A Herceg Bája

37.

Még tegnap lementünk Hangeékhoz, és beszélgettünk velük egy keveset, majd mivel este felé járt, és a sok alvás ellenére ugyanolyan fáradt voltam, elmentünk aludni.
Reggel lassú simogatásra, és halk suttogásra keltem.
Levi a derekam cirógatta, míg fülemhez hajolva reggeli ébresztéssel köszöntött.
-Jó reggelt.-suttogta érdes hangján, mire felé fordultam, és mellkasába fúrtam arcom. Kezét tarkómra rakta, és megsimította tincseim.
-Jó reggelt-emeltem fel fejem, és egy rövidke csókot nyomtam Levi ajkára.
-Hiányzott már ez-súgja, és hátra tűr egy tincset a fülem mögé.-hogy vagy?
-Fáj még kicsit a fejem, de már jobban.-mondom, és elmosolyodva beharapom alsó ajkam. Levi a derekamat simogatja, és közben szemembe néz. Szemei csillognak a vágytól, és a sok szeretettől.
-Délután el megyünk a ruhádért.
-Nem az a hagyomány, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszonyi ruhát az esküvőig?-vonom fel szemöldököm, miközben haját simogatom.
-De ha nincs rajtad a ruha?-vigyorodik el, és hajam kezdi el tekergetni ujjai között.
-Csak nem kanos vagy, Levi?-mosolyodom el, és közel hajolok hozzá, ám ekkor kopogtatnak az ajtón.
-Csak Hange vagyok. Három óra és indul a repülő. Siessetek, és menjetek el a ruhaboltba.
-Mi az, hogy csak Hange? Inkább lennél egy szellő, aki csak finoman baszogatta meg az ajtót.-szól idegesen Levi.
-Ne haragudjatok. Meg zavartam valamit?
-Igen eléggé.-Levi kezére tettem kezem és lassan kérlelően eldöntöttem fejem.
-Semmi baj Hange. Bármikor be tudjuk pótolni, de esküvő egyszer van az életben, vagyis általában. Levi. Elmegyek Hange-val ruhát venni, te maradj itt, és légyszives pakolj össze. Ha hazaérünk bepótoljuk az előbbit.-nyomok csókot arcára, mikor sóhajtva bólint egyet.-nagyon aranyos vagy-súgom fülébe, mire fenekemre vág egy gyengét, és elmosolyodva az ajkam nézi.
-Menj mielőtt nem fogom vissza magam.-mondja, mire elmosolyodva  elhúzódtam tőle, és a szekrényhez lépve, a combom közepéig erő ing helyett kerestem valami utcaibb darabot. Lehajoltam a fiókhoz, hogy kivegyek egy nadrágot, miközben egész végig éreztem Levi tekintetét alfelemen.
-Levi. Ne nehezítsd meg a dolgom.-pakolok továbbra, mire hallom, hogy kikel az ágyból, és mögém lép.
-Még egy keveset se kaphatok belőled?-leheli nyakamra, majd lassan eltolja hajam és puszilgatni kezdi tarkóm.
-Esküszöm este teljes egészemben a tied leszek, de most nincs időm. Vagy szeretnéd, hogy farmerben vonuljak az oltárhoz?
-Úgy is gyönyörű lennél-simítja kezeit derekamra majd elenged, és leül az ágyra. Felhúzok egy fekete farmert, és egy bézs színű blúzt, amitől nem látszik ki annyira a hasam.
-Milyen?
-Minek öltözöl ki ennyire? Talán azért, hogy a faszik rád kapják a szemüket.-háborodik fel féltékenyen.
-Nagyon birtokló vagy mostanság, édes-adok csókot ajkára, majd megpaskolom vállát.-látják a gyűrűt és a hasam tehát nem lesz baj.-nyugtatom meg, és még felvéve egy láncot a nyakamba, elhagyom a szobát.
-Mehetünk-lépek Hange elé, aki az asztalnál ülve olvasott.
-Menj ki a kocsihoz, mindjárt jövök.-mondja, és összecsukva a könyvet, megindult az emelet felé. Úgy tettem, ahogy kérte, megfogtam magam, és beültem az autóba, és vártam. Öt percbe se telhetett, mikor Hange kilépett az ajtón. fehér inget, és fekete bőrnadrágot viselt.
-Nagyon csinos vagy, Hange-mosolyodom el, mire a nő legyint egyet, és beköti magát.
-Erwin halála óta nem érzem jól magam, de a héten megismertem valakit.-mosolyog-Moblitnak hívják, és nagyon aranyos.
-Nagyon örülök neked, Hange
-És??? Hogy álltok Levial?-kérdezi pimasz mosollyal arcán.
-Szoros a kapcsolatunk. mióta megtörtént a háború előtti veszekedésünk, valahogy mintha szorosabb kötelék fűzne minket össze. Nagyon szeretem.
-Ő is téged -néz rám szeme sarkából.
-Tudom. Mennyire jó döntés volt, hogy pár hónapja eljöttem innen. Lehet sose ismertem volna meg Levit.
-Hát ezt azért nem mondanám.-felvont szemöldökkel néztem a nőre.-mikor 14 éves voltál, Levi járt nálunk. Nem tudom mennyire emlékszel rá. Leviban szöget ütöttél. már akkor megtetszettél neki, pedig ő akkor már felnőtt volt. Nem mert veled beszélni, hisz akkor még kajla volt. Aztán mikor elkezdtél nőiesedni, egyre jobban tetszettél meg neki.-kuncog.-Nem sokszor járt nálunk. Talán évente egyszer, ha láthattam, és akkor is az első kérdése az volt, hogy hogy vagy.
-Komolyan?-a nő csak bólintott egyet.
-Persze te nem vetted figyelembe, hisz azokban az időkben, inkább temetkeztél magadba, és a könyveidbe.-Halkan felnevettem, és a várost kezdtem el figyelni.-Levinak nagyon fontos vagy. 
-Hm?
-Nagyon szeret, és a legfontosabb számára, hogy vigyázzon rád és a babára.-kanyarodik le a város egyik kis utcájába.-nehéz éveit élte, de aztán jöttél te és boldoggá tetted. Elfelejtetted vele a múlt gyötrelmeit, és reményt adtál neki az élethez.
-De hisz az elején olyan ellenszenves volt.-értetlenkedek.
-Nem könnyen szeret bele és bízik meg emberekbe, de ha egyszer megteszi, nem engedi el magától.-nézett rám elismerően, majd leparkolt egy butik elé.
Megfigyeltem a magas épületet, majd kiszállva az autóból megindultunk felé. A bolt tele volt fóliába csomagolt ruhákkal. A legtöbb fehér volt, viszont volt közte piros fekete, és kék is.-kinéztem neked egy ruhát a minap.-kacsint Hange, mire kíváncsian követem. Egy külön felakasztott ruhához létünk, majd Hange a kezembe adta, és beterelt az öltözőkbe.-segítek.-lépett be utánam, és segített felhúzni a ruhát. A hátánál egy óriási kivágás volt, majd a derekamtól indult, el újra az anyag, ami a végén V alakban összeért. A mellemnél, nagy kivágás volt, mégis takart. V alakban mutatta ki mellem, míg pántja egy virágos pólóra hasonlított, ami a csuklómig elnyúlt. Derekamnál keskleny volt, és a csípőmnél kissé megnagyobbodott a szoknya rész.-a szabó, alakított a szabásán, hogy hassan is beleférj a ruhába.-nevet fel kedvesen, mire mérgesen rá pillantok.
-Te most azt mondtad, hogy kövér vagyok?-háborodtam fel.
-Természetes, hogy nagyobb lett a hasad, és nincs is semmi baj, vele.-simít vállamra, mire elmosolyodva bólintok.-a cipőd sarka nem lesz olyan magas, de azt csak Londonban tudjuk megvenni.
-Ez gyönyörű Hange, köszönöm-kezd nedvesedni szemem, mire a nő nyakába ugrom.
-Természetes, hogyha a hugocskámnak esküvője lesz.-ölel át.