Eső után szivárvány

Part 26

Még aznap este kitalálták a fiúk, hogy mi lenne, ha a mi kis társaságunk elmenne megünnepelni az új szezont. Mindenki támogatta az ötletet így 8 órakor már mindenki a szobájában készülődött. Én egy egyszerű fehér ruha mellett döntöttem míg Pierre egy fehér inget és egy fekete farmert vett fel. Épp a fésűmet kerestem a fiú táskájában, mikor megláttam egy hosszúkás bársonydobozt. Nem akartam megnézni, de a kíváncsiságom győzött most is. Egy gyönyörű gyémántokkal kirakott ezüst nyaklánc lapult benne. Nagyon meglepődtem ezen az apró ajándékon hiszen tényleg csodás volt, hallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja ezért gyorsan vissza raktam a táskájába és kilépkedtem a teraszunkra. Rá lehetett látni a pályára, ami most is ki van világítva és nem messze a város színes fényei is látszanak. Egyszerre csak két kéz fonódott a derekam köré.

-Min gondolkozol?-kérdezi fülemhez hajolva.

-Csak azon, hogy mennyire szerencsés vagyok.-fordultam felé.

-Az biztos.-húzta elégedett mosolyra a száját.

-Nem csak rád gondoltam.-csaptam meg a vállát.

-Apropó! Van egy ajándékom számodra.-mondta és eltűnt a szobában, pár perccel később újra előkerült egy ismerős dobozzal a kezében.-Mikor megláttam egyből te jutottál az eszembe.-mondta mosolyogva és kezembe adta a titokzatos dobozt.

-Köszönöm Pierre!-nyomtam egy apró csókot ajkára majd kinyitottam a dobozt.

Legnagyobb meglepetésemre nem a nyaklánc volt benne hanem egy arany karkötő egy medállal. Nem tudtam eldönteni, hogy azt későbbre szánja vagy az anyukájának vette így egy mosolyt varázsoltam arcomra és a fiúra emeltem a tekintetem, aki csillogó szemekkel nézett rám.

-Tetszik?-kérdezi félve.

-Az nem kifejezés.-mondtam mosolyogva.-Segítesz?-utaltam arra, hogy fel szeretném venni.

-Persze.-bólintott és már ki is vette az ékszert a dobozból.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Ha kész vagy akkor igen.-mondta és kézen fogva indultunk el az ajtó fele.

Lent az előtérben már mindenki ott volt. Max kicsit szomorúnak tűnt mondjuk nem is csodálom egy kiesés után. Charles viszont mosolyogva beszélgetett a fiúkkal valamiről, a lányok nem messze a fiúktól egy kis csoportban beszélgettek így feléjük vettem az irányt.

-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek.

-Szia drágám!-ölelgetett meg Kelly.-Minden rendben?-kérdezte mosolyogva.

-Igen, minden a legnagyobb rendben.-néztem végig a társaság női tagjain.

-Lányok indulhatunk?-kérdezte Max barátnőjét kézen fogva.

-Igen.-mondtuk egyszerre.

Mindenki taxival ment az étteremig mivel a fiúk szerettek volna inni egy pohár bort így a kis csapatunk szerte oszlott 4 taxiban. 20 perccel később már egy elegáns étterem előtt álltunk. Mi lányok mentünk elől a fiúk pedig mögöttünk sétáltak. Viszont mikor az asztalunkhoz értünk Kelly nem volt ott.

-Max, Kelly hol van?-kérdeztem a fiúra pillantva.

-Gondolom a mosdóban.-rántott vállat.

-Bocsánat itt vagyok.-mosolygott és helyet foglalt velem szemben.

Valami furcsa volt rajta, de nem tudtam, hogy mi is lehet az. Már egy ideje nézem mikor rájövök, hogy eddig nem volt nyaklánc a nyakában most pedig van. Villámcsapásként hasított belém a tudat. Ez az a nyaklánc, amit Pierre táskájában találtam. Nem tudtam mit csináljak ezután. Sírjak, nevessek vagy ordítsak, de úgy döntöttem, hogy nem csinálok jelenetet így bocsánatot kérve elindultam a mosdó vele viszont valaki megragadta a csuklómat és maga fele fordított.