A Herceg Bája

28.

    Bármennyire unalmasnak tűnhet az, hogy üresen nézel ki a fejedből, nekem ez a másfél óra nem volt untató. Igaz egy 37 éves felnőtt karjaiban feküdtem, és az alatt az idő alatt, míg ő aludt, én a szuszogását hallgattam, vagy a szemközti falat bámultam. Hisz ameddig Levi aludt, egy tapottat sem mozdultam, két okból. Mivel, hogy erősen szorított magához, és hogy semmi kedvem nem volt, sőt nem is akartam otthagyni az alvó férfit. Csak csöndben nézelődtem, és közben Levi haját simogattam. A férfi sokszor közelebb húzott magához a kelleténél, és morogva bújt ölelésembe, aminek következtében elmosolyodva nyugtatgattam simogatásommal. Mintha egy gyerek bújna hozzám, mikor rosszálomtól félve az anyja karjaiba menekül. Egyik karja derekam ölelte, míg másikat nyakam alá tette, párnaként. Arcával a nyakamba bújt, miközben a hideg lélegzete a bőrömet csiklandozta. Levi fekete tincseinek illata megcsapott, s ezzel pillangók hada kezdett el dolgozni hasamban, ezredjére. Mellkasaink összeértek, és így éreztem szivverését.
Ez ment másfél órán át. Majd következett az a rész, mikor Levi felébredt, és nyöszörögve bújt melleim közé. Komolyan mint egy gyerek. Ugyanúgy tarkóját simogattam, mire rámnézett.
    -Mennyi az idő?-kérdezi rekedten.
    -Fél tizenegy múlt-mondom, mire morogva újra elbújik. Megsimítom bőrét mutató ujjammal, mire újra rámnéz.-Elkell ma mennem. Vissza Párizsba. Sok elintézni valóm van.-mondom, mire megrázza a fejét.
    -Megyek veled.-mondja, mire egy rövid csókot adok ajkára.-nem beszélsz le. Veled megyek.-mondja, mire bólintok.
    -Hange is jön-kelnék fel, de visszaránt maga mellé.
    -Nem kell sietni-mondja, mire nevetve átölelem hónaljánál, és mellkasába hajtom a fejem.-miket kell intézned?-kérdezi, mire sóhajtva belekezdek.
    -Elkell mennem a palotába és meg kell néznem a károkat, majd meg kell néznem mennyi pénzzel rendelkezünk, és elég-e a károk javítására. Majd utána, egy riporter fog meg interjúvolni, és kérdezni a terveimmel kapcsolatban.-felelem.
    -És még esküvői ruhát is kell választanod-egészít ki Levi, mire felvonom a szemöldököm.-egy hét múlva házasodunk-mondja, mire elakad a lélegzetem.
    -És erről mikor akartál szólni?-kérdezem, mire elenged és felkelve, a fiókhoz lép, és kihúzza azt. Kiveszi belőle az eljegyzési gyűrűt, majd visszamászik mellém, és kezem a tenyerébe teszi, majd felhúzza az ékszert az ujjamra.
    -Ez elmaradt.-mondja, és megtámasztja fejét. Megfogom arcát, és közelebb hajolva megcsókolom. Levi lehunyja szemeit, és csípőmre simítja ujjait, és közelebb húz magához. Lassan falja ajkaim, miközben egyre jobban fogy el levegőnk. A férfi egyre közelebb férkőzött, mígnem elkellett válnunk egymástól. Levi az ajkaihoz emelte a kezem, és a gyűrűre nyomott egy csókot, miközben szemembe nézett.-készülődjünk.-mondja, mire elmosolyodva bólintok és a szekrényhez lépek. Kiveszek egy fekete farmert, és egy kék trikót, majd ezeket lerakom az ágyra, és öltözködni kezdek. Amint készen lettem, a szokásos gyöngynyakláncot a nyakamba akasztottam, majd egy fülbevalót téve fülembe, a tükör felé fordultam.
    -Nem túl előnytelen ez a nadrág?-kérdezem, mire Levi mögém lép, és arcomra nyomva egy csókot megszólal.
    -Nem, gyönyörű vagy-mondja, miközben meghúzza övét, és az ágyon lévő pólójához lép, és felhúzza azt. Szembe fordulok vele, mire a kezét nyújtja felém, mire összekulcsolom ujjaink, és megindulunk a nappali felé. A lépcsőn lépkedve, halk beszélgetést véltem felfedezni, majd észrevettem a kanapén sorakozó Sashát, Jeant, Erent és Conny-t. Eren Mikasával beszélgetett, míg Conny Sashával sziesztázott, és Jean, aki az érkezésünkre felkapta a fejét. Elmosolyodva intettem neki, majd Levira néztem, aki bólintva egyet, elengedte kezem, így Jean karjaiba tudtam menekülni. Átöleltem a férfit, hisz a táborban a segítségemre volt, és megmutatta, hogy ő mellettem áll, annak ellenére is, hogy nem őt szeretem. A férfi lenézett hasamra, és csillogó szemekkel figyelte azt. Levi morogva mellém lépett, mire Jean meglepődve figyelte a törpét.
    -Maga?
    -Én?-feleli Levi, mire felnevetek Jean meglepettségén.
    -Felség!-tiszteleg Levi előtt, és erre a kanapén ülők többsége felkapja a fejét. Az említett felvonja a szemöldökét, és karba tett kezekkel figyeli a nála két fejjel magasabb fiút.-örülünk, hogy életben van.-mondja, mire Levi bólint egyet. Elém lépett, és felnézett a férfire.
    -Ha mégegyszer hozzáérsz, levágom a karjaid-mondja Levi ridegen, miközben maga mögé rejt. Jean kissé megijedve tudatosítja Levi mondandóját.
    -Oké.-állok Levi elé, és mellkasára simítom kezem.-nyugi.-mondom, majd Jeanra nézek.-bocsáss meg neki, bal lábbal kelt.-mosolygok, mire Jean megértően bólint egyet.-Conny-t és Erent is megölelem, majd Mikasához, és Sashahoz lépek, és lemosolyodva átölelem őket.
    -Hova siettek?-kérdezi Eren ránk nézve.
    -Párizsba megyünk. Van pár elintézni valóm.-mondom sietve, hisz a hajó nem sokára elindul.
    -Ne tegyétek tönkre a házat!-emeli fel mutató ujját Levi, mire Hange elmosolyodva megszólal.
    -A hűtőben van kaja ha kéne, de szerintem megoldjátok-mondja a nő, és mellénk lépve elköszönünk tőlük, és kilépünk az ajtón. A kocsihoz sétálunk, és bepakoljuk a maradék cuccainkat. Hange beül a volán mögé, míg mi Levial a hátsó ülésen foglalunk helyet. A nő beindítja a motort, és szépen lassan kiáll a birtokról. A tenger felé robogunk, miközben csend telepedett közénk. A rádió halk susmorgasát hallottunk csak. Levi hátradöntve fejét, az égbe meredt, míg én a könyökölve megtámasztottam a fejem. Jobb kezem az ülésen volt, pontosan Levié mellett. A kisujjunk hegye összeért, és lassan Levi összekulcsolta ujjainkat, mire elmosolyodva figyeltem, elpirult arcát. A köves útról eközben, a beton útra értünk, és már eszeveszett tempóban haladtunk a kikötő felé. A fák sziluettjét átvette az emberek, és a halászok látványa. Lassabban haladtunk, s közben Levi unottan nézte a minket figyelő embereket. Olykor hallottunk egy-egy "Úristen ez a herceg" megszólalást, mire Levi morogva felém fordult. Látta, hogy őt nézem, ezért elmosolyodva figyelte tekintetem.
    -Jó pár napja nem voltam itt.-mondom, mikor is megállunk a komp mellett, és lassan kiszállunk az autóból.
    -Nem is sokan láttak még nagy hassal-nézett Levi egy éppen minket figyelő férfi bagázsra, és felvonta szemöldökét, mire az engem figyelő halászok elkapták a fejüket. Levi elismerően megfogta kezem, majd maga mögé rántott.
    -Anyu annak a nőnek miért ekkora a hasa?-kérdezte tőlem nem messze egy kislány, mire elengedtem Levit és leguggoltam. A nő elmosolyodva felém tolta a kislányt, és mellé guggolt.-elnézést-nézett rám zavartan, mire elmosolyodva megsimítottam a fejét.
    -Tudod, éppen babát várok.-mondom, mire a kislány szemei felcsillannak.
    -Babát?-kérdezi, mire bólintok.
    -A néninek gyereke lesz. Olyanja mint te nekem.-mondja a mellette guggoló nő.
    Levi leguggol mellém mire a kislány szemei a férfire vetülnek.
    -Ő a herceged?-kérdezi, fényesen csillogó szemekkel, mire elmosolyodva megszólalok.
    -Olyasmi igen.-mondom, mire a kislány értetlenül rám néz.
    -Akkor te egy hercegnő vagy?-feleli, mire kacsintva egyet finoman megbököm az orrát.
    -Igen, de ez maradjon a mi titkunk-súgtam neki, mire a kislány szemei mégjobban felcsillantak. A mögötte elhelyezkedő nőre pillantok, aki vigyorogva figyel.
    -Hogy hívnak nagy lány?-kérdezi Levi, erre a kislány csak zavarba jőve elmormogta a nevét.
    -Mia vagyok-mondja, mire meglepve Levira nézek, aki ilyen "megmondtam hogy jó név" tekintettel nézett vissza rám.
    -Én Margaret vagyok, ő pedig Levi-bökök Levi felé, mire látom, hogy a eljut a nő tudatáig kik is vagyunk.
    -Elnézést kérünk a zavarásért-hajol meg, mire Levi a vállára teszi kezét, és megrázta fejét. A nő bizonytalanul kiegyenesedett, és a kislány fülébe súgta.-tudod, ők tényleg egy igazi herceg és hercegnő.-mondja, mire a kislány bólint.
    -Maguk is Párizsba mennek?-kérdezem, mire a nő bólint.-csatlakozzanak hozzánk, szívesen elbeszélgetnék magával, addig meg Levi tud vigyázni Miára-mondom, mire a nő elmosolyodva bólint. Kiegyenesedek, miközben Levi a kislány felé nyúl, és megemeli. A karjaiba veszi, és rám néz. Fellépünk a hajóra, ahol Hange épp ügyködött, majd mikor meglátott minket, felénk sietett. Vagyis nem is felénk, hanem Mia felé. Egyből gyönyörködni kezdett a kislányban, és kis kérdéseket tett fel neki.
    -Lesz programod szívem-mondtam Levinak, majd egy rövid csókot nyomtam ajkára, és a nővel megindultunk a hajó széle felé.
    -Nem is mutatkoztam be, elnézést-mondja, mire felemelem kezem.
    -Tegezzük egymást, rendben?-kérdezem, mire a nő bólint.
    -Maria vagyok-mondja, mire elmosolyodva bólintottam.