a lelkemre kötötte, hogy haza mehetek, de ne erőltessem meg magam és rengeteget pihenjek. Írtam egy üzenetet a holland fiúnak majd összepakoltam azt a néhány dolgot amit behoztak nekem a többiek. Mikor kiléptem a fotocellás ajtón a fiú az autójának dőlve napszemüvege mögül figyelt majd intett egyet, hogy biztosan felismerjem. Hát mégis ki nem tudna felismerni egy Sid fejű holland pilótát?!

-Szia Rose!-köszönt mikor oda értem.-Minden rendben van?-kérdezte.

-Szia Max! Igen szerencsére, annyit mondott az orvos, hogy sokat kell pihennem és ne erőltessem meg magam.-mondtam vissza az orvos szavait szóról szóra.

-Ha a tesómról és anyámról van szó ki sem kelhetsz majd az ágyból.-nevetett fel.

-Nem is baj legalább lesz társaságom.-mondtam nevetve.

-Legalább ők, indulhatunk?-nyitotta ki nekem az ajtót.

-Minél hamarabb! Egy ideig még nem szeretnék a kórház közelében járni.-húztam el a számat.

-Hé! Minden rendben lesz! Végig itt leszünk melletted.-mondta egy bíztató mosollyal.

Ezután a szállodába mentünk, hogy össze szedjük a holminkat és a reptér fele vettük az irányt. Meglepődtem mikor Max mondta, hogy még tegnap este összepakolta a cuccaimat Pierre-el közös szobánkban és átvitte magához, de emiatt hálás is voltam. Túl gyorsan történtek az események tegnap és biztos nem mertem volna újra szembenézni a francia fiúval. 20 perces út után már a reptéren vártunk, mint kiderült a Red Bull csapat gépével repülünk mivel értesültek a hírekről és arról is, hogy kórházban voltam ezért jobbnak látták és készségesen segítettek. Pár perc várakozás után már a gépen ültünk egymással szemben és vártuk az indulást.

-Minden rendben?-kérdeztem a fiútól.

-Persze, minden rendben.-mondta hamis mosollyal.

-Max, tudod jól, hogy nekem nem tudsz hazudni.-néztem mélyen a szemeibe.

-Őszintén hirtelen ért ez az egész megcsalásos dolog, azt hittem, hogy Kelly szeret erre kiderül, hogy megcsalt az egyik haverommal, de ezek szerint mégsem voltam annyira fontos.-mondta szomorkás hangon.-Te hogy hogy nem készültél ki?-kérdezi keserű nevetéssel.

-Tudod Max, ha megtapasztalod az igazi fájdalmat és csalódást utána már könnyebb kezelni. Nehéz az elengedés, de ha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek akkor vállalom. Biztos vagyok benne, hogy néha kimegyek majd egy-két versenyre. Tudom, hogy itt vannak a kicsik is akik mindig rá fognak emlékeztetni és sokszor fogtok látni hiszen ő az apjuk, de sok mindent köszönhetek neki a tettei ellenére is. Ha aznap nem találkozok vele még mindig Franciaországban laknék és valószínűleg modellkednék, de jött Ő és felforgatta a világomat. Rengeteg új élménnyel és baráttal gazdagodtam, megismertelek titeket és ti lettetek a családom.-mondtam az ablakon kinézve.

-Csodálom, hogy ennyire erős nő vagy. Nem mindenki tudná ilyen kimérten kezelni ezt a helyzetet.-mondta bőszen bólogatva.

-Ez az egyik képességem.-nevettem fel.

Elég gyorsan telt az út mivel végig beszélgettünk vagy aludtunk. Időközben Max helyet foglalt mellettem így fejemet a vállán pihentettem mikor szólt az egyik pilóta, hogy lassan ott vagyunk. Ezért fel kellett keltenem a fiút és látszott rajta, hogy nem örül neki, de ez van. Rá kellett jönnöm, hogy Max nem olyan, mint ahogy a média azt beállítja. Nagyon nagy szíve van és keresi az ember társaságát. Igaz érzelmek terén kicsit visszahúzódó, de ha valakit megismer és megszeret azt az élete árán is védeni fogja, mint most engem és a kicsiket. Pontosan ezért választottuk őt keresztapának.