A Herceg Bája

5.

    Miután Hange kapott egy kevéske leszidást, hárman nekiálltunk takarítani. Hange felmosott, míg én és Levi rongyokkal törölgettünk. Már a végénél jártunk, mikor az ajtó kinyitódott, és Erwin állt az ajtóban.
    -Hange. Már megint a citromsavas kísérleted csináltad?-kérdezi, mire csak kérdően nézünk a férfira.-volt már belőle incidens.-néz Levira majd rám.
    -Ha már itt vagy, segíthetnél-mondom neki, mire csak megvakarja a tarkóját, és kínosan nevetni kezd.-Erwiiin.-nézek rá könyörgően, mikor is Levi ideges hangját hallom meg.
    -Hange te mi a francot csinálsz azzal a szaros felmosófával?-csapja a vizes padlónak a rongyot.
    -Inkább hagyd ránk. Menj be, pihenj, és a legfontosabb, hogy ne csinálj hülyeséget-mondom Levihoz lépve, miközben kezemet a férfi vállára teszem. A nő kissé elszomorodva lehajtotta fejét, majd a szőke ajtóban álló Erwin mellé lépett, mire a férfi átkarolta, és együtt mentek el a sufni közeléből.-ne húzga fel magát, kérem. Hangenak is nehéz ez az időszak-mondom, mire csak semlegesen rám tekint, majd visszafordulva feláll, és a felmosóhoz menve elkezdi összekotorni a habot.
    -Menj be te is, megoldom.-mondja rám sem nézve.
    -De...-mondanám, de rám förmed.
    -Mondom menj!-néz rám idegesen, mire csak a földre dobom a kezemben lévő rongyot, és idegesen magára hagyom Levit. Értem én, hogy rossz napja van meg ilyenek, de attól még nem kell azt máson kiélni. Mikor beértem a házba, az órára pillantottam, ami pont akkor ütött fél kilencet. Feltrappolva a lépcsőn, az új szobámba mentem, ahol már az ágy mellett ott helyezkedett el a matrac. Egy mély levegő keretei között, összegyűjtöttem a pizsamám és az alsó neműim, majd a fürdőbe menve magamra zártam az ajtót, és levetve ruháim beszálltam a zuhanykabinba. Magamra folyatva a langyos vizet, nyúltam a behozott epres samponomért és vizes hajamra nyomva egy keveset lezártam a tubust, és a hideg szappant beledörzsölve a hajamba, élveztem ahogy a meleg cseppek végig siklanak bőrömön. A már habos hajamról lemosva a sampont, kezdtem el bőrömet tisztítani. Amint ezzel megvoltam, a vízzel leöblítve testem állítottam le a folyást, majd testem köré csavarva a kapott törölközőt, áttöröltem a még nedves hajam, és a hozott ruhadarabokat magamra véve, kinyitottam az ajtót. A szoba azonban még mindig üresen állt. Csöndesen a matrachoz léptem, és felhajtva a rajta a paplant, bebújtam alá. Nem voltam éhes. Egy kicsit sem. Így úgy döntöttem, hogy lefekszem. Fejemet a citrom illatú párnába hajtva hunytam szemeim álomra.

    Felálomban lehettem, mikor a szoba ajtaja kinyitódott, s pár pillanattal később, kezeket éreztem meg magamon. Az illető a hátamra, és a lábaim alá tette kezét, majd megemelve egy sokkal puhább anyagra helyezte le piciny testem. A kezek elengedtek, majd pár perccel később besüppedt mellettem-a gondolataim szerinti-ágy. Oldalamra fordultam, mire egy kéz magához húzott.
    -Ne haragudj!-mondja, miközben arcát a nyakamba fúrja, és mélyen beszívja illatom. Kezét a derekamra helyezte, s közelebb kúszott hozzám. Hátam a mellkasát érte. A hasamban lakozó pillangók hevesen repdesni kezdtek. Meg sem moccantam. Csak tettettem az alvást, mintha nem hallottam volna Levit. A férfi csak ölelt, s mikor már csak az egyenletes szuszogása volt hallható, lassan, hogy még véletlenül se keltsem fel, megfordultam. Levi trikóval fedett felsőtestével találkoztam szemben. Citrom illata az orromba szökött, mire szívem hevesen kezdett el verni. Meggondolatlanul a fiúhoz bújtam. Egy pillanatig nem tett semmit, majd kezeit lassan a hátamra csúsztatta, és arcát a hajamba fúrva ölelt. Kezemet lassan felcsúsztattam mellkasára, mikor is lassan a szemeim lecsukódtak, és elnyomott az álom.

Reggel, kis levegővételekre keltem, amik a nyakamon fekvő emberhez tartoztak. Lassan kinyitottam a szemeim, és még mielőtt megfordulhattam volna, érzékeltem, hogy a mellettem fekvő Levi arca a nyakamban ékeskedik. Kissé meglepődve vártam, hogy a férfi elengedjen, de e helyett inkább közelebb vonva magához megszólalt.
    -Jó reggelt Petra-mondja, mire szemeim kikerekedtek. Ráfogtam a kezére, és lehámozva Levi mancsait magamról felé fordultam. Szemei csukva voltak.
    -N-nem Petra vagyok, Levi-mondom, mire kinyitja szemeit és meglepődve tekint rám.
    -Oh...-mondja tekintetét kapkodva, mire csak felkeltem az ágyból, és a szekrényhez lépve, ruhák után kutattam. Össze voltam zavarodva. Tegnap ölelkezünk, majd együtt, egymáshoz bújva alszunk. Mi történik velem? Levi csak az ágyon ülve aggódva figyelte cselekedeteim. Elővettem egy fehér, farmert, és mellé egy barna rövidujjú pólót (meg persze fehérneműt). A fürdőbe menve magamra zártam az ajtót, és elgondolkodtam, hogy vajon miért is fáj most az amit Levi mondott. Semmi közöm nincs hozzá, hogy ki az a Petra, de kicsit rosszul esik, ha egész éjjel bújik hozzám azzal a tudattal, hogy nem én fekszem ott.
Kissé csalódottan kezdtem el leváltani ruháimat. Amint ezzel megvoltam,a frissen mosott hajamat kifésülve, felkontyoltam azt. Arcomat megmosva, a hajamat fogó gumit kihúzva hajhuzatagomból, egy rendes kontyba fogtam. Amint készen voltam, a gyöngy nyakláncot újra a nyakamba akasztottam, és kiléptem a fürdőből, nem gondolva arra, hogy Levi éppen még öltözik. Felső, meztelen testével felémfordult, és kissé elvörösödve figyelte kék íriszeim. Hasán anyajegyek tömkelege terült szét. Hasát izmos kockák fedték. Kezében egy fehér ing volt, amit gyorsan magára is kapott, majd összegombolva azt, kérdően felém fordult. Felé lépkedtem és kivéve kezéből a nyakkendőt, értetlenül figyelt. Átfogva nyakán az anyagot, elkezdtem megkötni azt.
    -Herceg létére nyakkendőt sem tud kötni?-kérdezem rá sem nézve, mivel éreztem magamon a tekintetét.-minek öltözik ma így ki?
    -Jön a Német kancellár-mondja, mire csak bólintva egyet befejezem a nyakkendőjét, és elengedve ellépek tőle. Kínosan megfordulok, és kilépve az ajtón, az ebédlőbe megyek, ahol éppen egy ismeretlen lány készíti az ételt. Érkezésemre a szeme se rebbent, így megszólaltam.
    -Öhm szia?-köszönök, mire csak megugrik és felém fordul.
    -Ó szia mindjárt kész a reggeli-mondja, mire kérdően nézek rá.-Sasha vagyok. A szakács-nyújtja a kezét, amibe bele is helyezem sajátomat.
    -Margaret-felelem, mire bólint egyet.-De nem Mikasa főz?-kérdezem, mire csak elgondolkodva megrázza a fejét.
    -Szabadságon voltam-mondja, mire csak bólintok egyet. Mögöttem halk lépéseket hallok, mire megfordulok, és egy nálam talán 2 fejjel magasabb fiúval állok szemben. Kérdően nézek rá, mire csak éhes szemeivel végigméri testem. Karba teszem kezeim, és felvonva szemöldököm, figyelem a fiút, akinek a tekintete megakadt egy adott ponton a testemen.
    -Meg tennéd, hogy a melleim helyett a szemembe nézel?-kérdezem cinikusan, mire arcomra néz, és egy csábos arckifejezést felvéve, próbál meghódítani szemeivel.
    -Örülök, hogy megismerhetem, szép hölgy-mondja, miközben kézfejemre nyom egy csókot.-Jean a becsületes nevem. Lovászként dolgozom.-mosolyodik el.-és maga, hogy hogy itt tartózkodik?
    -Először is ne beszélj velem úgy, mintha a 70 éves nagyanyád lennék. Kettő, ha mégegyszer hozzámérsz, kirúgom alólad a padlót-vigyorodok el gúnyosan.
    -Ó, de harcias. Ez tetszik!-csillannak fel szemei, mire megjelenik mögötte egy kopasz, hozzá mérten alacsonyabb fiú. Nem szokásom agresszívnak lenni, de ha valaki hülyének néz akkor nem fogom vissza magam.
    -Jean. Megtennéd, hogy nem mászol rá, a főnök csajára?-kérdezi a kopasz, mire csak felvonom a szemöldököm.-Amúgy Conny-nak hívnak.-mosolyodik el. Na ő meg van nevelve. Vagyis jobban, mint a másik.
    -Margaret.-mondom, mire csak az előttem álló lovász, újra a hódításomba fog.
    -A neved is olyan szép, mint te.-mondja, mire a mögötte álló kopasz a tarkójára vág.
    -Ha nem szeretnél munkanélküli lenni, akkor gondolkozz mielőtt cselekedsz.-sötétül el a tekintete a kopasznak, mire megforgatva a szemeim, az érkező Mikasára pillantok.
    -Áh szóval találkoztatok.-mosolyog, majd köszönve az éppen tálaló Sashának, leül az asztalhoz. Én is így teszek, miközben Jean és Conny éppen rólam vitatkoznak, de ez hamar abba is marad, hisz a megérkező Levi csendre inti őket.
    -Ahelyett, hogy azon rinyálnál, hogy nem élheted ki a vágyaidat, ülj le, és inkább tömd be a pofád tojással.-intézi szavait a lovásznak. Ő csak morogva leül velem szemben, miközben már mindenki a reggelijét fogyasztotta. Levi szó nélkül beült mellém és szedett a tányérjára a Sasha által főzött tojásból. Egy pirítóst megkent vajjal, majd a tojást, és pár darab zöldséget rárakva beleharapott az ételbe.
    -És honnan jöttél?-kérdezi Jean, mire egy mély levegőt véve megszólalok.
    -Francia vagyok, legyen ennyi elég.-felelem ridegen.
    -És hogy hogy itt vagy?-faggat továbbra is, de most nincs időm megszólalni, hisz a mellettem ülő Levi válaszol helyettem.
    -Azért van itt, mert az a hely veszélyes volt számára. Emellett segít nekünk békét teremteni.-kulcsolja össze kezeit.
    -Ő? De hisz egy nő.-mondja, mire halkan felnevetek.
    -Mikasa is nő, mégis erősebb, mint te.-mondja Eren, mire Sasha és Conny hangosan nevetni kezdenek.
    -Meg fiatalabb-rakja a kezeit keresztbe duzzogva Jean.
    -De ő nem.-bök felém Eren, mire Jean hangosan nevetni kezd.
    -P-persze. Ő az anyám, mi?-fulladozik a nevetéstől a fiú, míg vele ellentétben, mindenki unottan ül a székén, és vagy a reggelijét fogyasztja, vagy a már üres tányér felett ül.-hány éves, huszonöt?-kacag tovább, mire megszólalok.
    -Harminckettő.-mondom, miután lenyeltem azt az utolsó falatot is. A fiú arcára fagy a mosoly. És kitágult szemekkel néz körbe.
    -Ez most egy vicc?-kérdezi, mire mindannyiunk (kivéve Sasha és Conny) a fejünket rázzuk. Mindezek után Jean inkább csöndben ült a székén, és hallgatta a beszélgetésünk témáját. Annyi előnye van annak, hogy ide jöttem. Megismertem nagyon kedves, és vicces embereket. Igaz néha rámtör a honvágy, de leküzdöm, hisz tudom, hogy otthon nem a legfényesebb a helyzet.