A Herceg Bája

11.

    Pár perc leforgása alatt, már a birtokon voltunk. Kikelve az autóból, Erwin segített kiszállni Levinak a járműből, miközben a törpe másik oldalán sétáltam. Az ajtót kinyitva, utat engedtem Levinak, akit a kanapéra leültetve, a férfi fájdalmasan hátradöntotte fejét. Erwin és Hange bepakoltak, miközben Lobovot simogattam, aki a komódon elterülve aludt.
    -Hol van mindenki?-kérdezem, mire Levi kérdőn rám néz.-nincs itt senki rajtunk kívül.
    -Mindenkit elküldtem-most elég nekünk itt lenni.-mondja Hange, miközben lesétál a lépcsőn. Levi idegesen néz a nőre, mire a férfihoz lépek és elé állva a vállára teszem kezem.
    -Jobb ez így.-mondom, mire megforgatva a szemeit bólint egyet.
    -Igen így legalább kicsit összeszoktok-mondja Hange, miközben újra felmegy az emeletre. Levi szemeibe nézve, szólalok meg.
    -Pihenj egy kicsit.-engedem el a vállát, és a konyhába mennék hogy csináljak magamnak egy kávét, viszont, megfordulok, hisz Levi elkapja a kezem. Óvatosan közel húz magához már annyira, hogy térdeimmel a lába mellett térdelek. Levi hátrahajtott feje felett helyezkedek el, miközben a kezei levándoroltak derekamra, és mégközelebb húz magához. Kissé elpirulva tekintek Levira, majd lenézek piroskás ajkaira, amik elválva egymástól helyezkednek el arcán. Szemeibe nézek, amik vágyakozóan figyelik ajkaim. Szám szélébe harapva, lassan a férfi ajkaihoz hajolok, és egy csókot lehelve rá elengedem, viszont ő nem telik be ennyivel. Arcomnál fogva húz ajkaira, s közben hajam tűri arrébb. Vadul falni kezdi vanília ízű ajkaival enyémek, és közben derekam cirógatja. Lassan lehúz ölébe, viszont én elhúzódok ajkaitól, és megszólalok.
    -Ne, a sebed-mondom, és fel is kelnék, de a szemembe néz és megrázva a fejét, átkarol, ezzel visszahúzva ölébe. Arcára vezetem kezem, és az ott lévő tincsekkel játszani kezdek, miközben ajkaimat harapdálva, figyelem Levi arcát. Egyikőnkben sem tisztázódtak még az érzéseink, de abban a pillanatban, szerelemmel csillogó szemekkel néztük egymást. Cirógatni kezdtem Levi arcát, miközben egyre gyorsabban dobogott a szívem. Levi hüvelykujja végigcsúszott alsó ajkamon, és lassan az ajkaira húzva, végignyalt párnácskáimon, amire egy kellemes sóhaj hagyta el a szám. Szétnyitottam fogsorom (?), mire Levi egyből átdugta nyelvét számba, és megtalálva érzékszervem, lassú köröket írt köré. Ujjaim a hajába vezettem, és játszani kezdve velük, élveztem Levi nyelvének érintését. Mégjobban magához préselve, egy nyögés hagyta el szám, mivel Levi belemarkolt csípőmbe. A férfi óvatosan elhajolt ajkaimtól, egy pillanatra, így a tüdőm megtelt levegővel, de ez nem tarthatott sokáig, hisz újra megcsókolt. Elmosolyodva viszonoztam tettét, miközben kezem a tarkójára vezettem, és beletúrtam hajába. Levi ekkor felmorgott, és ugyanolyan lassúsággal folytatta ajkaim ízlelését. A pillanatot egy kisebb köhintés szakította meg. Elhajoltam Levitól, és a kanapétól nem messze álló Erwinre és Hangera néztem. Erwin meglepődve tekintett ránk, míg Hange csillogó szemekkel, és kajánul vigyorogva figyelt. Arcom egyből piros színre váltott, és gyorsan kipattantam Levi öléből.
    -Nyugodtan folytassátok, mi nem zavarunk-tolta arrébb Erwin Hanget, de felemelve kezem megszólaltam.
    -Öhm maradjatok csak, most akartam elkezdeni csinálni az ebédet.-mosolygok kínosan.
    -Levi szájában?-kérdezi Hange, mire mégjobban elvörösödve lehajtottam a fejem.
    -Foglalkozz a magad dolgával Hange.-fordul felé komolyan Levi. Nem gyakran nevezi nevén a nőt, így mi-mindháram, meglepően néztünk Levira.-Segítenél, felmenni az emeletre?-kérdezi Levi felém fordulva, mire bólintva elé lépek, mire megtámaszkodik derekamon, és felemelkedik. Halványan elmosolyodva néz a szemembe, majd átkarol, és lassan megindulunk a lépcső felé. A lépcsőn való felmenetel, kicsit nehéz volt, hisz Levit, minden lépésnél meg kellett tartanom, mivel az egyensúlyérzéke, egyenlő volt a nullával. Amint egy rettentően nehéz 8 perc után, elértük a szobánk, Levi lefeküdt az ágyra, és húzott magára. Felette támaszkodtam, miközben hajzuhatagom körbefalazta tekinteteink. A nyaka mellett levő kezeim, a paplanba mélyedtek. Kissé elvörösödve vizslattam Levit, aki eközben derekamon tartotta a kezeit. Acélkék szemei csillogtak, miközben enyémbe fúrta őket. A gondolataimban ezer kérdés forgott, mégis egy olyan volt, amire a legjobban kiváncsi voltam. Nem gondoltam a következményekre, csak kérdeztem.
    -Mi van köztünk Levi?-kérdeztem halkan, mire kérdően tekintve megszólalt.
    -Mi akarod, hogy legyen?-kérdezi, mire elpirulva keresem a szavakat, de nem találom a megfelelő szót az érzéseimre, így csak egy egyszerű választ adok.-nem tudom mit érzek.
    -Segítek eldönteni-mondja, és a derekamnál fogva közelebb húz magához, és ajkaimra hajol. Egy pár meglepett másodperc után, becsukom szemeim, és a kezemet a férfi arcára rakva viszonzom csókját. Ajkaink összeforrnak, s közben Levi hátratűr egy tincset a fülem mögé, míg másik keze még mindig a derekamon van. Lassan faljuk egymás, ízes ajkát, miközben az ingem felgyűrődésénél Levi a tenyerével végigsimít oldalamon. Belesóhajtok csókunkba. Meleg tenyere már a ruha alatt cirógatja bőröm, de ugyanolyan lassúsággal mozgatja ajkait enyémeken. A levegő hiány miatt elváltunk egymástól.-Ez segített valamennyit?-kérdezi, mire nemlegesen megrázom a fejem.
   -Annyira rövid ideje ismerjük egymást. Sőt, nem is ismerjük egymást.-felelem, mire kérdőn néz rám.-egy hete talán hogy ide jöttem?-kérdezem, mire elgondolkozva bólint egyet.-hét nap alatt ilyen könnyen egymásba szerettünk volna?-kérdezem, mire aprót bólint.-Levi te nem ilyen vagy.-mondom, mire megrázza a fejét és megszólal.
    -Elég sok ideig nem tudtam igazán szerelembe esni. A barátaim és a családom halála után, nem voltak érzelmeim, a szomorúságot kivéve. Hange, és Erwin maradtak nekem utoljára. Aztán jöttél te, aki a harciasságával és egyben félelmével, valahogy felhívta a figyelmem.-simít ekkor hajamba.-mivel nagyon kicsúsztam a dolgokból, nem nagyon tudom felismerni az érzéseket, de tudom, hogy ez az eddigi komor hangulatú érzelmeimnél, sokkal másabb.-fejezi be mondatát, miközben szemeimbe néz.
    -Én még sosem voltam úgy igazán szerelmes-mondom elfordítva fejem.- így nem tudom milyen érzés az, viszont kedvellek.-nézek a szemébe, mire egy oldalas mosoly elhagyja a száját. Halványan elmosolyodva figyelem a férfit. Pár perc után az ölébe ülve nyomok egy puszit arcára, majd megszólalok.
    -Csinálok ebédet.-mondom, és felkelek.-Pihenj-mutatok parancslóan, mire bólint egyet. Kilépve a szobából, vigyorogva sétáltam le a lépcsőn. A konyhába mentem, ahol már Erwin készítette az ételt.
    -Ó Margaret-szólal meg mögülem Hange.-Sajnálom, hogy kérdezősködtem.-hajtja le fejét, mire vállára teszem kezem.
    -Nem kell érte bocsánatot kérned. Megértem, hogy tudni akarod, mi is történik.-mondom, mire felemeli fejét.-üljünk le az asztalhoz, és elmondok mindent.-mosolyodok el, és az asztalhoz sétálunk. Hange mellett foglaltam helyet, miközben mesélni kezdtem a Levial való kapcsolatunkról.-Kedvelem Levit-mondom, mire Hange elmosolyodva megszólal.
    -Hát ezt eddig is tudtam-feleli, mire meglepően tekintek rá-érezni köztetek a kémiát-kacsint, mire elvörösödve lehajtom fejem.-Levi egyébként hol van?
    -Pihenget.-felelem, mire Hange feláll, és elém lép.
    -Menj te is. Fáradt lehetsz.-mondja a nő.
    -Mi majd eszünk külön, ha kész, egyetek.-mondom, és felállva megölelem Hanget, majd az emeletre botorkálok. Halkan kinyitom az ajtót, és az ágyon alvó Levira pillantok. Óvatosan becsukom az ajtót, és az ágyhoz sétálva, lefekszem a férfi mellé, aki oldalvást fekszik (nem a sérülésén). Háttal Levinak fekszem, mire megérzek egy meleg érintést karomon. A férfi végig simít karomon, majd keze megállapodik derekamon, és közelebb kúszik hozzám. Hátam a mellkasához ér. Arcát a hajamba fúrja. Elmosolyodva kezére rakom kezem, és hátra fordítom fejem. Levi szempárjaival találom szemben magam, amik engem vizslatnak. Elmosolyodva Levi arcára rakom tenyerem, és cirógatni kezdem.
    -Nem fáj a sebed?-fordulok teljesen felé, és végigsimítok oldalán.
    -Nem-rázza meg fejét, és homlokomra nyomva egy puszit, ott tartja fejét.-aludjunk-mondja, mire mellkasába fúrom arcom és lehunyva szemeimet, álomba merülök.