Eső után szivárvány

Part 20

Mikor reggel felkeltem a fiú nem volt mellettem, de éreztem a konyhából áradó isteni illatokat ezért mamuszomat felvéve indultam le. Pierre egy szürke melegítőben állt a főzőlap előtt és valamit nagyon kavargatott, közben valami zenét dúdolt, de nem jöttem rá mi is volt az. Elmélkedésemből Pierre kék szemei rántottak ki, hiszen a pultnak támaszkodva mosolyogva nézett le rám.

-Jó reggelt hercegnő!-csókolt meg.

-Jó reggelt. Mi ez a kicsattanó jó kedv?-kérdeztem helyet foglalva az egyik széken.

-Csak úgy nem lehet jó kedvem?-kérdezte mosolyogva.

-De, de tudom, hogy valamit rejtegetsz.-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Én aztán semmit.-emelte fel védekezően kezeit.

-Jólvan. Mára lesz valami programunk?-kérdeztem.

-Lesz bizony. Ameddig te reggelizel, addig én összepakolok magunknak pár napnyi ruhát.-mondta egyszerűen.

-Miért, hova készülünk?-néztem rá értetlenül.

-Charles meghívott minket magukhoz.-mondta kávéját kevergetve.

-Kik lesznek ott?-keltem fel és a pult fele vettem az irányt.

-George, Carmen, Carlos, Isa, Max, Kelly, Charles és Charlotte. Azt hiszem ennyi.-kezdte el számolni a neveket.

-Mikor indul a gépünk?-kérdeztem ahogy egy tányért vettem elő.

-Pontban 10-kor szóval siess azzal a reggelivel.-mutatott rám egy fakanállal.

-Jól áll a kezedben.-kacsintottam rá.

-Muszáj leszel hozzá szokni. Ha itt lesznek a kicsik ki se fogsz kelni abból az ágyból.-mutatott az emelet felé.

-Az biztos.-suttogtam magamnak.

-Mondtál valamit?-fordította felém fejét.

-Csak annyit, hogy úgy legyen.-bólintottam.

-Na viszont ameddig eszel, én megyek is pakolni.-pakolt el maga után és az emeletre sietett.

Gyorsan megettem az isteni avokádós pirítóst és rántottát. Majd a fürdőbe lépve magamra kaptam egy egyszerű fekete leggingset és Pierre egyik fehér pulcsiját. Tettem fel egy kis sminket is, hogy ne éktelenkedjenek karikák a szemeim alatt. Mire kész lettem, már Pierre is fel volt öltözve és a bőröndünk is lent van a nappaliban. Gyorsan ellenőrizve mindent léptünk ki a hideg és üres kis francia utcára. Imádtam ilyenkor Franciaországot,a hideg ellenére is. Az utcán kevés ember sétált, a hó ellepett szinte mindent és ami a legnagyobb ajándék. Csend volt. Miután bepakoltunk a kocsiba, útba is vettük a repteret ahonnan két óra múlva indul a gépünk.

-Várod már?-tette kezét a combomra.

-El sem tudom mondani, hogy mennyire. Hiányzik már a meleg és a lányok is.-néztem az elsúhanó tájat.

-Azt elhiszem. Beszélhetnél majd velük az esküvős dolgokról.-mondta az utat figyelve.

-Milyen dolgokra gondolsz?-kérdeztem nevetésemet visszatartva.

-Tudod, a ruháról, virágok meg ilyenek.-hadonászott a szabad kezével, mint egy olasz ember.

-Jólvan szívem, majd beszélek velük erről, de addig még úgyis van időnk.-símítottam meg a hasamat.

-Régebben gondolkodtál már az esküvődön?-kérdezte rám emelve tekintetét egy piros lámpánál.

-Gondolkodtam rajta párszor.-mondtam egyszerűen.