A Herceg Bája

2.

Reggel, egy nagy fék keltett fel álmaimból, ami azt jelenthette, hogy megérkeztünk. Felültem az ágyon, és megdörzsölve a szemeim, kiűztem az álmosságot magamból. Felálltam, és a fésűért nyúlva, átkeféltem a hajam, majd visszarakva a bőröndbe, azt a kezembe vettem, és a hajó felszínére mentem. A sofőröm már ott várakozott. Amikor megérkeztem, csak intett egyet, miközben azt figyelte, ahogy a katonák lehajtják a platót. Amikor ezzel megvoltak, intettek egyet, és mi besszállva az autóba, lehajtottunk a vízi járgányról. Amint ezzel megvoltunk, az ülés bélésébe nyúltam, és kivettem az igazi irataim. A hamisakat csak a sofőr melletti ülésre raktam, majd visszahajolva a helyemhez, kitekintést ejtettem Anglia partjainak kilátására. A kocsi szélsebesen haladt az óceán mellett. A kék vizet kémlelve, hamar eltűnt az óceán kilátásának élménye, hisz betértünk egy erdősebb részre. Az eddigiek alapján, a britteket aligha viselte meg a háború. A kocsi kerekei, hirtelen már nem betonúton forogtak, hanem egy sokkal döcögősebb járlapon. A szélvédőn kitekintve, megláttam egy szürke kövekból épült, lényegében egy kisebb palotát. A szemeim kikerekedtek a látványtól. Amint a ház elé értünk, a birtok kapuja kinyílt, és a sofőr beparkolt a fényűző ház elé. Amint leállította az autót, felémfordult és megszólalt:
-Megérkeztünk.-mondta, majd kiszállt a járműből. Én ugyanígy téve, körbeforogtam magam körül, körbeszemlélve a birtokot. A nagy házat, egy óriási kert vette körül. A területet egy beton, borostyánnal teli fal választotta el a külvilágtól. A házat jobban figyelembe véve, az épületet ugyanúgy mint a falat, borostyán fedte. A bejárati ajtó előtt hárman álltak. Egy fekete, rövidhajú lány, egy barna, szintén rövidhajú fiú, és mellettük-egy hozzájuk képest-alacsony, fekete, felnyírthajú férfi állt. A magasabbik fiú megindult felénk, és a sofőr kezéből kivette a poggyászom, majd a házba vitte. A lány mosolyogva elém lépett, és karjaiba font.
-Mikasa Ackerman, és a magasabbik Eren Jeagar-hajol el tőlem, és ugyanazzal a mosolyával tekint rám.
-Margaret Fritz.-mosolyodok el, és a felénk lépkedő törpére nézek. Ahhoz képest, hogy Mikasáék mellett mennyire alacsonynak tűnt, ahhoz képest, legalább 5 centivel magasabb, mint én.
-Pápaszem értesített az érkezésedről.-mondta ridegen, mire csak felvontam a szemöldököm.-Mutasd meg neki a szobáját.-mondja, majd sarkon fordul, és besétál a házba.
-Ne vedd magadra, ő mindig ilyen.-mondja, megforgatva szemeit.-azt gondolja, hogy bármit megtehet mert ő a királynő fia.-jelenti ki, mire elakadt a lélegzetem.-na gyere, megmutatom hol fogsz aludni.-ragadja meg a karom, és behúz a házba. A nagy tér elémtárulása következtében, a szemeim kitágultak. A nappaliban egy modernebb kanapé helyezkedett el, ami előtt egy dohányzóasztal pihent. A kis asztal másik oldalán egy ugyanolyan stílusú kis fotel csücsült. Mindezek előtt egy kandalló volt elhelyezve. Tovább lépkedve a konyha mellett sétáltunk el. barna faszékekhez tartozó tölgyből készült étkezőasztal, volt betéve. A konyhabútorok egytől egyig fából voltak. A fridzsider fehérszínben olvadt bele a bútorzatba. Tovább lépkedve, a helység végén egy zárt szobát véltem felfedezni, viszont nem tudtam rendesen megtekinteni, hisz a kezemet szorító lány felhúzott a lépcsőn, ahol szintén sokkot kapva szemléltem a falakat, és azokon csüngő képeket. Családi képektől elkezdve, gyerekkori képek lógtak a szögeken. A szobákat, amelyek mellett elhaladtunk, nem tudtam elemezni, hisz az ajtajuk zárva volt. Gondolom csak vendégszobák. Hirtelen megtorpantunk, és az engem fogó lány, elengedett, és kinyitotta az elénk táruló szoba ajtaját. Fehérre festett falak, amit néha eltakart egy-egy fából készült bútorzat. A ruhásszekrény fehérfából készült, ugyanúgy, mint ahogy az ágykeret is. A matracon egy bordó takaró volt, ami alatt egy fehér párna, egy fehér lepedővel. Az ágy végében egy ugyanúgy fehérfából készült, íróasztal, azon pedig kisebb szükségletek (sampon, tusfürdő, fogkrém). A szobából nyílt egy kisebb fürdő, amiben egy zuhanyzó, egy mosdókagyló, és maga a mosdó helyezkedett el. Mikasa felé fordultam, aki mosolyogva figyelt.
-Rendezkedj be, és utána kérlek gyere le a nappaliba. Elmondjuk az idejöveteled okát, meg ilyenek.-mondja, majd elhagyja a helységet. A poggyászomból kivéve a Hange álltal összepakolt ruháimat, felakasztottam őket a szekrény akasztóira, majd egy döntés következtében a fürdőbe mentem. Levettem magamról a kék ruhám, majd azután az alsóneműim. A zuhanykabinba beállva, hagytam hogy végig folyjanak, a langyos vízcseppek a bőrömön. A kapott tusfürdőt beledörzsölve bőrömbe, fordítottam el újra a kapcsolót. A habot lemosva bőrfelületemről, leállítottam a vízfolyást, és egy törülközőt magam köré tekerve, visszamentem a szobámba. Elővettem egy melltartót és egy alsóneműt, majd azokat magamra véve, felvettem a kikészített ruha darabokat. Egy rózsaszín vászonnadrágot, és egy hosszú ujjú, de a nyakánál nagy kivágású blúzt viseltem. A blúz kicsit kimutatta a hasam, ami feldobta az egész szettet. Emellé még felhúztam a szokásos gyöngy nyakláncot, majd a hajam átfésülve, a vállamra dobtam. Mikor késznek nyilvánítottam magam, még magamra kaptam egy fehér magassarkút, és a földszintre mentem. Mikasa és Eren a kanapén ülve valami fontosról diskuráltak, míg Levi az egyik fotelben itta teáját. Érkezésemre Mikasa felkapta a fejét, és mosolyogva várta, hogy odaérjek hozzájuk. Levi fotele mellett megállva, csak tétlenül meredtem magam elé. A mellettem ülő férfi végignézett rajtam, majd a tekintetét újra maga elé vezette.
-Meddig fogsz még ott álldogálni? Ülj már le a seggedre!-mondta ridegen, mire a vele szemben lévő fotelhez sétáltam, és leültem rá. Nagyon nem leszünk jóban, ha így folytatja. Lábaimat keresztbe téve, vártam, hogy valaki belekezdjen a felvilágosításba.
-Hange aggódva hívott fel minket, hogy betudnánk-e fogadni amíg nem lesz biztonságos az otthonod.-mondta Eren.-és mivel itt elférsz, gondoltuk miért is ne.-fejezi be, mire csak elakadt a lélegzetem.
-Mi lesz Hangeval?-kérdeztem aggódva.
-Pár nap múlva ő is idejön. Nem kell aggódni Pápaszem miatt, megoldja ő.-feleli a fotelban ülő Levi, mire csak bólintva egyet, magam elé bámulok.
-De van egy kis bökkenő. Apád még a halála előtt eladott téged, méghozzá Levi anyjának. Az ürügy annyi volt, hogy egy nap egybe kell kelnetek-mondta Mikasa, mire a szemeim kikerekedtek.
-Hogy mi?-kérdeztem, miközben még az állam is súrolta a padlót.
-Nagyon rossz a helyzet itt Angliában. Az emberek éheznek, és a lakterületek sem biztonságosak. Levi nemsokára trónra lép, viszont egyedül nem tudja megóvni az embereket. Szövetségesre volt szükség. Ekkor jött szóba apád, és az eladósodásod. Felkerestük, de ekkor ő már halott volt. Helyette beszéltünk Hangeval, aki nem mellesleg régóta ismerte a családot, így nem volt nehéz megállapodni. Mind a ketten trónörökösök vagytok. Ti döntötök a népetek sorsáról. Együtt könnyebben fog menni.-mondta Eren, mire csak a fotelben iszogató Levira néztem.
-Ne nézz így rám, nekem sincs sok kedvem hozzá-mondja, majd feláll és elmegy az eddig rejtélyes szobába.
-Magyarán ezért kellett idejönnöm? Hogy elvegyek egy már alapjáraton nehéz természetű embert, és segítsek befejezni a háborút?-kérdeztem, mire csak bólintottak.-fasza, és erről engem mikor akartatok megkérdezni?-álltam fel, és kisétálva a bejárati ajtón, az óceánra mutató dombhoz mentem. A tetején leülve, csak néztem a kék, hullámzó víztömeget. Apám mikor még kicsi voltam, sokszor emlegette, hogy mekkora felelősség fog rám hárulni, ha trónra lépek. Már akkor is nehéz időket éltünk. Még csak 7 voltam, mikor édesanyámat elvesztettem, méghozzá apámnak köszönhetően. Már a háború végénél jártunk, mikor apám teljesen magába szorulva, már nem bírta tovább támogatni sem az országot, sem a családunk. Még aznap éjjel végzett magával és édesanyámmal. Akkor találkoztam Hangeval, aki már akkor idősebb, és felelősségteljesebb volt mint én. Ő befogadott, mivel neki sem volt családja. Akkor csak Erwin volt neki, majd jöttem én. Legjobb barátokká, sőt nővér és húggá váltunk. Mindig vigyáztunk a másikra, ha baj volt. Aztán itt tartunk. Anglia vidéki részén, éppen az óceánt nézem, s gondolkodok el azon, hogy mégis mi okból történik most az ami.