A Herceg Bája

16.

    Éjjel halk nyöszörgére, és sírásra keltem. Levial szembe fordultam, aki zihált, és szeméből folytak a könnyek. Aggódva a férfi arcát kezdtem el simogatni és beszéltem hozzá.
    -Shhh...Itt vagyok. Csak egy rossz álom-mondom, miközben Levi ijedten kinyitja szemeit. Lélegzete gyorsabb a megszokottnál, így miközben simogatom arcát, mellkasára nyomok egy csókot.-semmi baj. Kérsz vizet?-kérdezem.
    -Ne, maradj itt-mondja, és szorosan magához ölel. Nyugtató jelleggel nyakába hajtom fejem, miközben fedetlen mellkasaink összeérnek.
    -Itt vagyok. Minden oké-mondogatom, és tarkóját simogatom, mire pár perc után, egyenletes szuszogásokat hallok. Aggódva egy óvatos puszit nyomok Levi nyakára, majd mellkasába nyomva arcom, elalszom.
    A reggeli órákban, mikor kinyitottam szemeim, Levial találtam szemben magam, aki mosolyogva figyelte arcom. Mocorogva egy aprót, mellkasába nyomtam arcom, míg Levi fedetlen derekam simogatta.
    -Jól vagy? Éjjel nagyon aggódtam miattad. Ziháltál, és megrémültnek tűntél.-mondtam arcát nézve, mire megrázza fejét.
    -Ez nálam szokásos.-mondja megrántva vállát.
    -Tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit ugye?-kérdezem, mire bólint egyet.
    -Még nem állok készen erről beszélni. Sajnálom-mondja, mire megértően bólintok egyet, és összetapasztom homlokaink.-szeretlek-suttogja, és nevetve megcsikizi hasam. Felnevetve Levi alá kerülök, és elmosolyodva figyelem a hasamon lévő fejét.
    -Szeretlek.-felelem, mire elmosolyodva egy csókot nyom kézfejemre, és átölelve fekszik rám teljes egészében. Oké, hogy alacsony, de rohadt sok izom van rajta. Felnyögve kezdem el a hasamat párnának használó fejét simogatni. A köztünk lévő takaró még puhábbá tette fekvésének érzetét. Elmosolyodva ölelte lábaim, és közben fejét a hasamon támasztotta.-mit kérsz reggelire?-kérdezem, mire elmosolyodva rám néz. Megrázza fejét, és újra lehelyezi fejét hasamra.-legalább ide gyere-mondom és széttárom karjaim, mire Levi felkúszik hozzám, és mellkasomra rakva fejét, melleim használta tovább párnának. Karjaival átkarolt, és úgy ölelt magához. Kezemmel a fejét simogattam, míg ő halkan lélegezve élvezte kényeztetésem.-Ne aludj vissza.-mondom, mire morogva mégközelebb húz magához. Nevetve játszani kezdek tincseivel, mire nyöszörgve kezdi el simogatni oldalam. A vezetékes hirtelen csörögni kezdett, mire felkelve, magam köré csavartam a takarót, és a kagylóhoz léptem. Levi kérdően felkelt, míg én a fülemhez emeltem a készüléket.
    -Haló?-szóltam bele aggódva, mire lihegést hallottam.-ki van a vonalban?-kérdezem, mire egy ismerős hangra kaptam fel fejem.-Hange?
    -M-Margaret...-mondja, mire kérdően hallgatom tovább a nő szavait.-újra támadásba léptek.-sírt.-Erwin a karja elvesztése után meghalt.-mondja, mire lesokkolódok.
    -Te, hogy vagy?-kérdezem, mire köhögés hallatszik a kagyló másik oldaláról, és a háttérben lövés hangok.
    -Nem vé-mondja, viszont a végét már nem hallani, hisz egy közeli robbanást hallok, és Hange elveszik a zajban.
    -H-Hange!-szólok a nőnek, de csak halk motyorgást hallok. A mondat végét eltudom csípni.
    -Vigyázzatok egymásra-mondja, majd megszakad a vonal, és már csak zörgést hallok. Szemeim megtelnek könnyekkel, és semmit sem hallok. Fülem bedugult. Kiesik a kezemből a kagyló. Hallom, hogy Levi hozzám beszél, de azt nem, hogy mit. A könnyeimtől, homályosan láttam, így már csak azt vettem észre, hogy Levi karjaiba zuhanok.
    -Margaret. Mi történt?-tisztul ki hallásom, és amint felfogom a helyzetet, Levi nyakába borulok.
    -E-Erwin, és Hange meghalt-dadogom, majd hangosan zokogni kezdek, mire Levi szorosan magához ölelt, és az ő szeméből is könnyek folytak. Egymás karjaiban sírtunk. A fejem sajgott. Elvesztettem az embert akivel az egész életem töltöttem. Elvesztettem magamat. Nincs más választásom. Haza kell mennem!
    -L-Levi. Sajnálom, de nekem haza kell mennem. Békét kell teremtenem, mert így csak emberek halnak meg, oktalanul.-mondom elhajolva a férfitól, a szemébe nézek.
    -Veled megyek. Nem hagyom, hogy egyedül menj, egy csatatérre.-simítja meg arcom, mire hálásan bólintok egyet, és újra Levi karjaiba vetem magam. Olyan üresnek érzem magam. A tudat, hogy Hange többet, nem fog a hülyeségeivel megkeresni, vagy nem fogja mégegyszer kimondani a nevem, egy lyukat égetett belém.
    Pár perc elteltével, már az autónál álltunk, és pakoltuk be a hozott cuccainkat. Levi felhívta, az általa ismert összes fontos embert, hogy segítsenek, így a palota felé vettük az irányt. Lehajtottunk a földes útról, és betonúton folytattuk utunk. A palota a város közepén volt, így láttuk az összeomlott házakat, a sok megszáradt vérfoltot, ami maradt még a támadásokból. Az emberek utcára kerültek, és nem volt mit enniük inniuk, így a város közepén, megállítattam az autót Levial, és kiszállva az autóból a csomagtartóhoz siettem, és a kosárkánkat elővéve, a maradék pár szendvicset szétosztottam a gyerekek és felnőttek között. Mindenki hálásan nézett rám, miközben Levi az autónak támaszkodva figyelte tettem. A szülők sírva öleltek át, és egyfolytában a "köszönömöt" hajtogatták. Szívem majd megszakadt, ahogy a szegény környéket néztem. Mindenki utcára került, hisz a házaik lakhatatlanná váltak. Se ételt, se italt nem kapnak. Kegyetlen ez a világ. Levi a vállamra tette kezét, jelezvén, hogy indulnunk kell, így mosolyogva intettem egy utolsót, az ízletesen táplálkozó gyerekek, és felnőttek felé, majd beszállva az autóba, Levial újra útnak indultunk. Körül belül, negyed óra, hangnélküli kocsikázás után, megérkeztünk a kastély elé. Levial együtt kiszálltunk, és belépve a nagy épületbe, az egyik nagyobb tárgyalóterembe mentünk. Benyitva a terembe, egy körasztallal találtuk szemben magunkat. Az asztalnál ott ült, Zeke akinek tekintete most ideges volt. Mellette egy szőke, kék szemű lány ült, aki minket vizslatott, majd mellette Yelena foglalt helyet. A tekintetem komolyra váltott, miközben helyet foglaltunk Levial.
    -Franciákat támadás érte, és a segítségünkre lesz szükségük.-fogja meg Levi a kezem az asztal alatt.-valakinek valami ötlet?-kérdezi, mire felállok, ezzel elengedve a férfi kezét, az asztalközepén lévő térképhez lépek.
    -Ha az országot körbevesszük katonákkal, talán meglepetéssel lecsaphatunk rájuk. Viszont ehhez az összes katona kelleni fog.-nézek Levira, aki bólint egyet.- Az ország keletirészénél vannak a nagyobb seregek, így oda kéne telepíteni a fegyveres embereket.-mondom, mire Zeke gyanakodva rám néz.
    -Honnan tudod, hogy néz ki most a katonai felállásuk?-kérdezi, mire ravaszul elmosolyodok.
    -Az Oroszokról beszélünk. Nyilván nem Észak-nyugatra küldik a katonáikat, a fővárosba.-mondom, mire a férfi bólint egyet.-oda mennek a tankok, és atombombák.-fordulok vissza a térképhez.-Párizst 10 km-es körzetben tankok és katonák serege veheti körbe. Mennyi tankja van az országoknak?-nézek körbe, mire Levi megszólal.
    -Kettőezer felett.-mondja, majd Zekére nézek.
    -1200 körül.-mondja, mire bólintok.
    -Én feltudom ajánlani az atombombáinkat.-mondja a szőke lány, mire bólintok.-Historia Reiss vagyok. Amerikából jöttem.-mondja, mire halványan elmosolyodva bólintok. Yelenára nézek, aki elismerően megszólal.
    -A katonáim a szolgálatára állnak felség.-mondja, kajánul mosolyogva, mire a térkép felé hajolok.
    -Talán elérjük az Orosz hadsereg létszámát...-suttogom, mire Levi kézfejemre rakja tenyerét, és nyugtatólag bólint egyet.
    -Kislány! Rendelkezel katonai végzettséggel? Kezedbe tudsz fogni egy fegyvert?-kérdezi gyerekesen Zeke, mire felhúzom a szemöldököm.
    -Maga szerint 26 katonákkal töltött év után nem tudom, hogy kell használni egy pisztolyt?-kérdezem, mire a szőke bólint egyet.-csukott szemmel is tudom, hogy hol nyomoríthatom meg egy életre.-mosolygok, mire a férfi nyel egyet, és inkább csöndben marad.