A Herceg Bája

31.

    Pár törmeléket kikerülő perc után, megérkeztünk az épület bejáratához. Távolról hallottunk halk morajlásokat, aminek irányába indultunk. Levi egyfolytában mellettem lépkedett, és ha egy rossz lépésem is volt, elkapott. Elmosolyodva fogtam meg a felém nyújtott kezét. Majd mikor a tárgyaló szerű helységbe értünk, egy nőt vettünk észre, aki egy mikrofont tart a kezében, és egy mellette álló kamerás férfit. Érkezésünkre felkapták a fejük, mire elmosolyodva bólintottam. A nő felkelt, és az operatőr felé fordult. A férfi bekapcsolta a szerkezetet, amit közben lassan felénk szegezett. Levi az egyik szék felé kezdett tolni, amire leültetett, majd mögöttem állva lehajtotta a fejét. A nő a szájához emelte a mikrofont és megszólalt.
    -A várva várt esemény, amire heteket készültünk. Végre személyesen beszélhetünk Margaret Fritz-cel.-mondja a kamerába nézve, mire elmosolyodva próbálom leplezni zavarom.-kérem meséljen nekünk kicsit a terveiről. Igaz azt mindenki tudja hogy várandós, és hogy egy esküvő előtt áll-irányítja a férfi a kamerát az ujjamra.-de senki sem tudja miféle céljai vannak az országgal.
    -Előre láthatóan az elkövetkezendő hónapokban a város újjáépitésére koncentrálunk, és majd csak utána lesz a koronázás és ilyes fajta dolgok.-mondom, kedvessn mosolyogva.
    -Az esküvőjükre az egész ország hivatalos?-néz Levira, mire a férfi lassan bólint. Egyikünk sem vágyik nagy felhajtásra, viszont mégsem tarthatunk egy szűk családi körű esküvőt.-a franciák és az angolok is repesve várják már, hogy láthassák trónörökösüket frigyre lépni. 
    -Az esküvőn természetesen bárki jelen lehet. Az esküvő után, megemlékezünk az életüket feláldozó katonákról, és az elhunyt emberekről, akik ártatlanul haltak meg-mondom, mire a nő bólint egyet.
    -Erre mikor kerül sor?-kérdezi a nő, miközben a mikrofont a számhoz tolja.
    -Egy hét múlva-nézek Levira segítségkérően, aki megtámaszkodik a háttámlán, és a mikrofonhoz hajolva megszólal.
    -A helyszín még nincs teljesen letisztázva, hisz azt szeretném, hogy kissé mindkettőnk hazájában tarthassuk ezt a fontos eseményt.-mondja, és leül mellém. 
    -Az esküvő után hova fognak költözni?-Levi rám néz, majd a nőre.
    -Erről még nem beszéltünk, viszont titkon remélem, hogy nem lesz ebből vita-mondja halványan elmosolyodva, mire halkan felnevetve elmosolyodok.
    -Szép párt alkotnak együtt.-néz kettőnkre a riporter, mire Levi rámnéz, és féloldalasan elmosolyodva megfogja az asztal alatti kezem. Meleg tenyerének érintésétől, szívem felgyorsult. Hüvelykujjával lassan cirógatja kézfejem, miközben tekintetét újra a nőre vezeti.-köszönjük, hogy itt voltak ma velünk.-mondja, mire a férfi kikapcsolja a kamerát, és a föld felé fordítja.
    -Köszönjük, hogy részt vehettünk.-lép mellém Hange, és kezet fog a férfival, majd a nővel is. Míg ők beszélgettek, lassan felkeltem a székből, mire Levi felém fordult és a karját nyújtva, közelebb húzott magához, és megölelt. Nem foglalkozott a körülöttünk lévő emberekkel, ami kissé megijesztett, hisz Levi általában nem érzelgősködik emberek közt. Furcsállva felvezettem kezem a férfi hátára, és magamhoz öleltem. Levi megfogta tarkóm, és szorosan a mellkasába nyomta arcom. Lapockáin voltak tenyereim, miközben állammal megtámaszkodtam a férfi mellkasán. Szórakozottan figyeltem Levi arcát, miközben lassan megfordult velem, és megtámaszkodott az asztalon. Kezeimet a mellkasára raktam, és összekulcsolt lábai közt állva, néztem arcát. Kezei derekamon voltak, miközben ingjének ujja a könyökéig fel voltak tűrve. Levi háttal volt Hangeéknak, mégis arca kissé pirosas volt. Elmosolyodva figyeltem piros pozsgás arcát, míg ő oldalra fordítva fejét, nem tervezte felvenni velem a szemkontaktust. Jobb tenyerem felemeltem, és végigisimítottam állának vonalát, mire szeme sarkából rám nézett. Ujjammal finoman simogattam puha bőrét, miközben karjaival egyre közelebb húzott magához. Egyre közelebb kerültem hozzá, és ő egyre csak közelebb került a paradicsom színéhez. A vigyor nem tünt el arcomról, hisz ahogy Levi zavart tekintetét figyeltem, egyre jobban csak nevetni támadt kedvem. Levi lehunyta szemeit, és sérült karját az arca elé rakta. Már majdnem nevettem, de nem csak én, hisz Levi is már a határán volt. Minden elcsöndesült körülöttünk. Csak egymás halkan kitörő nevetésére tudtunk gondolni. Egymás karjaiban kapott el minket a nevetőgörcs. Kacagva estem Levi mellkasának, aki közben nedves szemét törölgette. Elnyílt ajkai, kimutatták fehér fogait. A nevetéstől szétnyílt ajkai mögül kibukott fogsora, ami elé rakva kezét próbálta elhallgattatni magát, viszont a látványától, csak mégjobban kitört belőlem a nevetés. A körülöttünk állok, furcsán néztek ránk, viszont mi ezzel nem törődtünk. Csak nevettünk és nevettünk. Addig ameddig már lihegve nem dőltünk egymásnak. Vigyorogva kapaszkodtam Levi ingjének gallérjába. Levi eközben a tincseimmel játszott, és fülembe lihegett. 
    -Min is nevettünk igazán?-kérdezem, mire Levi elmosolyodva megrázza a fejét.
    -Már nem is tudom.-feleli és egy csókot lehelve a ajkamra elhajol tőlem. Csak bambán bámulok acélkék szempárjába, Ujjaim közé emeltem egyik szemébe lógó tincsét, és hátratűröm. Levi lassan pislogva, csillogó szemekkel nézi arcom, mire elmosolyodva egy puszit lehelek homlokára.
    -Kedves gerlepár. Miután kinevettétek magatokat, elindulnánk.-mondja Hange és szeme kissé tikkel. Behúzott nyakkal elléptem Levitól, majd a cipőm orrát kezdtem el nézegetni. Egyszerre voltam, zavarban és volt olyan érzésem, mintha valami rajtaütésen lennék. A riporter és a kamerás már nem volt a szobában, így nem féltünk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk. Kikerülve a széket, Levi kisegített az épületből, majd beülve az autóba, az előttem ülő Hangera és Arminra néztem, míg Levi megkerülte az autót.
    -Mennyire volt gáz egy tízes skálán?-kérdezem, mire Armin felemeli a kezét és kevés mértéket mutatva. Sóhajtva visszadőlök az ülésre, és halántékom kezdem el masszírozni. Levi beült mellém, és kérdőn nézett rám. Elpirulva fogtam fejem, mire Levi féloldalasan elmosolyodva nézte arcom.-mit nézel?-kérdezem zavaromban, mire megsimítja arcom.
    -Zavartan olyan édes vagy.-mondja, és ijesztően elmosolyodik. Nem az volt ilyesztő, ahogyan mosolygott, hanem az, hogy mosolygott. A viselkedése az utóbbi napokban teljesen megváltozott. Sokkal kedvesebb, és sokkal jobban figyel az egészségemre. Mosolyogva simogatta arcom, miközben Hange ijedten nézett a velem szemben ülő Levira.
    -A szerelem bolonddá teszi az embert-mondja, és előrefordulva sóhajt egyet. Levi nem foglalkozik a nő szavaival, háttal nekem megfordul, beköti magát, és kezét a kezemre csúsztatja. Armin beindítja a járművet, és kikanyarodva a palota elől, indulunk meg a part fele.