Eső után szivárvány

Part 27

Pierre

-Ti ketten együtt vagytok?-kérdezte Carmen feszülten.

-Nem.

-Igen.-mondtuk egyszerre Kellyvel.

-Most akkor mi az igazság?-kérdezte Charles.

-Nem vagyunk együtt, ez csak ilyen alkalmi dolog.-mondtam magam elé bámulva.

-Még, hogy alkalmi?! Múltkor nem ezt mondtad!-förmedt rám Kelly.

-Mégis miről beszélsz?! Szeretem Roset és a gyermekeim anyja!-mondtam kicsit hangosabban.

-Ha szeretted volna nem csaltad volna meg.-mondtam George, majd Carmennel elhagyták az éttermet.

-Legalább a gyerek apja Max.-mondta Daniel viccesen.-Ugye?-kérdezte pár perc csend után.

-Pierre válaszolj!-szólt rám Charles.

-Nem az övé.-mondtam szinte suttogva a szavakat.

-Micsoda?-kérdezték egyszerre.

-Te képes voltál úgy gyereket csinálni neki, hogy menyasszonyod van és a gyerekeidet várja?-kérdezte legjobb barátom.

-Részeg voltam, nem tudtam mit csinálok.-temettem arcomat kezeimbe.

-Gratulálok!-mondta Daniel és barátnője kezét fogva ők is elhagyták az asztalt.

Ezután Charles, Lando és Alex maradt ott, de ők se sokáig. Egyedül maradtam a gondolataimmal és nem észleltem mi történik körülöttem. Minden barátom egy életre megutál az biztos, de a legrosszabb, hogy fájdalmat okoztam annak a nőnek akit szeretek és aki a gyermekeimet várja. Tehetetlennek és üresnek érzem magam. Tudom, hogy hibáztam, de ezt nem tudom jóvá tenni semmivel sem. Ezzel együtt kell élnem életem végéig. Nagyjából 1 órával később fizettem és már az autóban ültem. Dühös voltam. Padlógázzal fordultam ki a parkolóból. Úgy vezettem, mint akinek nem lenne holnap. Mikor is megcsörrent a telefonom.

-Ki az?-kérdeztem hanyagul.

-Haver én vagyok az! Nagy baj van!-mondta legjobb barátom a vonal másik végéről.

-Mégis mi?-kérdeztem a fékre taposva.
-Rose kórházban van.-mondta és belém nyilalt a félelem.

-Melyik kórház?-kérdeztem idegesen.
-Nem kéne ide jönnöd.-mondta nyugodt hanggal.

-Melyik kórház?-kérdeztem ingerülten.

-St.Marie.-mondta és hallottam ahogy a többiek ellenkeznek.

-5 perc és ott vagyok.-ezzel bontottam a hívást.

Ha ma nem kapok 5 bűntetést gyorshajtásért akkor egyet sem. A legrosszabb dolgok lebegtek a szemem előtt. Lehet elveszti a kicsiket vagy pont fordítva. Nem tudtam mire számítsak, de az biztos, hogy nem sok jóra. Mikor megérkeztem szinte futottam a váróba. Mindenki ott volt az esti vacsoráról kivéve Kelly-t. Épp ekkor Max lépett ki egy szobából könnyes szemekkel.

-Mi történt?-kérdeztem hisztérikusan.

-Elájult és rengeteg vért vesztett.-mondta akadozottan.