A Herceg Bája

9.

    Pár végtelenségnek tűnő perc után, Levi elengedett, viszont bár ne tette volna, mivel ekkor észrevettem a felénk lépkedő Zekét. Ijedten vártam, hogy odaérjen hozzánk, majd mikor elénk ért, kezemre nyomott egy csókot, majd megszólalt. 
    -Felkérhetném egy táncra?-kérdezi a szemembe nézve, mire kérdően Levira néztem. Levi a fülemhez hajolva, azt tettette, hogy csókot nyom arcomra, de ehelyett belesúgott a fülembe.
    -Figyelek rátok.-mondta, majd a hitelesítés érdekében, egy puszit nyomott arcomra, amitől az arcom vörös színbe borult. Kiegyenesedett, majd bólintva egyet, végignézte, ahogy Zeke levezet a lépcsőn, és a terem közepére kísérve, derekamnál fogva, közelhúz magához. Kezemet megfogja, és a lassú zenét, átvette a gyors, tangó szerű ritmus. 
    -Remélem nem zavarja a kedvesed, ha kissé bevadulok.-mondja egy kis éllel hangjában, majd lejebb vezeti kezét csipőmre, és bal oldalamat maga felé húzza, a ritmusnak kedvezően, majd ugyanezt folytatja, váltogatva oldalamat. Ujjaival megforgat tengelyem körül, majd amint hátradőlök, újra a derekamra rakja a kezét, és felettem elhelyezkedve, ijesztően mosolyog rám.  Visszaegyenesedve, elengedi kezem, és mindketten a minket bámuló emberek felé nézünk. Egy pillanat alatt, megint két keze között voltam. Felnézve a galériára, Levi már nem volt ott. Hova tűnt? A táncot folytatva, hirtelen újra megperdültem, de Levial találtam szemben magam. Ugyanazt az ütemet tartva, táncoltunk tovább, viszont ő már nem olyan erőszakosan tartott karjaiban, hanem finoman tartotta derekam. Egy újabb forgás után, újra Zeke karmai között voltam. Mostmár nem olyan kellemes volt az érintés mint az előbb. Újra erősen szorító ujjak vették körbe derekam.
    -Úgy tűnik, nem partnertől függ az, hogy ilyen jól mozogsz.-néz végig testemen, majd megpörget, és újra Levi kezeiben vagyok, de a zene már lassan a végéhez közeledik, és Levi hátradöntve fölém hajol. Hevesen dobogó szívvel figyelem a csillogó szemű Levit, aki a zene abbamaradásával, ajkaimhoz hajol, és finoman párnácskáimhoz érinti övéit. Szemeim kikerekedtek, és csak a felettem támaszkodó, csukott szemű Levit tudtam nézni. Lassan lehunytam szemeim, és kezemet felvezetve felkarjára, élveztem ajkainak finom ízét. Hirtelen Levi egy mély morgást hallatott, és elengedte ajkaim. Aggódva figyeltem, fájdalmas arckifejezését. Kiegyenesedtünk, és lenéztem Levi kezeire, amik az oldalát szorították. Ráfogtam kezére, és levéve onnan, észrevettem a vérrel átázott anyagot. Levi ekkor elvesztette az egyensúlyát, és karjaimba dőlt, míg én a mögötte álló, maszkos emberre néztem. Kapucnija alól kilógott egy szőketincs, viszont arcából semmit sem láttam. Hirtelen sprintelni kezdett a kijárat felé, míg én a karjaimban tartott Levial, leguggoltam a földre. Szemeim könnyektől áztak. Az emberek halk sikolyokkal figyeltek minket, mikor Hange kilépett a tömegből, és odarohanva hozzánk, a mellé érkező Erwinre nézett.
    -Hívd a mentőket, addig elállítom a vérzést-mondja, majd egy kendőt elővéve zsebéből, Levi sebére nyomja, mire az ölemben fekvő férfi felmordul. Kisimítok egy izzadt tincset homlokáról, és megszólalok.
    -Bírd ki, minden rendben lesz. Rendbe jössz és jobb leszel mint új korodban.-mondom, de ezzel nem csak őt nyugtatom, hanem magamat is, hisz az aggodalmam a tetőfokára hágott, mikor Levi megszorította kezem. Látszik mennyire szenved. Óvatosan simogatni kezdtem haját, míg Hange a sebéhez nyomta a már átázott kendőt. Egyszer kétszer, összehúzta szemét, amire csak mégjobban potyogni kezdtek könnyeim.
    -Szúrás okozta seb. Egy két bordája megroncsolódhatott a szúrás hatására.-mondja Hange, majd nem sokkal később, mentő hangokat hallunk.-vele mész?-kérdezi, mire bólintva egyet, végignézem ahogy Levit hordágyra rakják, majd a mentősök után menve, beültem Levi mellé az autóba. Rajtam kívül még ketten voltak. Egy orvos, és egy segítő. Az orvos folyamatosan a seben tartotta kezét, hogy a vérzés elálljon, viszont az sem Hange, sem az orvos vizsgálatának hatására nem állt el. Könnyeket hullatva figyeltem Levi arcát, ami annyi fájdalmat mutatott, hogy azt hittem beleroskadok. Kezét közben elengedhetetlenül fogtam. 
    Az autó egyre jobban lelassult, és a mellettem ülők felpattanva nyitották ki az ajtót, majd pattantak vissza az ágyhoz, és letolták az autóról. Egyenest a műtőbe gurították. Gyors lépéssel utánuk siettem, de nem sokáig mehettem, mert a nővér megállított.
    -Kérem üljön le. A műtőbe viszik. Nem tudom megbecsülni, hogy mennyi ideig fog tartani, de azon dolgozunk, hogy meggyógyítsuk.-ültet le, majd mosolyogva újra megszólal.-kér esetleg egy kávét?-kérdezi, mire szerényen bólintok egyet.-maradjon itt, máris hozom.-feleli kiegyenesedve, majd megindul a folyosó végén található géphez. Magam elé bámulva imádkozok, hogy minden rendben legyen. Nem tudom mik az érzéseim, de most ebben a pillanatban nincs is erőm ezzel foglalkozni. Csak halk könnyeket ejtek, és magam elé bámulva, idézem fel az elmúlt fél órát. A csókot. A rengeteg vért, és Levi szenvedő arcát. Arcom elé teszem kezem, és összeszorítva szemeim, hallok halk lépteket. Az előző nő leguggol elém, és a forró italt a kezembe nyomva, kezdi el simogatni karom. Elmosolyodva belekortyolok a forró italba, és hátra simítva hajam, nézem végig, ahogy az előttem álló nő leül mellém, és végignéz ruházatomon.
    -Esetleg egy bálban voltak?-kérdezi mire aprót bólintok.-tudja, nem vagyok vak. Ismerem magát, hisz én is francia volnék.-mondta elmosolyodva.-nagyon tisztelem magát, hogy ennyi felelősséget a vállára vesz. Megszeretném köszönni, az ország nevében is-mondja mosolyogva.
    -Ne szórakozzon, ez a dolgom, hisz trónörökös vagyok-nevetek fel, mintha ez egy rohadt nagy szívás lenne.
    -Attól még a védelmünk érdekében hozzámegy egy olyan emberhez, akit nem is ismer-mondja, mire halványan elmosolyodva eszembe jut Levi. Adja az isten, hogy helyre jöjjön.
    Négy órája, hogy a váróteremben várakozom, mikor az orvos kilép a műtőből, és elém lép.
    -A műtét sikeres volt. A bordái sérültek, így pár napig még figyelem alatt tartjuk, de emellett minden rendben van.-mondja, mire kifújom a levegőt.-még alszik, de elég nagy valószínűséggel éjjel fel fog párszor kelni az infúzió miatt.-mondja, mire bólintok.
    -Bent maradhatnék mellette?-kérdezem, mire bólint egyet.-nagyon köszönöm-kelek fel a székből, és az orvos egy szoba felé mutat, majd bólintva egyet megindulok felé. Egy mély levegőt véve, lenyomtam a kilincset, és az ágyon fekvő Levi felé lépkedve, becsuktam magam mögött az ajtót. Szívem majd összetört, amint észrevettem Levi testét az ágyon. Karjából egy zsineg lógott ki. Egész felsőteste bekötve volt. Óvatosan az ágya melletti székre ültem és kezére helyeztem enyém. Finoman simogatni kezdtem kézfejét.
    -Kérlek Levi. Nem tudom hogy hallasz-e de velünk kell maradnod. Ki fog így vigyázni az országra?-nevetek kínosan. Könnyes szemeimmel Levi arcára nézek. Homlokomat lehelyeztem Levi keze mellé, és lehunytam szemeim. Azt hittem csak egy pillanatot fogok pihenni, viszont elég gyorsan elnyomott az álom. Hajnali négy fele lehetett, amikor halk morgásokat hallottam magam mellől. Lassan kinyitottam szemeim, majd a hang felé fordultam. Levi felébredt. Egyből kiegyenesedtem, és az éppen felülő Levihoz léptem.
    -Ne kellj fel, maradj fekve-mondom, mire rám vezeti tekintetét.
    -Margaret?-kérdezi, mire kérdően nézek rá.-Jól vagy? Semmi bajod nem esett?-aggódik, mire elmosolyodva megrázom a fejem.
    -Most inkább ne aggódj miattam.-suttogom.-pihenj még, kérsz valamit?-kérdezem, mire csak megfogja karom és visszaültet a székre.
    -Csak maradj itt.-mondja, és kézfejemre rakja tenyerét.
    -Aludj inkább, fáradt lehetsz-mondom, mire bólint egy aprót.-most miaz?-kérdezem, mivel a férfi csak kényelmetlenül fészkelődik ( persze óvatosan ).
    -Tudod te milyen szar egy kórházi ágyon aludni?-kérdezi, mire kissé idegesen megszólalok.
    -Én egy széken fogok, szerinted?-kérdezem halványan mosolyogva.
    -Gyere ide-paskolja meg mellette az ágyat, mire az arcom vörössé válik.
    -N-nem azért mondtam-mondom, és fejemet rázom. Parancslóan néz rám, mire a sebére kezdek el hivatkozni.-éjjel bármi bajod eshet. Lehet megütlek, vagy leesünk-mondom, mire megforgatja a szemét, és a kezemnél fogva, lassan behúz maga mellé. Mivel Levi csak háton tud aludni, ezért én is a hátamra feküdtem, és a párnába támasztva fejemet, figyeltem a plafont. Kettőnk között, ott voltak az összekulcsolt kezeink. Szemeim egyre jobban ragadtak le, ahogy Levi finom érintését élveztem. Levi a fejemre döntötte övét, és így, egymáshoz közel bújva, mind a ketten nyugodtan aludhattunk.