A Herceg Bája

7.

    5 perc elteltével is ugyanolyan sápadtan álltam. Nem fogtam fel, hogy mi is történt volna, ha Levi nem tántorodik meg. Sőt, még az sem jutott el a tudatomig, hogy akkor abban a pillanatban mennyire dobogott a szívem. Mellkasomra helyeztem a kezem, hogy kissé, megnyugtassam a szívverésem. Az ablakon átszűrődő napsütés felé fordítottam tekintetem, és egy mély levegőt véve, megfordultam, és kissé zavartan, de folytattam a mosogatást. Amint minden tányért tisztára mostam, az edényeket a helyükre raktam, és a cipőm a lábamra húzva kiléptem a napsütéssel beborított kertbe. Fekete magassarkúm sarka hangos, de éles kopogással jelezte lépteim, amik a ház mögé vezettek. Egy nagy fával találtam szemben magam, miközben a kis kő ösvény végéhez értem. Lekaptam a lábamról a cipőt, és a fa alja felé sétálva élveztem ahogy a fűszálak finoman érintik meztelen talpam. A fa tövéhez érve, leültem, és az égen szálló felhőket figyelve, kezdett el tompulni a hallásom. A madárcsicsergést átvette a bombák robbanása, fegyverek durrogása, és az emberek sikolya. Felhúztam a térdeim, és a fülemre rakva kezeim, próbáltam elnyomni a hangokat. A fejem zsongott. Összeszorítva szemeim, próbáltam kiűzni a rossz emlékeim a gondolatomból.
    Pár perc elteltével, egy finom érintést éreztem combom oldalánál. Lassan kinyitottam szemeim, és elvettem a kezem a fülemtől. A lábamnak dörgölőző illető, most dorombolva mászott bele az ölembe. A kezem a fejére téve kezdtem el simogatni a kis fehér cicát. Erre a tettemre, a kis jószág belebújt érintésembe, és méghangosabban dorombolni kezdett. Elmosolyodva kezdtem el a vékony hátát simogatni.
    -Biztosan szomjas vagy.-mondom, és a kezembe véve a kis állatot, a másik kezembe fogom a cipőm, és visszasétálva a ház bejáratához, lerakom a macskát, és belépve az épületbe a hűtőhöz lépek, amiből kiveszem a maradék kis tejet, majd azt egy kis műanyag edénybe őntve, visszaviszem azt neki. Az ajtón kilépve a macska nyávogva fogad, mire az orra elé lerakva a edényt, guggolva figyelem ahogy a macska nagy kortyokban (?) inni kezdi a fehér italt. Elmosolyodva, figyelem az összepasszoló szinű italt és macskát. Talán kidobták, vagy csak elkóborolt.
    -Mit csinálsz?-szólal meg Levi, mire kissé megijedve felé fordulok. Az ajtó félfának támaszkodva figyel. Szemén egy fekete keretű szemüveg pihen. Testén lévő ing ujja, fel van húzva a könyökéig. Fekete nadrágja gyűretlenül van testén, már reggel óta.-Ahj már megint ez a szaros macska.-néz rá a mögöttem ivó állatra. A macska felé fordítva fejem, felállok, s közben az állatot nézem, aki felemelve tekintetét, csillogó szemekkel figyeli az ajtóban álló Levit. A fehér cica nyávogva egyet, Levihoz lépett, és a lábának dörgölözve kezdett el hangosan dorombolni. Elmosolyodva figyeltem ahogy a férfi lehajolva a karjaiba veszi a kis szőrmókot, majd szemezve vele, simogatni kezdi a kis buksiját. Levi felém fordítja tekintetét. Arca ugyanolyan semleges, mégis látom benne, hogy mennyire izgatott a macska miatt.-mit csinálsz idekint?-kérdezi, mire csak lehajtva a fejem megszólalok.
    -Pihentem.-mondom, és újra a férfire szegezem tekintetem.
    -És a macska?-faggat továbbra is.
    -Hát, csak odajött hozzám.-mondom.
    -Pont ezért szokott ide. Mert mikor Hange idejött, itt etette, aztán továbbra is visszajött.-maszírozza meg az orrnyergét, miközben másik kezében a pihenő cicát tartja.
    -Ó, elnézést-hajtom le a fejem. Pár másodperc kínos csend után, Levi a kezembe nyomta a fehér szőrzuhatagot.
    -Te felelősséged lesz, ha csinál valamit.-mondja, mire felnézek, rá, és bólintok egyet.-Na és mi lesz a neve?-kérdezi karba tett kézzel.
    -Hange nem nevezte el?-lepődtem meg, miközben leraktam az állatot a kezemből. A férfi megrázva a fejét, vizslatta az elterülő macskát.-Nyugodt egy állat, szerintem ahhoz mérten kéne nevet adni neki.-gondolkozom, mire Levi csak megrántja a vállát.
    -A lényeg, hogy az ágyban nem szeretném látni-mondja, majd megfordulva, belép a házba. "Majd alszik velem a matracon". Gondolataimból a lábamnál álló cica zökkentett ki, mert éppen a cipőm sarkát kezdte el birizgálni, ami még mindig a kezemben volt. Elmosolyodva leraktam a cipőt a földre, és belebújva, lehajoltam a macskához.
    -Mit szólsz a Lobov-hoz?-kérdeztem, de a macska természetesen nem válaszolt, csak belebújik érintésembe.-ezt egy igennek veszem.-mosolyodok el, majd felállva besétálok a házba, a nyitott ajtón keresztül. A fehér szőrmók, apró lépésekkel követ, majd mintha hazaért volna, lefeküdt a kanapé karfájára.
A konyhába menve, rápillantottam az órára, ami negyed kettőt mutatott. Ilyenkor szokott Levi teázni, nem? Egy gondoltattól vezérelve, levettem egy kis csészét a szekrényből, majd abba forró vizet töltve a polcon lévő teafűt levettem, s egy kanállal a csészébe tettem. Amíg az oldódott, elővettem egy kisebb talcát, amire rátettem a teát, és mellé odaraktam a mézet, hisz nem tudom, hogy Levi hogyan is szokta inni, azaz hogyan szereti a teát. Amint a teafű feloldódott, azt finoman leszűrtem, és a tálcával, Levi irodája felé indultam. Kopogtattam, majd egy "gyere" hallatán, kinyitottam az ajtót.
    -Gondoltam csinálok teát, mert úgy tudom, hogy ilyenkor szokott inni-mondom kissé elpirulva, miközben lerakom elé a tálcát.-de nem tudtam, hogy hogy szereti, ezért nem ízesítettem-egyenesedek ki, miközben Levi arcát figyelem. A férfi meglepődve tekint rám, s közben átnyúl a papírok felett, és a csészét a kezébe véve, belekortyol. Elismerően rám tekint, mire csak halványan elmosolyodva lehajtom a fejem. Kínos csend telepedett közénk. Egyikünk sem szólt semmit, csak Levi kortyolgatta a teáját, míg én a padlót nézve, hallgattam Levi nyelését.
    -Délután lesz egy kisebb összejövetel, szeretném, ha te is megjelennél.-rakja le teáját az asztalra, majd keresztbe téve kezeit vizslatta arcom.-a ruhád Mikasánál van, nála keresd.-hajol papírjai fölé, mire csak bólintok egyet, és elhagyom a szobát. Lobov az ajtó előtt ülve, lehunyt szemekkel várt. Elmosolyodva lehajoltam a macskához, és a karjaimba véve, leültem a kanapéra, az ölemben a fehér kis szőrzuhataggal. A macska a combomon feküdve lehunyta szemeit, míg én hátradöntve fejem, egyre lassabban pislogtam, majd a szemeimet már nem tudtam, sőt nem is akartam kinyitni, így szépen lassan elnyomott az álom.