A Herceg Bája

35.

A komp egyre és egyre közelebb ért hozzánk, és én egyre nyugtalanabb voltam. Igaz, hogy Levi szavai kissé segítettek, mégis féltem, hogy csalódást okozok. A kikészített mikrofonhoz álltam, mikor lehorgonyzott a hajó, lassan özönleni kezdtek az emberek. Olyan szerényen sétálgattak a kikötőben, miközben rám sem hederítettek. Vettem egy mély levegőt, és Levira néztem, aki megnyugtatóan elmosolyodott. A mikrofonhoz hajoltam, és lassan megszólaltam.
-Mindenkit üdvözlök. Újra. Hát...Öhm.-fogtam meg a fejem, majd megrázva azt kiűztem a rossz gondolatokat.-hosszú idők után végre visszatérhetünk otthonainkba. Én Margaret Fritz, a koronázás napjáig, és a halálomig, küzdeni fogok azért, hogy maguk biztonságban élhessenek.-sóhajtottam.-nem vállaltam eddig felelősséget az ország iránt, hisz még nem jutott el a tudatomig, hogy ez az én feladatom. Viszont most, hogy anyuka, és feleség is leszek, végre megkomolyodtam.-nevettem, és közben Levi felé pillantottam aki vigyorogva lehajtotta fejét.-az otthonaik többségét pár nap múlva elkezdik újra építeni. Addig is szívesen fogadjuk önöket a palotában, forró étellel és itallal, és alvó hellyel.-eközben már többen figyeltek rám, így kissé megijedtem. Az emberek körém álltak. A szívem hevesen vert, és a lélegzetem gyakran elakadt. Remegtem, és szorosan lehunyva a szemem, a kezeimet az arcomra raktam. Mélyeket lélegeztem, és próbáltam nyugtatni a szervezetem, viszont ez nem könnyen sikerült.
Sosem voltam az a lámpalázas lány, viszont nem szerettem emberek előtt szerepelni. Ebben az esetben sem volt másabb, mégis tudtam, hogy mellettem állnak. Akkor tán nem segíthettek, viszont éreztem a törődést. Egy nagyobb sóhajtás után leengedtem kezem, és lehajtottam a fejem.
-Köszönjük, hogy segít rajtunk-mondta valaki az első sorból, mire felkaptam a fejem, lassan halk robaj keletkezett, hisz az emberek kánonban köszönték meg a "fáradságom".
-Nincs mit köszönni, ez a feladatom-teszem fel kezeimet, ám ekkor valami furcsa, szúró érzést éreztem a fejemben, ami miatt a fejemhez kaptam, és a földre zuhantam volna, ám Levi gyorsan elkapott. Kezeimet szorosan Levi felsőjéhez szorítottam, és csak feküdtem a karjaiban. Armin és Hange egyszerre kaptak felém, és mellém ülve, lassan Hange a fejemre tette a kezét.
-Hé, Margaret. Mi a baj? Mi történt?-kérdezi Levi, ám nincs erőm válaszolni, csak kissé tartom nyitva szemeim.
-Magas láza van, haza kell vinnünk.-mondja Hange, mire Levi menyasszonypózban magához ölel, és a kocsi felé kezd vinni.
-Fázom-csak ennyit tudtam kinyögni, miközben hallottam ahogy Armin még befejezi a beszédet. Levi be rakott a kocsi hátsó ülésére, és beülve mellém, a fejem az ölébe rakta.
-Kapcsold be a fűtést hátulra-parancsol rá.
-Meg fogtok sülni.-feleli aggódva Hange, és míg Armin sietve az ablakhoz lép beindítja a motort.
-Itt maradok, elintézek mindent, ti menjetek és ápoljátok Margaretet.-mondja a szőke, mire Hange bólintva előre fordul.
-Indítsd be azt a rohadt fűtést.-förmedt rá a nőre, mire kissé megrezzentem.-ne haragudj-simította meg verejtékes arcom.-nem érdekel, ha lesül rólam a nadrág, csak indítsd be-folytatja viszonylag nyugodtabban. Hange a hátsó ülést fűteni kezdte, így kevésbé éreztem azt, hogy megfagyok.
-Ezt rakd a fejére, ettől lejjebb kell mennie a lázának-ad hátra egy nedves kendőt Hange, mire Levi kissé értetlenkedve egyből a fejemre tette. Remegve bújtam Levi karjaiba, mire nagy, meleg tenyerét, arcomra tette. A döcögős úttól, szédülni is kezdtem, ezért lehunytam szemeim. Pár perc után, lassan elaludtam, és már csak arra keltem fel, ahogy finom ujjak simulnak enyémek köré.
Szemeimet lassacskán tudtam csak kinyitni, és egy fehér, a napfény által megvilágított szobával találtam szemben magam. A falon nagyobb és kisebb poszterek voltak, míg az ágy melletti íróasztalon fekete borítású füzet volt. Lassan megdörzsöltem a szemem, és feltápászkodva körül néztem. Hol vagyok? És merre van Levi? Nyújtózkodtam egyet, és kezeimet kiroppantva, vettem figyelembe, hogy az ujjamon nem a Levi által kapott gyűrű volt. Értetlenül simítottam gyűrűs ujjamra. A gyűrű tökéletesen érződött, ám nem azt az ékszert viseltem, amit Levitól kaptam. Levié egy egyszerü karikagyűrű volt, míg ami az ujjamon hevert egy égköves darab volt. Nem értettem mi történik. Kikeltem az ágyból, és a szoba körbetekintését követően, elhagytam a helységet. Nem volt ismerős a hely, sőt soha sem jártam itt. Egy lépcsősor volt a folyósó végén, így halkan tipegni kezdtem lefelé. A levegőben finom illatok szálingóztak, s amint leértem a földszintre, a konyhában tevékenykedő férfivel találtam szembe magam. Kicsit sem hasonlított Levira, és kicsit sem emlékeztetett egy olyan emberre akit ismernék. A férfi oldalra fordította a fejét, ezzel észre véve engem, lassan elmosolyodott, és teljesen felém fordult. Barna szeme, és szőkés barna haja volt. Viszonylag magas, és izmos volt. Kötényt viselt, amiből arra következtettem, hogy éppen főzött, mikor meghallott. Arca kissé borostás volt, és arcvonala eltért Leviétól.
-Hát felkeltél, kedvesem?-lépett elém, és egy csókot lehelt arcomra.-a kedvencedet készítem reggelire. Tojás, Baconnel, és paprikával.-értetlenül néztem fel az előttem állóra. Cseppet sem voltam nyugodt. Levi sehol, sőt még egy másik férfival is élek? Mi folyik itt?
-Hol vagyok?
-Hol lennél? Itthon.-nevetett fel kínosan, de amint meglátta, hogy nem viccelődtem, arcomra tette kezét és felemelte állam.-minden oké, Margaret?-kérdezte aggódva.-rosszul vagy?-a férfi kötényét csak most vettem jobban figyelembe, hisz egy névtábla állt rajta: "Andrew Jones"
-Persze, csak kicsit fáradt vagyok.-füllentettem, mire Andrew halványan elmosolyodva megsimította a hajam. Nem volt kellemes az érintése, hisz nem Levié volt. Az Ő keze sokkal puhább és melegebb, mint Andrewé.
-Gyere enni, mindjárt készen vagyok.-egyenesedett ki, és újra a tűzhelyhez lépett. Körbe forogtam, ezel körbeszemlélve a szobát. A konyhapult egyik sarkában egy kisebb képkeret volt, amiben egy kép volt. Közelebb lépve, a kezembe vettem. Andrew és én álltunk a képen. Ő hátulról ölelt, és összeértek arcaink. Én fehér ruhában, míg ő fekete öltönyben volt. A háttérben egy "gratulálunk" felirat szerepelt.-biztos, minden oké?-kérdezte, miközben megterített. 
-Felöltözök, és visszajövök.-indultam vissza az emeletre, s amint beértem az ajtón, a fejemet fogtam. Hol vagyok? És mi történt? A lélegzetem felgyorsult és a pulzusom is az egekbe szökött. Nem tudtam mit csináljak. Ez egy álom, vagy netalán a valóság? Ha ez álom volna akkor, ha felkelek Levi-al vagyok, de ha ez a valóság akkor nem kelhetek fel, hisz ez az élet adatott nekem. Fura hisz reggeltől kiindulva semmire sem emlékszem, magyarán ez egy álom. Ugye?