A Herceg Bája

21.

    Az autó öt percen belül megérkezett. Eren, Jean, Conny, Sasha, Levi és én, a kocsiba pakoltuk cuccainkat, majd elköszöntünk a könnyes szemű Mikasától, és beülve a járműbe, zakatolni kezdtünk a kikötő felé. Levi össze kulcsolta ujjaink, és simogatni kezdte kézfejem. Nem bírtam a szemébe nézni, hisz amint belenéztem szemeibe, a szívem összeszorult. Így hát az ablakon keresztül figyeltem az el-el suhanó fákat, s közben Levi kezét fogtam. Másik tenyerem a hasamon volt, miközben a gondolattal játszottam, miszerint a Levial való szerelmem gyümölcse, már bennem lakozik. Míg ennek tudatában éltem, rengetegszer eszembe jutott, hogy Levi nem örülhet velem, hisz jelenleg hazugságba temettem, ezzel sebet égetve szívébe. Miközben a gondolataim boncolgattam, megérkeztünk a kikötőbe. Egy nagyobb hadi hajóra parkolt fel a sofőr, miközben több katona mellett is elhaladtunk. Amint a férfi leállította a járművet, mi kiszálltunk a kocsiból, és a katonák elé álltunk.
    -Reiner-rohant oda Eren egy szőke, vigyázzban álló fiúhoz, aki amint meglátta a nyakába ugró fiút, kitárta karjait.-hogy vagy? Hogy vannak Anniék?-kérdezi mire a fiú elmosolyodva megszólal.
    -Annie pár hete elutazott, Berthold meg-akadt meg mondatába, és lehajtotta fejét, mire Eren megpaskolta a fiú vállát.
    -Részvétünk-mondja a barna hajú fiú, mire-mint megtudtam-Reiner ránk néz, és elmosolyodva üdvözli Levit, majd felém fordul.
    -Üdv. Reiner Braun vagyok-nyújtja kezét.-maga minden bizonnyal Levi menyasszonya.-mondja
    -Margaret Fritz-mondom, és bólintok, mire finoman megrázza kezem. Emésztgetem a hallottakat. Levi menyasszonya. Szívem újra összeszorult, és még mindig nem néztem Levira.
    -Indulás!-kiáltotta valaki a fedélzetről, mire minden ember felszállt a hajóra. Levi újra a kezemre fogott és magával szembe fordított. Mellkasát néztem, mire állam alá nyúlt, és felemelte fejem, ezzel arra késztetve, hogy szemébe nézzek. Szívem hevesen vert, viszont nem a szokásos módon. Féltem. Féltem a tudattól, hogy ha Levi megtudja az igazságot, megharagszik és talán soha nem bocsát meg.
    -Mi a baj?-kérdezi mire megrázom a fejem.
    -Csak rosszat ettem. Ezért fájt már délután óta a hasam.-hazudok. Újra. Levi szemeibe nézek, amik értetlenül néztek szemeimbe.-semmi komoly, megleszek.-húzódok ki érintéséből, mire meglepődve néz rám. Sajnálóan tekintettem rá, és megfordultam. Szomorú tekintetét éreztem a hátamon, majd csak annyit éreztem, hogy a hajó megmozdul alattam. Hasamra tettem kezeim, mire megéreztem Levi érintését kézfejemen.
    -Kérlek ne taszíts el magadtól. Együtt átvészeljük.-súgta fülembe, amitől megremegett testem. Olyan nyugtatónak tartottam, viszont közben a bűntudat gyötört.-attól még, hogy most nem sikerült, attól még sikerülhet. Bízz bennem.
    -N-nem erről van szó Levi-fordulok vele szembe, s közben szemeimből könnyek hullnak.
    -Akkor mégis miről?-nyúl kezemért, viszont nem hagyom, hogy megfogja.
    -N-nem mondhatom el.-mondom.
    -Mégis miért nem?-kérdezi csalódottan, mire csak megrázom a fejem.
    -Orvosi vizsgálatra szeretném kérni a herceget, és hercegnőt.-lép mellénk egy katona. A lélegzetem is elakadt. Mi lesz, ha kiderül, hogy várandós vagyok? Haza küldenek, sőt még Levi is megharagszik rám, és haragban válunk el. Annyi dolog történik mostanában. Ekkor eszembe jutott valami.
    -Elnézést, engem még a mai nap folyamán megvizsgáltak.-mondom reménykedve, mire elgondolkozik a katona.
    -Van valami féle papírja erről?-kérdezi, mire megrázom a fejem.-akkor a vizsgálatot végre kell hajtani.-mondja, mire félve lehajtom a fejem.-kérem kövessenek.-indul el, mire Levi megfogja kezem, és nem engedi, hogy elengedjem. Lassan megindulunk a katona után, aki lesétál a kabinokhoz, és onnan egy nagyobb helységbe megy. Mikor beértünk a szobába, észre vettem egy fehér köpenyes férfit, aki egy asztalnál ült. A szobában volt egy betegágy, egy gyógyszeres szekrény, és egy asztal egy székkel.
    -Hölgyem! Kérem feküdjön fel.-mondja a férfi, mire félve elengedem Levi kezét, és az ágyhoz lépve felülök rá. A doktor vett tőlem vért, majd ultrahang és egyéb dolgok után a nyomtatóhoz gurult.-az eredmények holnapra megérkeznek.-mondja, mire bólintok egyet, és leszállok az ágyról. Kezeim remegnek, mikor Levira nézek. Szemei csalódottságot tükröznek, miközben ő is fel ül az ágyra. Az ajtó mellett állok, és a földet pásztázom a következményekre gondolva. Vajon mit fog Levi tenni, ha kiderül az igazság? Abban biztos vagyok, hogy haragudni fog, amiért hazudtam, és kockáztattam a babánk életét. Nem akarom, hogy Levi haragudjon rám. Haza fog küldeni, amit meg végképp nem szeretnék, hisz oly tehetetlennek érzem már így is magam.
    -Köszönöm, elmehetnek. Ha megvannak a leletek szólok-zökkentett ki gondolat menetemből Levi érintése, hisz kezeimre fogott. Elköszönve, kiléptünk a teremből, és Levi maga felé fordított.
    -Olyan furán viselkedsz. Mi a baj?-néz rám aggódva, mire lehajtom fejem. Nem vagyok jó a hazugságban.
    -Csak félek kicsit-mondom, mire a férfi arcomra simít.
    -Miért hazudsz nekem?-kérdezi, mire a szívem ritmusa hevesebbé válik.-tudom, hogy nem ez a baj-ölel magához, és tarkóm simogatja. Szemeim megtelnek könnyekkel, viszont gyorsan letörlöm őket, még mielőtt Levi megláthatná. Lassan átkarolom Levit, és megszólalok.
    -Tényleg nincs semmi bajom-mondom, és szembe fordítom magammal Levi arcát. Egy kisebb puszit nyomok ajkára, és elmosolyodok. Még megmondhattam volna az igazságot, viszont nem tettem. A bosszúvágy felülkerekedett rajtam. Levi aggódóan simított arcomra, mire belebújtam érintésébe.
    -Gyere pakoljunk be-mondja, és összekulcsolja kezünk, majd a kocsi felé lépkedünk. Kivesszük cuccaink, majd a kabinok felé gyalogolunk. Csönd telepedett közénk, és most mondanám, hogy nem a kínos fajta, viszont ez az volt. Nem volt miről beszélni, és Levi sem hozott fel témát, így csak szótlanul sétáltunk egymás mellett. Az egyik páros kabinhoz érve, Levi kinyitotta az ajtót, majd beengedve maga előtt, lerakta a földre a bőröndjét, míg én leültem az ágyra. Az ujjaimat piszkáltam, mikor Levi leült mellém, és átkarolva engem, ledöntött minket az ágyra. Kezeit összekulcsolta hasamnál, és arcát a nyakamba fúrta. Erősen szorított magához, mire kezeire csúsztattam tenyerem.
    -Nagyon erősen szorítasz-suttogtam, mire morogva engedett szorításán. Nagy tenyerei, elfedték hasam, és ujjaival körözni kezdtek bőrömön, mire pillangók hada kezdett el feltörni belőlem. Levi meleg érintése miatt, a szívem hevesebben vert. Ahogyan a pólóm alatt simogatta hasam, valahogy ellazultam. A végtagjaim elernyedtek, és lehunyva szemeim, elaludtam.