A Herceg Bája

10.

    A reggeli órákban, a nap melegtető érintésére ébredtem. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és Levi nyugodt arcával találtam magam szembe. Ajkai kissé elnyíltak egymástól, miközben mellkasa egyenletesen emelkedett, jelezve ezzel nekünk légzését. Elmosolyodva figyeltem továbbra is, mire mocorogni kezdett, és fejét felém fordította. Kinyitotta szemeit, és érdes hangján megszólalt.
    -Mennyi az idő?-kérdezi, mire hangjára megremeg testem.
    -Várj megnézem-kelek fel, és megigazítom a tegnap kapott pizsamát. Az asztalon lévő karorámhoz lépek, és magam felé fordítva megszólalok.-Fél 10-mondom, mire Levi alkarját a szeméhez helyezi.-esetleg behúzzam a függönyt?-kérdezem, mire csak megrázza a fejét, elutasítva ajánlatom. Levi óvatosan lehámozza magáról a takarót, és felhúzva pólóját, megpillantja kötését. Nem látja ezért kissé megemeli törzsét, de ekkor fájdalmasan felszisszent, és visszafekszik eredeti helyzetébe. Ijedten ugrok az ágyához, de tehetetlenül nézek a férfire.
    -Ne piszkáld kérlek-fogom meg kezét, és maga mellé rakom.-eltört pár bordád, ez nem olyan mint egy horzsolás.-szidom le, és szemébe nézek, mire vágyakozóan ajkaimra néz. Szívem hevesebben kezd el verni, de ekkor az ajtó kicsapódik, és Hange lép be rajta, mögötte Erwinnel
    -Lezsíroztam az orvossal. Az én kezelésem alatt maradsz, így hazamehetsz.-mondja, mire kérdőn nézünk rá.
    -Még az orvos bejön és elmondja a leleteket, addig mi behozzuk a ruháidat.-mondja Erwin, majd magával húzza Hanget, majd utánuk nem sokkal belép az orvos, mellette a tegnapi ápolóval.
    -Jóreggelt-mondják kedvesen, mire Levi bólintva egyet, letudja a köszönést, míg én elmosolyodva visszaköszöntem.
    -Jóreggelt-mondtam, majd az orvosra nézve, vártam, hogy elmondja az eredményeket.
    -Az éjjel még átnéztük a röntgen felvételeket. A jobb oldalon az egyik bordája megrepedt, amit még a műtét alatt helyre hoztunk, amennyire csak lehet, viszont ez így nincs megoldódva. Szeretném, ha mindig lenne maga mellett valaki-néz rám, mire bólintok egyet.-emellett egy hét pihenést, és fekvést ajánlok. Egyszer kétszer próbáljon felállni, és mozogjon egy kicsit, persze, támogassák oldalról.-mondja az orvos, mire bólintok egyet, de ahogy látom Levinak nem tetszik az ötlet.
    -Mint egy vénember akinek segíteni kell, hogy kitörölhesse a fenekét.-mondja, miközben orrnyergét simogatja. Halkan felnevetek, miközben a mosolygó ápolóra és a még mindig komoly orvosra nézek.
    -Abban nem, viszont a fürdetésben lehet segítségre lesz szükség-mondja, mire a mellette álló nő, rámkacsint, ezzel vörössé varázsolva arcom.-erre esetleg küldjünk egy ápolónőt, vagy megoldják?-kapkodja köztünk tekintetét.
    -Nem lesz vele gond-mondja Levi, mire arcom mégjobban felveszi a vörös színt.
    -Rendben akkor ennyi is lenne. Kérlek segíts neki felkelni.-mondja, mire a szőke lány oda lép, és segítséget kérve tőlem, Levi hónalja alá nyúl. Gyorsan pattanok, mire óvatosan átkarolom a hónalja alatt, és felsegítve, felültetjük az ágyba. Levi fájdalmasan felszisszent, mire segítve neki állóhelyzetbe kerülni, átkarolom derekát (nem a sebes oldalát), és ő is átnyúl derekamnál és megtámaszkodik rajtam. Az orvosra nézünk, akik minden jót kívánva, elhagyták a szobát.
    -Minden oké? Rendben vagy?-kérdezem, mire felvont szemöldökkel rámnéz.
    -Hol van a magázás?-kérdezi, mire kissé elpirulva dadogni kezdek, de csak finoman megsimítja oldalam és megszólal.-csak viccelek. Nem nagy a korkülönbség.-mondja. Bólintva egyet, a megérkező duó felé nézek. Erwin a kezében egy egész táskával, belép a helységbe, mögötte Hangeval, aki mosolyogva figyel minket.
    -Hoztunk neked is ruhát-mondja rám nézve mire hálásan eltátogtam egy köszönömöt, és vártam, hogy Erwin kipakolja a hozott ruhákat.
    -Segítsek, vagy megoldjátok?-kérdezi, mire Levi felháborodottan megszólal.
    -Egyedül is feltudok öltözni, de kösz-mondja, mire Erwin bólint egyet, és kihúzza a még mindig idegrohamban szenvedő Hanget.
    -Biztos ne szóljak senkinek?-kérdezem, mire megrázza a fejét.-ülve próbáld. Addig én is átöltözök. Ha van valami szólj.-mondom, majd a ruhákat a kezembe véve, a másik függönnyel ellátott ágyhoz mentem, és elhúzva azt öltözködni kezdtem. Levi nagyon makacs. Mindig ahhoz tartja magát amit ő akar. Leveszem a pizsama pólót, és helyette a hozott inget húzom. A legfölső gombbal bajlódtam, amikor hallottam egy hangosabb szisszenést.
    -Levi megvagy?-kérdezem, de csak egy ühümöt kapok válaszul. Megemberelve magam, kissé vörös arccal, de Levihoz sétálok, és felállítva, segítek neki felhúzni az ingjét.-mondtam, hogy szólj és segítek.-nézek egy pillanatra a szemébe, miközben a gombjaival szenvedtem. Az utolsó lyukhoz érve, Levi hirtelen a derekamra rakta a kezét, és közelebb húzott magához. Értetlenül néztem a szemeibe, mire vadul ajkaimra tapadt. Szemeim dinnyeméretűre nőttek. Ujjaimat az ingjének gallérjához csúsztattam, és megfogva lehunytam szemeimet ezzel viszonozva Levi csókját, miközben az ingjénél fogva húztam közel magamhoz. Eszeveszett lassúsággal, Levi tenyere a vállamra csúszott, és az inget arrébb tolva, ajka elszakadt enyémtől, és nyakamra nyomva egy csókot, lejjebb vitte párnácskáit vállamra. Nyálas csókokkal fedte be egészen a kulcscsontomig, majd újra visszamászott ajkamhoz, de most az előzőnél kicsivel gyorsabban kezdte el falni ajkaim. Egyik kezemet a hajába vezettem, és finoman játszani kezdtem a tincsekkel. Levi kezei közben csípőmre csúsztak, és egy aprót belemarkolva préselte mégjobban össze testünk. A levegő hiánya miatt elváltunk, de nem kerültünk olyan távol egymástól, mert homlokaink összetapasztva, lihegtünk. Mellkasaink összeértek, amitől zavarba jőve, elkaptam a tekintetem a férfiról. Ekkor ő elengedte csípőm és eltolva magától, visszaült az ágyra. Szemeink most nem keresték a másikét, így, míg én a falat, addig Levi a kezeit nézte. A szobát, a folytonos lihegéseink töltötték be. A szívem annyira kalapált, hogy már azt hittem, hogy az előttem ülő férfi meghallja.
    -Innentől megoldom-mondja Levi, mire kérdőn nézek rá.-feltudok már öltözni-ismétli meg, mire bólintva egyet visszasétáltam a másik ágyhoz, és szívemhez raktam kezem, megpróbálva szabályozni az ütemét. Amint a szívem kissé megnyugodott, átöltöztem, és összepakolva a szennyest, az ágyra raktam összehajtogatva, és leültem. A szívem még mindig nem a rendes ütemben dobogott, így lehunyva a szememet próbáltam másra gondolni, bár ez nehezen, de sikerült. Egy pillanat múlva a nevemet hallottam.
    -Margaret-mondja Levi. Ez az első, hogy a nevemen szólít. Elmosolyodva felkelek, és elhúzva a függönyt a férfira nézek. Levi az ágyon ülve, fülig pirosodva tekint rám.-S-segítenél felkelni?-kérdezi, mire bólintva egyet elé lépek. A férfi a derekamra támaszkodik, míg én a vállánál fogva tartom, s közben Levi lassan felkel az ágyból. Kezei lassan lecsúsznak derekamról, és oldalra fordulva kezdtünk el lassan az ajtó felé menni. A lábaival viszonylag gyorsan lépkedett, viszont minden egyes fájdalmas lépésnél felmorgott. Az ajtón kiérve, már csak a bejáratig kellett elsétálni, ami persze nem volt olyan messze, így azt a távot is gyorsan megtettük. A kocsihoz kibotorkáltunk, és a hátsó ülésre beültetve Levit, beültem mellé. Hange vigyorogva hátrafordult, majd mikor látta, hogy mindketten távoltartjuk tekinteteink a másikról, megszólalt.
    -Olyan szótlanok vagytok-mondja, mire csak megrántom a vállam, de nem nézek felé, hisz szemem alatt még mindig található egy kis piros csík.-hát jó, akkor ne mondjatok semmit-fordul előre, mire egy mély levegőt véve, nézem továbbra is az elsuhanó autókat.