Eső után szivárvány

Part 22

-Nem lehet igaz, hogy őt választod a családod helyett!-emeltem fel a hangom.

-Nem is őt választottam hanem titeket! Persze te csak azt látod amit a cikkekben írnak és nem rám hallgatsz! Ki lett belőled?! Hol van az a lány akibe szerelmes voltam?-vágta fejemhez a szavakat.

-Meghalt Pierre! Meghalt az a lány!-üvöltöttem sírva.

-Nem is tudom mit mondjak erre.-csóválta a fejét.

-Ne mondj semmit, ha ennyire elhidegültél tőlem akkor megyek összepakolom a cuccaimat és itt se vagyok.-mondtam és az emelet fele vettem az irányt.

-Persze menekülj csak el minden apró gond elől ahogy eddig is tetted.-kiáltott utánam.

Zihálva ültem fel az ágyon , a könnyeim patakokban folytak végig az arcomon. Óvatosan oldalra néztem és láttam, hogy a fiú az igazak álmát alussza ezért halkan keltem ki az ágyból nehogy felkeljen. Első utam a fürdőbe vezetett és tükörbe nézve egy szörny nézett vissza rám. Pólóm tiszta víz volt, szemeim pirosak és duzzadtak voltak. Hideg vízzel arcot mostam és gyorsan le is fürödtem majd felvettem egy melegítőt és egy pulcsit. Nagy nehezen leszenvedtem magam a konyhába ahol töltöttem magamnak egy pohár vizet és kiültem a teraszra. Még csak hajnali 5 óra volt így a nap lassacskán kezdett felkelni a várossal együtt. Ameddig nézelődtem az álmomon gondolkodtam. Egyszerűen nem tudtam rájönni hogy kerültem abba a rémes világba. Tudom, hogy a francia fiúnak a kicsik és én vagyunk a mindenei bármi is történjen ezért nem is értettem, de nem foglalkoztam vele, mert hallottam ahogy mögöttem halkan nyílik az ajtó és egy kómás Carmen ül le mellém.

-Jó reggelt!-mondta kávéját kortyolgatva.

-Jó reggelt neked is! Hogy hogy ilyen korán fent vagy?-kérdeztem felé fordulva.

-Mindig ilyen korán kelek és még pluszba George is horkolt.-nevetett fel halkan.

-Csoda, hogy eddig bírtad.-nevettem én is.

-Na és te, hogy hogy ilyen korán itt ülsz kint?-kérdezte a tájat kémlelve.

-Rossz álom.-legyintettem.

-Tudom milyen.-húzta el a száját.-Akarsz róla beszélni?-kérdezte félve.

-Igazából csak annyi volt benne, hogy Pierre és én veszekedtünk valamin.-rántottam meg a vállam.

-Nálam is volt hasonló.-mondta a lány.

-Ja aztán egy hétig hozzám se szóltál.-hallottuk meg George reggeli hangját magunk mögött.

-Ha tudtad volna mi volt az álomban szerintem te is így cselekedtél volna.-nevetett fel a lány és magához ölelte a fiút.

-Többiek még alszanak?-kérdeztem felnézve a fiúra.

-Nem hiszem. Lassan 7 óra van szóval szerintem még lustálkodnak.-mondta nyújtózkodva.

-Jólvan megyek meg nézem a franciámat.-mondtam és elindultam az ideiglenes szobánk fele.

Mikor kinyitottam az ajtót a fiú a hátán feküdt és még mindig aludt. Haja össze-vissza állt, ajkai résnyire elnyíltak egymástól így még kisfiúsabban nézett ki. Halkan befeküdtem mellé az ágyba és apró csókokat adtam az arcára és a nyakáram. Erre csak morgott egyet és tovább aludt. Na én itt nem adtam fel és folytattam. 10 perccel később már piciket pislogva méregetett engem.

-Tudtam én, hogy fent vagy!-vágtam hozzá egy párnát.

-Fent voltam, de nem mindig kelek ilyenre szóval kiélveztem.-mondta mosolyogva.