A Herceg Bája

4.

    Még hajnalban ébresztést kaptam Mikasától. Izgatottan öltöztem fel, és vártam, hogy Hange elérjen hozzánk. Kiálltunk a ház elé, a jármű érkezésére várva. Fél hat körül azt észleltük, hogy egy kocsi bekanyarodik a ház elé, és a copfos barátnőm kipattanva az autóból, felém rohan. Könnyezve a nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, mintha soha többé nem tehetném.
    -Nagyon hiányoztál-mondja, és mégjobban magához ölel. Vállára hajtom fejem, és mélyen ölelésébe burkolózom. Pár perc elteltével, elengedjük egymást. Leszállok a nő nyakából, mire ő felvisítva a mögöttem álló Levihoz fut.
    -Törpee...-visítozza, miközben karjaiba fogja a férfit. Ő csak idegesen tekint maga elé, majd megpasolva a nő hátát, ráparancsol:
    -Mostmár rakj le Pápaszem-mondja, mire Hange elengedi, így Levi a lábaira érkezik. A kocsiból, hamar kilép a magas, szőke hajú Erwin is, aki rámbiccentve egyet, Levihoz lép, és kezet fognak.
    -Levi te nőttél.-mondja, mire a kisebbik, csak elvörösödve elfordította a fejét, és morgott valamit. Erwin Levi füléhez hajol, és súg neki valamit, amit nem tudok leolvasni a férfi szájáról, mivel az eltakarja azt. Levi szemei kikerekednek, és kissé ijedten a szőkére néz. Erwin csak megpaskolja az alacsonyabbik vállát, és a neje után megy. Aggódva közelítem meg a maga elé bámuló Levit.
    -Minden rendben?-rakom vállára kezem, mire egy "Tch" kiséretében, lecsapta testrészem. Sarkon fordult, és bement a házba. Kezem, amit a válláról leütött, a meglepettségnek köszönhetően a levegőben maradt. Lesokkolódva álltam a ház előtt, majd mikor realizáltam, hogy be kéne mennem az épületbe, leengedtem kezem, és felsétálva a lépcsőn, benyitottam a meleg lakásba. Eren éppen Hange-ék poggyászával szenvedett fel az emeltre, míg Mikasa Levial diskurált. A lány rámnézett, majd elfordulva a Törpétől, felém lépkedett.
    -Margaret!-mondja a lány amint elém ér. Kérdően tekintek a lány szemeibe.-elfogytak a kétágyas szobák.-folytatja,-nagy gond lenne, ha Levi-al kéne osztoznotok egy szobán?-mire felfogtam mit is kérdez, az arcom pirosszínbe váltott.-és akkor így együtt aludhatnak-mutat az éppen Levit zaklató párosra.
    -R-rendben.-mondom, mire a lány elmosolyodik.
    -Kérlek pakolj át a folyosó végi szobába. Az Levié.-jelenti ki, mire bólintva  egyet felsétálok a lépcsőn. A szobámba megyek, ahol összepakolom a már kicsomagolt ruháimat, és ékszereim, majd azokat beletömve a poggyászomba,  összepatentoltam a táskát, és a kezembe véve, kiléptem a már "üres" szobából. Lassan araszoltam Levi szobája felé. Amikor az ajtó elé értem, a faberendezés kinyílt, és előttem egy komfortosan felöltözött Levi állt. Arcom ma már nem tudom hányadszorra, de piros színbe borult, az egy szobában lakás gondolatától. Levi arrébb állt az ajtóból, ezzel utat engedve számomra.
    -A szekrény bal oldali része a tiéd. Emellett Mikasáék kerestek matracot számodra, amit az ágy mellé rakunk majd.-jelenti ki, az ajtófélfának dőlve. Bólintva egyet, álltam egyhelyben lehajtott fejjel, miközben Levi tekintete ugyanúgy az elmémbe vésődött. Halk lépéseket hallok egyre közelebbről. Majd egyszer csak Levi kiveszi a kezemből a bőröndöt és az ágyra lerakva, felnyitja azt. Elvörösödve figyeltem ahogy Levi kinyitja a bőröndöm. Felém fordul és megszólal.-pakolj be a szekrénybe.-mondja, majd a szekrény melletti fürdőbe megy. Hallom, hogy megnyitja a csapot, miközben én a bőröndhöz lépek. Kiveszem az akasztóra rakott, ruháim, és a fogasra felakasztva őket, becsukom a szekrény ajtaját, és a kis fiókot kihúzva, újra elsétáltam a poggyászhoz, és a fehérneműim a kezembe véve, a fiókhoz sétáltam, és belehelyezve őket, betoltam azt. Jobban körbetekintve a szobában, semennyire nem tért el az enyémtől. Talán csak kicsivel sőtétebb árnyalatú volt minden. Az erkélyt célba véve, kinyitottam az ajtaját, és mezitláb talpammal végigsétálva a hideg csempén, a borostyán korláthoz értem. A kilátás tökéletesen az óceánra vetített hangsúlyt. Annyira elvesztem a látványban, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy Levi kijön mellém. Haja vizes volt. Fekete nadrágot, és fekete pólót viselt. Szemei csillogtak az óceán látványától. Felém fordította arcát, és megszólalt.
    -A nagybátyám, az országotokban volt katona.-mondja, mire kíváncsian figyelni kezdek.-meghalt-hajtja le a fejét szomorúan. Ilyenkor oly' más a természete. Kissé elgondolkodva megfogtam a fiú kezét, és magammal szembe fordítva, felsőtesténél fogva átöleltem, és arcom a mellkasába fúrtam. Csak pár másodperccel később éreztem meg a fiú kezeit derekamon. Szorosan magához húzott, míg fejét a vállamra tette. Egyik kezemet a nyakára vezettem, és a tarkóján lévő fürtjeit kezdtem el simogatni. Alig ismerjük egymást, mégis elmond olyan dolgokat, amiket nem hinném, hogy sok embernek. Talán...megbízik bennem? Lehet csak amiatt mert közös jövő áll előttünk, nem tudom. Fejének döntve enyém, simogattam tovább tarkóját.
    -Légy rá büszke. Biztos nagyon küzdött.-mondom és a fiú arcát magammal szembe fordítom. Csak halványan elmosolyodva, visszahajtotta fejét a vállamra, és mégjobban magához préselve ölelt továbbra is. Meztelen talpam, a hideg csempe ellenére is melegség járta át. Méghozzá miatta. Nem tudom miért, de melengető volt az érintése, és ez tetszett. Elmosolyodva öleltem tovább a férfit.
    -Menjünk be, ne fázzunk meg-hajol el tőlem és megindul a meleg szoba felé, ami közben átszellőzött a nyitott ajtónak köszönhetően. Amint mindketten beértünk a szobába, becsuktam az ajtót és kínosan megálltam az előtt. A lábamat bámulva kapargattam körmöm. Az elmúlt tíz percre, nem hinném hogy egyikünk is számított volna, így csak kínosan álltunk a szoba két, különböző pontján. Nem szólaltunk meg, csak néztünk ki a fejünkből, mintha az előző pár perc nem történt volna meg. A csöndet egy hangos kiálltás szakította félbe. Méghozzá Hange-é.
    -Törpiiii...-sikonyálta, majd benyitva az ajtón, tekintetét kettőnk között kapkodta.-oh ugye nem zavartam meg semmit?-kérdezi egy kisebb perverz hangsúllyal, mire én a fejemet megrázva, Levira néztem aki szóra nyitotta száját, de egy hang se jött ki a torkából. Igaz, jobb ha hallgatunk. Bár ez a legkevesebb amit megtehettem Leviért. Igaz nem egy csók vagy ilyesmi, de mégiscsak fura. Levi nem nagyon nyílik meg. Vagyis olyan típusnak tűnik.
    A nő csak szemöldökét felvonva kapkodta tekintetét köztünk.
    -Nem mondotok semmit?-kérdezi.-hát jó, úgyis tudok eleget-mondja kajánul elmosolyodva, mire megfagy bennem a vér. Mit tud?-csak annyit akartam, hogy segítenétek-e egy kísérletben, de akkor inkább hagyjuk-mondja.
    -Nem, nagyon szívesen segítünk-mondom, pedig tudom ezzel mit vállaltam magamra. Levi egy ideges pillantást felém vetve elfogadta sorsát, majd a csillogó szemű Hangera nézve bólintott egyet. Az izgága nő szórakozottan kiszökkent az ajtón, mire Levi rám mordult:
    -Észnél vagy? Tudod te mi lesz ebből?-kérdezte, mire kissé idegesen megszólaltam.
    -Miért inkább mondtam volna nemet?-kérdezem mire bólint egyet.-aha, és mire föl?-folytatom, de erre már nem kapok választ, hisz a férfi elgondolkodva, csak vállat ránt.
    -Inkább menjünk-mondja, és a szobából kilépve megindul a lépcső fele, mire utána rohanok.
    -Hova is megyünk?-kérdezem.
    -A laborba-mondja, mire csak felvonom a szemöldököm.-a sufniba-jelenti ki hirtelen mikor meglátja értetlen arckifejezésem, mire meglepődve követtem továbbra is. Egy kisebb házikóhoz értünk. Levi bátran kinyitotta az ajtót, majd megállva a küszöbön, a habos Hangera nézett. A szobából, csak úgy ömlött ki a zöld színű hab. Kérdően néztem a lábam alá, miközben Levi idegesen nézett a kémcső előtt álló Hangera.-nem megmondtam, hogy ne tegyél tönkre semmit?-kérdezi mérgesen, mire a lány megvakarja a tarkóját.