A Herceg Bája

12.

    A karomon érződő érintésekre keltem. Lassacskán kinyitottam szemem, és hátrafordultam. Levi oldalasan feküdt és arcomat figyelte, miközben tenyere a felkaromat simogatta. Elmosolyodva teljes egészében szembe fordultam vele. Levi lassan közelebb hajolt, és ajkaimra nyomott egy csókot. Elmosolyodva viszonoztam tettét, miközben arcára helyeztem kezem.
    -Mennyi az idő?-kérdezem, amikor elhajolunk egymástól.
    -3 óra múlt-feleli, mire a mellkasához bújva, mélyen beszívom illatát. Levi csak átkarolva engem, megszólal.-nem vagy éhes?-kérdezi, mire megrázom a fejem.-viszont én igen, tehát te is eszel-tol el magától, majd óvatosan felül.  
    Felemelkedve, kikeltem az ágyból, s míg átsétáltam Levi oldalára, átfésültem ujjaimmal hajam. Levi elé lépve, összeakasztottuk ujjainkat. Segítve neki felállni, Levi hátra fésülte haját, amit csillogó szemekkel néztem végig. Amint észrevette, hogy őt bámulom, elmosolyodva összeborzolta hajam, mire idegesen néztem rá.
    -Most fésültem át-mondtam, és szórakozásból, Levi hajába túrtam, és elmosolyodva összekócoltam neki. A férfi semlegesen újra a hajába túrt, amint kivettem onnan mancsaim. A haját újra simára fésülte, mire karbatett kézzel, duzzogva néztem rá. Levi most az én hajamba nyúlt, és bele simítva, helyre simította tincseim. Elpirulva figyeltem alkarját, miközben ujjai a fejemen mozogtak. Amint helyrerendezte hajam, az arcomra rakta kezét, és megsimítva bőröm elmosolyodott. Tenyerébe bújtam, majd átkaroltam, és kisegítettem a szobából, majd onnan a konyhába.
    -Erwin főzött.-jelentem ki, mire Levi bólint egyet, és a lábos fölé áll.-tészta.-fordul felém, mire megvakarva a tarkóm a spájzhoz léptem.
    -Mivel kéred?-kérdezem.
    -Van még a hűtőben spagetti szósz.-mondja, mire becsukva az ajtót, a hűtőhöz lépek, és kivéve a hússal teli dobozkát a pultra rakom.
    -Ülj le addig.-mondom, és a székhez kísérem, majd visszalépek a pulthoz, és egy adag tésztához rakok a mártásból, majd azt berakva a mikróba, amíg az melegedik, addig szedtem magamnak is. A helységet a mikró csipogása töltötte be.
Lassan kivettem a gőzölgő ételt, és Levi elé raktam, majd az enyémet berakva, leültem Levial szemben.
    -Kérsz valamit hozzá?-kérdezem, megtámasztva az állam. Megrázza fejét, és ugyanúgy elhelyezkedve mint én, egymás szemébe nézünk. A mikró kb huszadik csipogásakor, kizökkentem Levi nézéséből, és a mikróhoz lépve, kiveszem a tányért. Levial szemben elhelyezkedek, és ízletesen enni kezdünk. Az étkezés közben, rengetegszer néztünk egymásra, amivel legtöbbször én jöttem zavarba. Az ebéd végeztével, a mosogatóba raktam a tányérokat, és elmostam őket. Amint kész voltam ezzel, a kanapéra terveztem telepedni, ahol viszont Levi ült, az ölében a fehér szőrű Lobovval.
    -Szépek vagyunk, mondhatom.-teszem nem sokkal előtte karba kezeim, mire rámnéz és karomért nyúl, amit belehelyezve övébe, maga mellé húzott, és fejem az ölébe helyezte, miközben a macskát kivette onnan. A férfi a tincseimmel kezdett el játszani, miközben én a sértődött macskát néztem.-gyere ide-mondom és a cica felé fordulok, aki dorombolva a kezemhez simul, majd a hasamra fekszik. Bal kezemmel a macskát simogatom, míg a jobbal Levi felkarján lévő szőrszálakat piszkálom.-Nem fáj a sebed?-kérdezem a férfire nézve, aki megrázva a fejét, a hajam simogatja.
    -Ne aggódj miattam.-mondja, mire felháborodva tekintek rá.
    -Mi az hogy ne aggódjak? Megsérültél, és a tettest el se kapták-mondom felülve, mire unottan tekint rám.-Levi, félek, hogy komolyabb bajod lehet-mondom, miközben könnyeimmel küszködök. Levi aggódva arcomhoz hajol és letörli könnyeim.-M-miattam történt mindez. Ha nem parázok be Zeke miatt, talán nem kerülünk abba a helyzetbe.-dadogok, mire Levi rámförmed.
    -Nem. Ez nem a te hibád. Nem bírtam az érzelmeimmel. Féltékeny lettem, amikor láttalak Zekével.-mondja, miközben a könnyeimet apasztja el.-saját magamat kevertem ebbe bele. Sajnálom, hogy gondot okoztam-érinti össze homlokaink, mire mégjobban sírni kezdek. Levi nyugtatás képp ajkaimra helyezi övéit, ezzel elállítva a sós cseppek folyását. Viszonozva csókját a könnyeim nem folynak tovább, hisz elvonja a figyelmem Levi vanília ízű ajka. Lobov eközben kimászott az ölemből, így Levi bátran húzott az ölébe, miközben keze elvándorolt derekamról. Tenyerei, fenekemen álltak meg, amibe belemarkolva, mégjobban magához préselt. Tettére, a csókunkba nyögtem, mire Levi végignyalt alsó ajkamon, és engedélyt adva, a férfi átdugta nyelvét számba. Nyelveink vad csatába fogtak, miközben kezem Levi mellkasára csúszott. A ruhaanyagon át is éreztem heves szívverését. Kissé elmosolyodva, simogatni kezdtem Levi mellkasát, amire éreztem, hogy megremeg. A férfi kezei, elengedték alfelem, és helyette csipőmre tette őket, ahol kisebb markolásokat végzett. Erre a cselekedetére, már egy hangosabb nyögés hagyta el szám, amire Levi elmosolyodva elengedte ajkaim, és a fedetlen kulcscsontomra kezdett el gyengébb csókokat nyomni, amire hajába akasztottam ujjaim. A férfi eközben a kezeit a pólóm alá csúsztatta, amitől megrezzentem, és karjáért nyúltam. Levi meglepődve elhajolt vállamtól, és kérdően a szemembe nézett.
    -Én még nem állok készen, ne haragudj.-mondom, mire lehajtja a fejét.-kérlek ne haragudj rám.-emelem fel fejét, mire bólintva egyet, kiemel az öléből, és nehézkesen, de felkel, majd az irodája felé lépked.-ne segítsek?-kérdezem halkan, mire megrázza a fejét.-ne haragudj, kérlek.-ismétlen el már sokadjára, de Levi nem válaszol, csak tovább sétál az irodája felé.-k-kérlek Levi. Mondj valamit.
    -Nem haragszom, csak fáj, hogy nem bízol bennem.-mondja, de nem néz rám. Belép az irodájába, és magára csukva az ajtót, magamra hagy.
    Nincs arról szó, hogy nem bízom benne, hisz hét nap alatt is olyan gyorsan a bizalmamba férkőzött, hogy mindenemet neki adnám. Viszont félek. Félek, hogy nem vagyok neki elég, és amint lefekszünk, dob másért, mert nem vagyok megfelelő. És most haragszik rám, azért mert nem vagyok képes még lefeküdni vele. Térdeimet felhúzva, rejtettem el arcomat a lábaim közt. A gondolataim, tele voltak kérdésekkel, és ötletekkel, vajon, hogy is tudnám kibékíteni Levit. Az órára pillantottam, ami azt jelezte, hogy Levi ilyenkor szokott teázni. Felpattanva a vízforralóhoz megyek, viszont nincs időm bele vizet önteni, mert Hange egy nagyobb táskával lépked le az emeletről.
    -Hange?-kérdezem, mire kissé szomorúan pillant rám.-mi a baj? Hova készülsz?-kérdezem.
    -Vissza kell mennünk egy rövid időre az országba. Ügyeket kell intéznünk.-mondja lehajtva a fejét.
    -Ahj Hange. Muszáj menned?-kérdezem, mire kissé meglepődve tekint rám.
    -Margaret te félre értesz.-mondja, mire kérdően nézek rá.-te neked is velünk kell jönnöd-mondja, mire lefagyok.
    -Hogy mi?-kérdezek vissza.
    -Fél óra múlva fog ideérni a kocsi értünk. Addig pakolj össze pár dolgot. Egy hét múlva visszajössz.-mondja, mire szomorúan megfordulok, és az ajtóban álló Levial találom szemben magam. Nem akarok elmenni. Rövid időre sem.
    -Amíg nem leszel itt, gondold át mit is akarsz valójában.-mondja, mire a könnyeimet visszafolytva, felsétálok az emeletre, és pár cuccot összepakolva, visszamegyek Hangeékhoz. Hárman állnak az ajtóban. Melléjük érek, és a behajtó autóra nézek. A mellettem álló Levira pillantok, aki semmilyen érzelmet nem mutat. Szokásos.-vigyázz magadra-mondja, majd arrébb áll. Egyet bólintok, és Hangeékkal együtt beszállok az autóba.
Ennyi. Kész vége. Levi haragszik rám, és ezek után nem csodálkoznék, ha keresne egy jobbat.