A Herceg Bája

17.

    A hadi megbeszélés után, Levial elterveztük, hogy a mai nap a palotában alszunk, így nem kell korán reggel bekocsikáznunk a városba, hisz a következő nap is hivatalosak voltunk egy ilyen féle találkozóra. Az egész palota üres volt. Csak mi voltunk Levial, ami eléggé aggasztó volt. Nehogy félreértés essen, nem Levi miatt, csak nyugtalanító volt, hogy egy ekkora helyen kettesben vagyunk. Minden olyan csöndes volt. Hét óra fele járhatott, mikor már mindketten lefürdöve feküdtünk az egyik nagyobb szobának az ágyában. Levi olvasott, míg én mellette figyeltem őt. Oldalasan feküdtem, így könnyen ráláthattam oldalról, arcára. Acélkék szemei csak úgy siklottak a sorok között. Az orrán levő szemüveg, mégszebbé tette arcát. A férfi óvatosan lerakta hasára a könyvet, és fejét megtámasztva figyeli arcom.
    -Hogy érzed magad?-kérdezi, mire egy mély levegőt veszek és megszólalok.
    -Üresnek érzem magam. Hange halálának gondolatától, v-valahogy egy lyuk vésődik belém. Mintha egy kést forgatnának bennem-mondom és érzem, hogy újra a sírás szélén állok, így lehajtom fejem, mire Levi gyengéden magára húz, miközben a könyvet becsukja, és lehejezi az éjjeli szekrényre. Arcom a mellkasába fúrom, mire megnyugtat már azzal is, hogy hallom lélegzetvételét. A férfi óvatosan simogatta tarkóm, miközben feje az enyémnek dőlt. Olyan megnyugtató volt a jelenléte, hogy másodpercek alatt álomba is merültem volna, ha Levi hagyja. Elmosolyodva elkezdte puszilgatni fejem, mire kuncogva mégjobban mellkasába nyomtam fejem.
    -Minden rendben lesz. Esküszöm-mondja és megemeli fejem, majd ajkaimra nyom egy gyors puszit, amit elmosolyodva fogadok. A férfi csak egy pillanatig hagyja ajkaimon sajátját. Gyors és apró csókokat lehelünk a másik ajkára, miközben Levi lejjebb csúszik a párnáról.
    -Álmos vagy?-kérdezem egy pillanatra elválva ajkaitól, mire bólint egyet.-aludjunk akkor.-mondom halványan elmosolyodva, és utoljára a férfi ajkára hajolok, miközben Levi hátrasimít egy tincset a fülem mögé. Elválok ajkaitól, majd megtámaszkodom mellkasán állammal, és az arcát figyelem. Levi a feje alá helyezi alkarját, és lehunyja szemét.
    -Nem tudok úgy aludni, hogy nézel-nyitja ki a szemét, mire elmosolyodva mellkasára helyezem fejem, és lehunyom a szemem. Levi az egyik kézfejét a tarkómra teszi, és hüvelykujjával simogatni kezdi hajam.-szeretlek.-mondja, majd már nem szólal meg.
    -Én is szeretlek-felelem, de nem kapok választ, ezzel le is tudom annyival, hogy elaludt. Mellkasán feküdve hallgatom lélegzetvételét, ami pár másodperc múlva az elalvásom okozója is lesz.
   A reggeli órákban, Levi finom érintésére ébredtem. A nagy tenyere hátamra simult, és azt kezdte el simogatni. Nagyot ásítva néztem az alattam fekvő férfire. Levi álmos szemekkel figyelt. Elmosolyodva megpusziltam Levi orrát, aki ekkor kezeit a hajamba túrta, és ajkát a homlokomra nyomta. Elpirulva élveztem Levi ajkának az érintését. A férfi elhajolt bőrömtől, és arcomhoz hajolva, az ajkamra hajolt. Finoman mozgatta ajkait, miközben arcom simogatta. Kezemet Levi felnyírt hajába vezettem, miközben lassan viszonoztam Levi csókját. Nem gyorsítottunk, csak óvatosan élveztük egymás ajkát. A levegő hiánya miatt elváltunk egymástól, és mosolyogva figyeltük a másik szemét.
    -Lassan öltözködjünk. Zekéék is hamarosan ideérhetnek.-simít egy utolsót az arcomra, majd lassan leemel magáról, és felkelve öltözködni kezd. Én is így teszek. A tegnap előtti ruháimat felhúzva, ujjaimmal helyresimítom tincseim, majd Levira nézek, aki szintén a haját igazítja. Felém nyújtja a kezében lévő fésűt, mire hálásan elmosolyodva  átveszem tőle, és átkefélve a hajam, visszaadom Levinak, aki lerakja a polcra, és egy cipőt felhúzva lábára, megáll az ajtóban. Felém fordul, és felém nyújtja kezét, amibe elmosolyodva belehelyezem sajátom. Összekulcsolt ujjakkal léptünk ki a szobából, és a tegnap látogatott tárgyalóba menve, a már ott lévő Historiára és Yelenára néz.
    -Zeke?-kérdezi Levi semlegesen, mire Historia megrántja a vállát. Ekkor az ajtó kivágódott, és egy kócos hajú Zeke lépett be.-lehetnél pontosabb-rakja karba kezeit Levi, mire Zeke felröhög.
    -Mivan nem volt meg a reggeli puszi?-kérdezi gyerekes szomorúsággal, mire Levi idegesen ránéz, viszont Levi karját megsimítva nyugtatom le. A férfi rámkapja tekintetét, és lenyugodva leül a székre. Mellette elhelyezkedve, figyeltem Levit, akinek a homlokán még mindig kidagadt egy ér. Megsimogattam a haját, mire belebújt érintésembe. Füléhez hajoltam és suttogva megszólaltam.
    -Nyugodj meg. Ne foglalkozz vele-mondom, és egy puszit nyomok az arcára. Levi elmosolyodva lehajtotta a fejét, és újra összekulcsolta ujjaink.-na kezdjünk bele.-mondom, és körbenézek az ittlévőkön. Zeke karbatett kezekkel figyelt, miközben szájában egy vékony cigaretta lógott ki. Historia nagyokat pislogva nézett rám, míg a mellette ülő Yelena az ujjai közt forgatott egy tollat.-minél előbb támadásba kell lendülnünk. Az ország már romokban állhat. És ne is beszéljünk Párizsról.-maszírozom meg az orrnyergem idegesen. Nincs az államnak pénze a károk megjavítására. Főleg az, hogy még meg sem koronáztak. És még nem törvényes az, hogy dirigálok. Sóhajtva egyet újra megszólaltam.-Holnap elkell indulnunk Párizsba.-mondom, mire Zeke felpattan.
    -Holnap? Szerinted mennyi időbe telik összehajkurászni az ország összes katonáját, és még fegyvereket is összerakni?-kérdezi idegesen.
    -Hercegnő. Nem megy ez ilyen könnyen-mondja Yelena, mire aggódva ránézek Zekére.
    -Adj egy szálat-bökök a cigisdoboz felé. Mire Zeke és Levi is meglepődve néznek rám. A férfi kihúz egy szálat, és felém nyújtja, majd az ölembe dobja az öngyújtót.-csak alkalmi szokás.-mondom Levi felé fordulva, aki egy aprót bólint. Meggyújtom a dohányt, ami füstölögve gyullad meg számban. Visszadobva a szőke férfinek a tüzet, mélyen beleszívok a papírral betekert cigarettába. Hátradőlve a székben gondolkodom. Mi lenne a helyes. Egyből rájuk menni, és az egész napunk ezzel teljen, vagy később viszont nem kell kapkodni. Nem tudom mit csináljak. Ujjaim közé veszem a cigarettát, és kivéve a számból, kifújom a füstöt, miközben a hamut a hamutartóba ütöm.
    -Akkor? Mi legyen?-kérdezi Historia, mire megrántom a vállam.
    -Őszintén? Kurvára nem tudom.-mondom, és elnyomom a csikket. Rohadtul tehetetlen vagyok, és ez felbasz. Nem vagyok már önmagam.
    -Lehet az lenne a legjobb megoldás, ha várnánk egy kicsit-mondja Levi, mire kérdőn ránézek.
    -Mire várjunk? Arra, hogy kinyirják egytől egyig a népem? Bocs Levi, de erre én nem várok.-kelek föl, mire Levi megfogja karom, viszont én idegesen kirántom belőle magam. Kimenve a teremből, a folyosókat kezdtem el szelni. Gyors lépteket hallok magam mögött, viszont nem foglalkozom vele. A karomért nyúl, és maga felé fordít. Levial találom szembe magam, aki aggódva néz rám.
    -Minden rendben lesz.-mondja, viszont megrázom a fejem.
    -Levi. Ne tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Háború van. És tehetetlen vagyok. Nem tudok semmit sem tenni az országomért, és még Hange sincs mellettem, aki ilyen döntésekben mindig segített.-mondom, már könnyek közt. Levi lassan magához ölel, és fejemet a mellkasába nyomta.
    -De itt vagyok én, és támogatlak mindenben-feleli, és egy puszit nyom fejem búbjára.
    -Még meg sem lettem koronázva, de nem tudok mit kezdeni magammal. Nem tudok meghozni egy egyszerű döntést.-fogom meg felkarját, és szemébe nézek.
    -De itt vagyok és segítek dönteni.-simítja meg arcom.-tudod, hogy megteszek bármit, hogy neked jó legyen-mondja, mire szemeim könnybe lábadnak újra.-ne sírj megint-nevet halkan, és újra megölel.
    -Szeretlek.-mondom Levi mellkasába mire a férfi megsimítja tarkóm, és megszólal.
    -Én is szeretlek-mondja, és mégjobban magához láncol.-jó is lesz, hamár látni fogom a gyűrűt az ujjadon-csókolja meg a gyűrűs ujjam, amire elpirulok.
    -Nem is tudunk még róla semmit-nevetek fel, mire Levi felvonja a szemöldökét.-Levi?
    -Mindent a maga idejében.-mondja, mire mérgesen nézek rá.-tetszeni fog esküszöm.-mondja, mire kérdőn nézek rá.-nem rég lett csak teljesen eldöntve. Aznap beszéltem a rendezőkkel, mikor megcsókoltál, először. Olyat akarok, ami neked is jó-tűr egy tincset a fülem mögé.
    -Jó lenne, ha visszajönnétek már.-szólal meg Zeke Levi mögül mire visszasietünk a tárgyalóba.